A Kassától mindössze alig harminc kilométerre fekvő Eperjest (Prešov) a monda szerint II. (Vak) Béla alapította, nevét pedig a környéken bőven termő eperről kapta. A XVI. század derekára a felvidéki reformáció egyik központjává vált város az elmúlt évszázadokban rengeteg harcnak volt tanúja: számtalanszor feldúlták és megszállták, lakóit pestisjárvány tizedelte, de az erőszakos rekatolizáció, illetve a tűzvészek is elérték, értékei mégsem tűntek el teljesen: késő gótikus gyökerű Szent Miklós-kegytemploma, XVII. és XVIII. századi egyházi épületei, valamint reneszánsz és barokk lakóházai pedig ma is büszkén állnak, az épített örökség értékes darabjainak Magyarországon is elharapózott rombolása azonban a Felvidéken sem ismeretlen.
Ennek legújabb példájára hívta fel a figyelmet a Felvidék Ma, ami nemrégiben a főutcán álló Gausz-villa lebontásának tervéről számol be.
A lap szerint az apró, erősen vizesedő homlokzatú, díszek mellett falfirkákat is rejtő épületet a Szegeden született, de Kassán és Eperjesen is alkotó, egyelőre feltáratlan életművel rendelkező Glasz Vilmos (1882-1957) tervezte a századfordulón, eltűnésével pedig a városban mindössze alig néhány példával jelenlévő szecessziós emlékek száma csökkenne.
Glasz
A Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában 1901-ben végzett, majd Nyugat-Európában utazott férfi 1909-ben, Budapesten kapott építészi jogosultságot, majd azonnal fejest ugrott a felvidéki építészeti életbe: főként későszecessziós munkái nem csak Eperjesen, de Késmárkon (baptista templom, 1928) és Kassán is feltűntek.
Legfontosabb, ma is álló eperjesi munkái a régi víztorony (1910-1918), a Koren-villa, a Bosák Bank huszonöt éve újra pénzintézetként működő épülete (1923-1924, 2002-re véget ért felújítása Europa Nostra-díjat érdemelt), illetve az 1946-ban tervezett, ma bevásárlóközpontnak otthont adó uszodája, ami már egy teljesen más, a modernnek behódolt Glaszt mutat.
Kevés ilyen minőségi példával rendelkezünk, hogy megengedhessük magunknak egy művészileg kialakított, egyedi, villaszerű lakóház lerombolását
– írja a lebontás ellen petíciót indító művészettörténész, a Szlovákia területén lévő építészeti értékek gyorsan pusztuló darabjaira a figyelmet évek óta felhívó Maroš Semančik.
Az épület egy, a szocializmus évtizedeiben született áruház, illetve egy üzlet- és társasház közé szorult, állapota pedig évről évre gyorsan romlik, így feltétlenül gyors közbelépésre lenne szükség.
Kérdés, van-e az épületnek bármi esélye, vagy a közeljövőben egy üzletház, irodaépület, vagy társasház emelkedik ki a helyén.
