A tuberkolózis mentette meg a bányától
Tom Jones korántsem született bele a szórakoztatóiparba. Apja és nagybátyjai dél-walesi bányászok voltak, és minden bizonnyal rá is ez a sors várt volna, ha tizenkét évesen nem kap tuberkulózist. „Két évet töltöttem ágyban lábadozással. Életem legrosszabb időszaka volt” – emlékezett vissza egyszer. Kiskorától arról álmodozott, hogy híres énekes lesz, és tehetsége hamar ki is ütközött: énekelt családi összejöveteleken, esküvőkön, az iskolai kórusban, sőt, egy idő után a bányász klubban is a napi fáradalmakat levezető melósoknak. És jó eséllyel meg is maradt volna ilyen szinten, ha nem jön közbe egy súlyos betegség.
Egy filmből lopta a nevét
1963-ban lett egy korabeli beat zenekar, a Tommy Scott and the Senators frontembere, amelyik egyre népszerűbb lett a környéken. Sok fellépésük volt a helyi munkás klubokban, egy ilyen koncerten szúrta ki a bivalyerős hangú fiatal énekest Gordon Mills, a dél-walesi családjához hazalátogató londoni menedzser. Mills azonnal lecsapott a csiszolatlan gyémántra, és magával csábította őt Londonba, ahol nemcsak a menedzsere lett, de meggyőzte arról is, hogy változtassa meg nevét. Eredetileg ugyanis Thomas John Woodwardnak hívták, ám Angliába költözése után felvette a Tom Jones nevet, így lovagolva meg a mozikban épp akkoriban debütáló film népszerűségét, melyet Henry Fielding klasszikus regényéből adaptáltak. Mills aztán az 1986-ban bekövetkezett haláláig Jones menedzsere maradt, és ő győzte meg például arról, hogy legyen hagyományosabb stílusú énekes, és ne feltétlenül a fiatal közönségre hajtson.
Nagyokat buliztak Elvisszel
Jones két nagy példaképe Jerry Lee Lewis és Elvis Presley volt, és elég korán megadatott neki a lehetőség, hogy találkozzon egyikükkel, akkor még csak puszta rajongóként. 1962-ben ment el Lewis cardiffi fellépésére, amit később élete legmeghatározóbb koncertélményének nevezett. Annyira lázba jött tőle, hogy a koncert után bevágódott egy taxiba és határozottan közölte a sofőrrel, hogy kövesse az amerikai sztár limuzinját. Mikor Lewis kiszállt a hoteljénél, a még épp csak zenei pályája elején járó walesi fiatal kihasználta az alkalmat, és lerohanta egy autogrammért. Nagy hatással volt rá, mikor látta, hogy példaképe vonakodás vagy fanyalgás nélkül aláírja a kezébe nyomott papírfecnit. Állítása szerint ekkor fogadta meg, hogyha egyszer sikerül befutnia, ő is ugyanilyen türelmes lesz a rajongókkal. A befutás összejött, olyannyira, hogy 1969-ben már együtt lépett fel Jerry Lee Lewisszal a tévében, ott is humorosan kitárgyalva a tényt, hogy mekkora rajongója. Addigra már másik nagy hősével, Elvisszel is jóban volt: vele a Paramount stúdióban, a Hawaii paradicsom forgatásán találkozott először, ahova látogatóba érkezett. Nagy barátok lettek, számos alkalommal léptek fel együtt Las Vegasban, ami sokszor hatalmas, hajnalig tartó bulikba torkollt részükről. A barátság meg is maradt egészen Elvis 1977-es haláláig. Személyes gyászát évtizedekkel később ki is énekelte a rock and roll királyáról megemlékező Elvis Presley Bluesban, ami Gillian Welch dalának legerősebb feldolgozása.
