228 éves színház, egy másik TASZ és az ekhós szekéren érkező előadás
A Thália Színházban 2012 óta megrendezett Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén évről évre kaphatunk egy vázlatos képet arról, hogy mi foglalkoztatja a határon túli magyar társulatok alkotóit. A legutóbbi, 2019-es fesztiválra nyolc előadást hívtak meg: 6 romániai, egy vajdasági és egy kárpátaljai produkciót. Ez az eloszlás beszédes: magyar nyelvű színházból a környező országokban messze Romániában a legbőségesebb a kínálat – igaz ez mind a játszóhelyekre, mind a fesztiválokra.
Ezek közül is kiemelkedik a Kolozsvári Állami Magyar Színház, mely nem csak az erdélyi, hanem a teljes magyar színháztörténetben is egyedülálló: a maga 1792-es alapításával ez a legrégebb óta működő magyar nyelvű színtársulat. Patinás múltja mellett műsorpolitikája teszi különlegessé: a kétezres évek elején lezajlott népszínház kontra művészszínház vita óta a budapesti művészszínházakhoz hasonló programja van. Ez főleg a település méretei miatt figyelemreméltó: az 1,8 milliós Budapesten jóval könnyebb közönséget találni a nem (pusztán) szórakoztató előadásoknak, mint egy Kolozsvárhoz (ahol 320 ezren élnek) hasonló nagyvárosban. Itt látható az erdélyi magyar színházakban legrégebb óta műsoron lévő előadás is: az Andrei Şerban rendezte Ványa bácsit 2007-ben mutatták be. Az, hogy 13 éve játszanak valamit, önmagában említésre méltó – az erdélyi magyar színházak ugyanis sok szempontból nagyon hasonló helyzetben vannak, mint a magyarországi vidéki játszóhelyek.
Egy ilyen színháznak az adott város teljes közösségét szolgálnia kell: műsorra kell tűzni gyerekdarabot, zenés előadást, egy kis klasszikust és lehetőleg egy kis kortársat is
– mondta el a 24.hu-nak Boros Kinga, a Színház folyóirat határon túli szerkesztője, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa. A magyar közönség korlátozott mérete miatt egy-egy előadást hamar kijátszanak: ha valamit mindenki látott már, muszáj valami újjal előállni. A Ványa bácsi 13 éve tartó szériája innen nézve még kiemelkedőbb teljesítmény, de ez az előadás még egy tényező miatt érdekes.
Az erdélyi magyar színházban megfigyelhető jelenség, hogy román rendezők magyar társulatokkal együttműködve figyelemreméltó, a közönség mellett a szakma elismerését is kivívó előadásokat hoznak létre
– fejtette ki Boros Kinga. A Ványa bácsi mellett jó példa erre a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Bartis Attila regényét feldolgozó, 2015 óta látható Nyugalom című előadása, amit Radu Afrim rendezett.
Marosvásárhelyen a kőszínház mellett egyébként van magánszínház (Spectrum – nevét a mögötte álló Vim Spectrum gyógyszerészeti cégről kapta), és egy – magyar nyelvű rendezőképzést is kínáló – művészeti egyetem is. Ez utóbbin végezte el a drámaíró szakot Székely Csaba, akinek műveivel folyamatosan találkozhatunk budapesti színházakban is: ő írta a Szkénében bemutatott Bányavakságot; a Semmit se bánok című drámát, amit Sztarenki Pál vitt színre a Rózsavölgyi Szalonban; vagy például a Radnóti Miklós Színház 10 című előadását. Utóbbit a szintén Marosvásárhelyen – színészként – végzett Sebestyén Aba rendezte (akinek egyébként a városban, Yorick Stúdió néven, saját független színháza is van).
