Továbbra is patthelyzet van a Színház- és Filmművészeti Egyetem erőltetett tempójú modelválltása körül. Már több mint egy hete, hogy a vezetőség lemondott, a diákok pedig elfoglalták az iskola Vas utcai épületét, az egyetemi autonómia nevében pedig elutasítják a fenntartó által kinevezett kuratórium legitimitását. Azóta nemcsak zenés-táncos, verses, illetve élőláncos tüntetések érik egymást, de sorra érkeznek a szolidaritási nyilatkozatok is. Számtalan neves hazai és külföldi szervezet, intézmény és művész állt ki az SZFE mellett: komplett társulatok, zenészek, írók és persze színészek Nagy Ervintől Koltai Róbertig, Csákányi Esztertől Cserhalmi Györgyig.
Erre a hétre pedig már külföldre is eljutott a tiltakozás híre. Nemcsak az új filmjükkel Velencében debütáló Mundruczó Kornélék vették fel a #freeSZFE pólót a vörös szőnyegen, de olyan világsztárok is kifejezték szolidaritásukat, mint Cate Blanchett, Eddie Redmayne, Helen Mirren, Ian McKellen, Eva Green, John Lithgow, vagy épp Salman Rushdie. Az új kuratórium elnökének kinevezett Vidnyánszky Attila viszont azt állítja, privátban rengeteg megerősítést kap és hatalmas társadalmi támogatottságot érez a háta mögött. Szerinte a nemzeti és keresztény értékek beengedésével ők csak egy színesebb, nyitottabb egyetemet akarnak létrehozni, ám a diákok fizikai zárja azt mutatja, hogy „semmilyen változást nem akarnak beengedni.”
A 24.hu-n igyekszünk minél több ismert magyar színházi és filmes személyiséget megszólaltatni az SZFE körül kialakult helyzettel kapcsolatban, ami a szakmát megosztja, a jövőjét pedig nagyban meghatározza. Legutóbb Esztergályos Cecíliát, Trill Zsoltot és Csányi Sándort kérdeztük, most pedig Rudolf Péter és Hernádi Judit mondta el lapunknak a véleményét.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult helyzet kapcsán a Vígszínház 300 dolgozója nevében nem nyilatkozhatok. A színház tagjai maguk döntik el, hogy miként viszonyulnak a helyzethez.
Az egyetem körüli történések számomra riasztóak.
Lényegében olyan szellemi polgárháború van körülöttünk, melyben lehetetlen létezni, dolgozni, gondolkozni – és nem tehetjük a dolgunkat. Megmerevedtek a frontvonalak. Jelen körülmények között konszenzusra, továbblépésre nem látok esélyt. Vissza kellene térni a kezdő pillanathoz. A szenátus jogainak és feladatainak tisztázáshoz. Egy művészeti egyetem szabadsága nemzeti ügy. Továbbra is úgy gondolom, nem történhet semmi az egyetemmel való egyeztetés nélkül. Tiszta lap kell. Újratervezés.
– írta megkeresésünkre Rudolf Péter, aki júliustól kezdve vezeti a Vígszínházat.
Mint a veszekedő gyerekek
Hernádi Judit már nyár közepén, a törvényjavaslat benyújtásakor aláírt egy nyílt levelet, amely a meggondolatlanul előkészítetlen és veszélyes modellváltás ellen tiltakozott. A színésznőt most arról kérdeztük, hogy látja az azóta felgyorsult eseményeket, és számára világos-e, mit jelenthetnek a színházban azok a „keresztény”, „nemzeti” értékek, amelyeket Vidnyánszky Attila hiányol az SZFE képzéséből.
„Nem tudom megmondani, hogy Vidnyánszky Attila mit hiányol, de az biztos, hogy semmit nem lehet ráerőszakolni emberekre. Se innen, se onnan. Hál’ istennek, Vidnyánszkynak Kaposváron volt alkalma már egy színészképzést felépíteni, a diákok tehát választhattak a két lehetőség között, és biztos volt olyan, aki Kaposvárt jelölte meg elsőnek. De ráerőszakolni a másik félre semmit nem lehet. Ráadásul a színházi képzés egy abszolút szubjektív műfaj. Itt képtelenség megcsinálni, hogy előveszem a könyvet, bebiflázom a számokat, történelmet – vagyis az objektív tananyagot –, majd a vizsgán a tanár szája íze szerint előadom, hogy jobb jegyet adjon, de közben én magam tudok, amit tudok. A színházban ilyet nem lehet, mert az egész arról szól, hogy a mester személyisége meghatározó” – mondta a színésznő, aki szerint a diákok tiltakozása egy nagyon nehezen megtörhető lázadás, mert „azt nem lehet lerombolni valakiben, hogy azt gondolja, amit szeretne.”
A tüntetésekre és az élőláncra nem tudott kimenni, mert akkor épp fellépése volt, de amikor hívták, ő is kiállt a Vas utcai épület tetejére őrködni:
Mellettük állok, amennyire csak tudok.
Hernádi Judit amúgy jó dolognak tartja, ha valaki konzervatív és keresztény, és ezekben az értékekben hisz. „Így kerek a világ, hogy minden egyszerre van jelen, ezek nélkül a másik oldal sem találja a helyét. Egy azonban biztos: mind a tudományos felfedezések, mind a művészi újítások akkor történnek, ha az ember nyitott. Ennek pedig a konzervatív szó eleve ellenáll. A nyitottság, a beengedés, a másik elfogadása alapfeltétele, hogy az ember haladjon és fejlődjön. Aztán jön a másik, aki ezt a tudást megpróbálja konzerválni.”
Arra a felvetésre, hogy az SZFE körüli vitában az az érdekes helyzet állt elő, hogy minden fél a nyitottság hiányával vádolja a másikat, Hernádi Judit azt felelte:
Hihetetlenül elbeszélünk egymás mellett. Kicsit olyanok vagyunk, mint a veszekedő gyerekek, akik juszt is ellent mondanak a másiknak. Pedig tulajdonképpen csak saját magunkat kéne meghallgatnunk, mert ugyanazt mondja a másik fél is. Ettől függetlenül lehetetlen bármelyik fél kizárása. És ebben a pillanatban Vidnyánszkynál van az erő, ha pedig ez így van, akkor ő az, akinek engednie kell.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu
