A Magvető kiadó a Facebookon számolt be róla, hogy Krasznahorkai László kapta az év legfontosabb mondatának járó díjat a görög Literature irodalmi újságtól. A díjnyertes, és meglehetősen kacifántos mondat az 1985-ös Sátántangóból származik, így nem mostanában írta Krasznahorkai, de vélhetően idén jelent meg a regény görög fordítása (Ioanna Avramidou készítette), így a görög lap most csodálkozott rá erre a valóban impozánsan hömpölygő szóözönre:
Szomorúan nézte a baljós eget, a sáskajárásos nyár kiégett maradványait, és hirtelen ugyanazon az akácgallyon látta átvonulni a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mintha csak megérezte volna, hogy az örökkévalóság mozdulatlan gömbjében bohóckodik az idő egésze, a zűrzavar hepehupáin át ördögi egyenest csalva, és megteremtve a magasságot, a tébolyt szükségszerűséggé hamisítja… és látta önmagát, a bölcső és koporsó fakeresztjén, amint kínlódva rándul egyet, hogy végül – rangjelzések és kitüntetések nélkül – lecsupaszítva a halottmosók kezére adja egy szárazon pattogó ítélet, a dolgos bőrnyúzók röhejébe, ahol aztán irgalmatlanul látnia kell az emberi dolgok mértékét, anélkül hogy akár csak egyetlen ösvény is visszavezesse, mert akkor már azt is tudni fogja, hogy olyan partiba keveredett a hamiskártyásokkal, amely már jó előre le van játszva, s amelynek végén utolsó fegyverétől is megfosztják, a reménytől, hogy egyszer még hazatalál.
A Sátántangóból Krasznahorkai régi alkotótársa, Tarr Béla forgatott kultikus, hét és fél órás filmet, a rendezővel készült júliusi interjúnkat itt olvashtaja:
Kiemelt kép: MTI/Marjai János