Sepsiszentgyörgyön a TASZ betűszóról a legtöbbeknek valószínűleg a jogvédő szervezet helyett az esti program: a Bocsárdi László vezette Tamási Áron Színház jut eszébe. Amíg nincs lehetőségünk elmenni egy előadásukra, érdemes az azokhoz készült plakátokban gyönyörködni: egytől egyig igen látványosak, modernek és letisztultak. Az Illúzióké első látásra egy egyszerű, fekete-fehér, geometrikus kép, pár másodperc szemlélés után azonban előtűnik az ábrában elrejtett szív. Az Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél (amely Molnár Ferenc Az üvegcipő című drámájának feldolgozása) plakátja szintén monokróm: egy fehér alapon élénk kékkel megrajzolt alak portréja, aminek a feje az előadás címéből áll össze. A színház egyik közelmúltbeli sztárelőadása a Lewis Carroll meseregényei alapján készült Alice, ami számos díjat nyert, és több magyar színházban, valamint különböző színházi fesztiválokon is vendégszerepelt. Ezt a produkciót Boros Kinga is kiemelte lapunknak:
Az erdélyi magyar színház általában klasszikus, dráma alapú rendezői színház – az Alice szervezőelemei ezzel szemben a zene és a látvány. Fiatalos előadás, melyen látszik a megújulás szándéka
– fejtette ki.
Erdélyiként szinte döbbenetes nézni azt a következetességet és elhivatottságot, amellyel a vajdasági magyar színházak a korszerű valóság égető problémáit közelítik meg és dolgozzák fel
– írja a Színházban Kovács Bea kritikus. A két jelentős vajdasági magyar teátrum, az Újvidéki Színház és a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház a szakértő szerint bátran dolgoz fel témaként olyan társadalmi történéseket, melyek politikai szembenállást, globális szinten akár háborút eredményeznek. A szabadkai színházi élet fontos része a vendégelőadások mellett beszélgetéseket és előadásokat kínáló Desiré Fesztivál, valamint a Tanyaszínház. Utóbbit néhány színész és rendező 1978-ban hozta létre azzal a céllal, hogy a tanyavilágban élők is – akiknek nincs lehetőségük egy-egy előadás kedvéért Újvidékre vagy Szabadkára utazni – részesülhessenek színházi élményben. 2005 óta központjuk a kavillói művésztelep, innen kiindulva ekhós szekérrel járják a környező kistelepüléseket előadásaikkal.
Aki Szlovákiában szeretne magyar nyelvű előadást látni, a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház közül választhat. A két intézmény közti együttműködés nehézkes, sokáig csak alkalmi előadáscserékre korlátozódott. Ennek csak részben oka a nagy (340 kilométeres) földrajzi távolság, a háttérben mélyebb, történelmi okok húzódnak meg: a Kassa-Komárom ellentét a szlovákiai magyarság életének majd’ minden aspektusát áthatja, a színházi helyzet mindössze ennek a leképeződése. A folyamatos anyagi problémák mellett mindkét intézmény küzd a szakemberhiánnyal is. A pozsonyi színművészeti egyetemen nem zajlik magyar nyelvű színészképzés, ráadásul a végzett színművészek nagy százalékát elszívja a szlovák vagy a magyarországi szakma.
Ugyanakkor a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház közti együttműködés egyik jelentős közelmúltbeli megnyilvánulása volt a Székely Csaba Bányavakság című művéből készült előadás, melyet a két társulat közösen állított színpadra. Az ebben a produkcióban nyújtott teljesítményéért Vasvári Emesét a Színházi Kritikusok Céhe – az évente kiosztásra kerülő Színikritikusok Díja keretei közt – 2017-ben a legjobb mellékszereplő díjra jelölte.
Ukrajnában ez a dilemma ismeretlen: itt a Vidnyánszky Attila által Beregszászon alapított, kissé nehézkes nevű Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház az egyedüli magyar teátrum. Vidnyánszky azóta is fontos szerepet tölt be a színház és a város életében: máig ő a főrendező, 2018-ban pedig Beregszász díszpolgára lett. A színészutánpótlás Felvidékhez hasonlóan itt is problémákat okoz: ennek orvoslására indult színészosztály a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (amiről egyébként – tavaly előtt – szintén Vidnyánszky beszélt először).
A határon túli magyar színjátszásban magukon az intézményeken kívül jelentős szerepet töltenek be a különféle fesztiválok. A kínálat ezekből is Romániában a legnagyobb: Kolozsváron az Interferenciák, Sepsiszentgyörgyön a REFLEX, Székelyudvarhelyen a dráMA, Szatmárnémetiben az Interetnikai Színházi Fesztiválra látogathatunk el; de mérvadó a kisvárdai Magyar Színházak Fesztiválja és a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó is. A vajdasági színtér legfontosabb seregszemléjéről, a Desiré Fesztiválról már esett szó korábban, Vidnyánszky Attiláék pedig a Sztalkert szervezik Beregszászon.
Film a kassai uszoda 66 évéről és a tiszavirágzásról
Ha a magyar filmes szakma kicsi, akkor az erdélyi magyar filmes szakma arányosan még kisebb
– foglalta össze a helyzetet a 24.hu-nak Zágoni Bálint, a filmtett.ro erdélyi filmes portál mögött álló Filmtett Egyesület igazgatója. Maga a Filmtett 2005-ben egy kolozsvári filmklub nyomtatott lapjaként indult, Filmtett Mozgóképes Havilap néven. A lap 2008-ban alakult át interjúkat, kritikákat, recenziókat és tanulmányokat közlő online folyóirattá, és azóta folyamatosan bővíti tevékenységeinek körét. A honlap üzemeltetésén túl foglalkoznak könyvkiadással, szerveznek alkotótábort és filmfesztivált. Utóbbi – a 2001 óta létező Filmtettfeszt – eredeti célja a friss magyar filmek kolozsvári közönséghez való eljuttatása volt, az évek során azonban bővült a profilja: a Romániában moziforgalmazásba nem kerülő magyar alkotások mellett erdélyi műveknek (animációs filmeknek, némafilmeknek, sőt akár amatőr moziknak) is teret adnak. Az eredetileg kolozsvári fesztivál ma már 1-1 napra más városokba – például Aradra, Nagybányára, Sepsiszentgyörgyre – is ellátogat; és egy mobilmozi segítségével a Kolozsvár környéki falvak is rendszeres helyszínévé váltak.
Saját fesztiváljuk mellett Zágoni Bálint a Bukaresti Magyar Filmnapokat, valamint a filmvetítések mellett koncertek, színházi előadások, kiállítások és kirándulások szervezésével is foglalkozó MADISZ nevű ifjúsági szervezet által tető alá hozott ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivált említi.
Marosvásárhelyen nem csak az ALTER-NATIVE ideje alatt van lehetőség érdekes filmvetítésekbe botlani: Németh Szabolcs Előd filmkritikus itt szervezi az Édentől Keletre Filmklubot. 2018-ban a filmklubon belül elindították a Filmes találkozások című sorozatot, melyen sorra kerülnek régebbi és a közelmúltban készült magyarországi és erdélyi alkotások is. Volt már műsoron Goda Krisztina filmje; a Veszettek, az Ujj Mészáros Károly rendezte X – A rendszerből törölve; egy különkiadás alkalmával pedig azokat a fotókat és rövid felvételeket mutatták be, melyeket az 1989-es decemberi rendszerváltás során készítettek az utcára kivonuló tüntetők. Utóbbi alkalmon vendégül látták Miholcsa Gyulát, aki akkor Marosvásárhelyen az utcán fényképező- és filmezőgéppel mutatkozó kevés fotós egyike volt. A vetítésekre egyébként rendszeresen hívnak vendégeket: leggyakrabban az adott film alkotói közül, de láttak már vendégül történészt és vizuális antropológust is. A meghívott vendégekkel a vetítések után 50–60 perces beszélgetéseket tartanak. Mint Németh Szabolcs Előd a 24.hu-nak elmondta, a programsorozatnak van egy nagyjából 60 fős törzsközönsége, de előfordult már az is, hogy 110 érdeklődő ült a nézőtéren (ami egyébként egy helyi tánctársulat előadótermében van).
Úgy gondolom, és a visszajelzések is azt sejtetik, hogy igény van az efféle találkozásokra – annak ellenére is, hogy a legtöbben már otthon vagy plázában néznek filmet. Emellett hozzánk nem jut el minden magyar film, alkotó pedig még annál is ritkábban
– indokolta a filmklub iránti állandó érdeklődést Németh.
A felvidéki filmes szakma helyzetén sokan változtatott három közelmúltbeli támogatás: a 2009-ben alapított Audiovizuális Alap (Audiovizuálny Fond), a 2015 óta létező Művészeti Alap (Fond na podporu umenia) és a kimondottan a kisebbségek kulturális tevékenységének finanszírozására létrehozott Kisebbségi Kulturális Alap. Mint Polák Zsóka a Filmtetten megjelent cikkében írja, e pénzügyi keretrendszernek köszönhetően az elmúlt években sokat javult a felvidéki magyar film helyzete. Prikler Mátyás 2010-ben forgatott, eredetileg 40 perces Köszönöm, jól című vizsgafilmjének 134 percessé bővítésével például elindult a nagyjátékfilm-gyártás. Mindkét változat közönség- és szakmai sikert aratott: az eredeti meghívást kapott a cannes-i filmfesztiválra, a nagyjátékfilm bemutatója pedig a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon volt. Prikler azóta létrehozta MPhilms nevű produkciós irodáját, mely a producerkedés mellett filmes workshopokat és alkotótáborokat is szervez.
A közelmúltban felkeltette a figyelmet Kristóf György első nagyjátékfilmje, az Out is, mely 2017-ben Cannes-ban az Un Certain Regard nevű szekcióban debütált. Annak idején több lap is beszámolt a vetítést követő afterpartin kirobbant botrányról: a rendőrség – állítólag egy, a buli helyszíne előtt kitört verekedés miatt – Kristófot, a producert és a hangmérnököt elvitte, és pár órán keresztül bent is tartotta.
Felvidéken a játékfilmek mellett a dokumentumfilm-gyártásban is figyelemreméltó eredmények születtek a közelmúltban. E vonal egyik legjelentősebb alkotója Kerekes Péter, aki forgatott már filmet háborús szakácsokról (Cooking History), és akinek a kassai uszoda 66 szezonját bemutató, 66 Seasons című alkotását beválogatták a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválra.
A felvidéki magyar rendezők szívesen szerepeltetnek filmjeikben szlovákiai születésű magyar színészeket, akik közül többek neve a magyar közönség számára is ismert. Kerekes Vica például három országban (Szlovákia és Magyarország mellett Csehországban) forgat rendszeresen, Borbély Alexandra neve Enyedi Ildikó Testről és Lélekről című filmje óta már nem csak a budapesti Katona József Színházba járók előtt ismert, Gubík Ágit pedig a Hacktion, a Barátok közt, és Till Attila Pánik című rendezése miatt ismerhetjük.
Az elmúlt években a kárpátaljai magyar filmesek főleg dokumentumfilmeket vagy a helyi magyarok mindennapjait leginkább befolyásoló folyamatok inspirálta játékfilmeket készítettek. Ezek közül a Linner doktor – egy nem mindennapi orvos története című, dr. Linner Bertalan beregszászi sebészről forgatott riportfilm harmadik helyezést ért el a 2018-as, Szombathelyen megrendezett Savaria Filmszemle Határon túli magyar nyelvű film szekciójában. A film rendezője, Bunda Rita, tavaly új mozival jelentkezett: az Este hívlak az egyre több kárpátaljai családot érintő külföldi munkavállalás kérdését dolgozza fel.
Vajdaságban külön napja van a magyar mozgóképnek: október 13-án ünneplik, annak emlékére, hogy Lifka Sándor 1910-ben ezen a napon nyitotta meg a régió első magyar moziját. A helyi magyar filmes szcéna ma a 2002-ben, Magyarkanizsán alapított Cinema Filmműhely köré szerveződik.
A filmkészítés mellett pár éve két állandó programunk van: a Tiszavirág Fesztivál, illetve a Vajdasági Magyar Filmek Fesztiválja
– mondta el a 24.hu-nak Iván Attila rendező, operatőr, producer, a Cinema Filmműhely egyik alapítója. A Vajdasági Magyar Filmnapokon a legfrissebb, helyi magyar alkotók által készített filmeket vetítik, közönségtalálkozókat szerveznek, és minden évben megkoszorúzzák Lifka Sándor Szabadkán található szobrát. A Tiszavirág, melynek kísérőprogramjai közt úszó színpadon megtartott koncert, és tábortűz is szerepel – természetfilm fesztivál: itt szerbiai magyar, és magyarországi természetfilmeseknek a Tiszáról szóló alkotásait vetítik, különös tekintettel a névadó tiszavirágzás jelenségére.
Kiemelt kép: Öltöztető dolgozik a kassai Thália Színházban. Fotó: Komka Péter /MTI