A házassága mindent kibírt
Nem várt sokáig a családalapítással. Mindössze tizenhat éves volt, amikor vele egykorú barátnője, Linda Trenchard teherbe esett, és hamarosan össze is házasodtak. Kész csoda, hogy ez a házasság 59 éven át, egészen Trenchard haláláig kitartott, ugyanis Jones finoman szólva sem volt az a hűséges típus. Egy interjúban azzal dicsekedett, hogy a karrierje csúcsán évi 250 grupival került szexuális kapcsolatba, a nyolcvanas években pedig született is egy házasságon kívüli gyereke Kathrine Berkery modelltől, akivel futó viszonyt folytatott. Bírósági ügy lett belőle, hatósági DNS-vizsgálat mondta ki, hogy Jonathan Berkery valóban az énekes fia. Jones ezt követően még két évtizeden át tagadta a bíróság megállapításait, végül 2008-ban ismerte csak el apaságát. Ennek ellenére a mai napig elutasítja a Jonathannel való találkozás lehetőségét.
Kitaposta az utat a Baywatchnak
Tom Jones elég sokat köszönhet a filmiparnak, hiszen művésznevét is egy népszerű filmből kölcsönözte. A befutása után ez a kapcsolat elkezdett szorosabbra fonódni, a menedzsere sorra szállította neki a hollywoodi megbízásokat, ekkor még zenei fronton: a hatvanas évek közepén olyan filmek betétdalát énekelte fel, mint a Mi újság, cicamica? vagy a James Bond: Tűzgolyó. Az Imdb szerint a mai napig több mint kétszáz filmben használták fel az általa felénekelt dalokat. Ám Jones a vásznon is megpróbált érvényesülni, mérsékelt sikerrel: a Yockowald című filmben debütált volna elszánt CIA-bérgyilkosként, ám pár hétnyi forgatás után elfogyott a producerek pénze, így le kellett állítani a forgatást és a felvett anyag mai napig dobozban hever. Jones nem adta fel, a 70-es évek végén elvállalta a Pleasure Cove című tévésorozat egyik főszerepét, ami nemcsak azért tűnik a Baywatch elődjének, mert David Hasselhoff is játszott benne, de azért is, mert ugyanazt a napfény + strand + fürdőgatyás vagánykodás + szőrös (de még milyen szőrös!) mellkas + gyönyörű nők = bombasiker képletet igyekszik alkalmazni, csak itt még nem jött ki a matek. Az ABC fejesei ugyanis nem látták benne a potenciált, így a pilot után leállították a forgatást. Jones legemlékezetesebb szerepei így a 90-es évekbeli cameók maradnak, mikor önfeledten figurázta ki önmagát a Támad a Mars!-ban, illetve a Simpson családban.
Újra kitalálta magát
Miközben Jones a hatvanas években szupersztár volt, olyan világslágerekkel, mint a Green Green Grass of Home, az It’s Not Unusual vagy a Delilah, a hetvenes évek már jóval kevesebb sikert hoztak a számára, és az évtized közepére Jones neve eltűnt a listákról. Akkor úgy tűnhetett, sok hozzá hasonló kortársával együtt az ő ideje is lejárt, és maximum a nosztalgiahullámokban bízhat, Jones azonban rácáfolt azokra, akik nem hittek benne, és újra ki tudta találni magát. Igaz, ez beletelt egy kis időbe: az énekes egy ideig country stílusú dalokkal próbálkozott, mérsékelt sikerrel, majd jött a pályafutása mélypontja a nyolcvanas évek közepén, amikor Las Vegasban énekelt elfeledve, ráadásul a hangszálait is meg kellett operálni. Jones azonban mert kockáztatni, és 1987-ben újra az ő slágere folyt a csapból is: Prince Kiss című számát az akkor a legmodernebb hangzásban utazó Art of Noise-zal együttműködve dolgozta fel, és ezzel kezdetét vette a karrierje második, máig tartó felvonása. Nem mellesleg ez a sablon (régi slágerek modern hangzású feldolgozása) később egy teljes albumot is eredményezett: ez volt 1999-ben a Reload, melyen egy sor világsztárral duettezett, és Jones legsikeresebb lemeze lett, rajta többek között a Sex Bomb című slágerrel.
Többször betörték az orrát
Fiatalon Tom Jones alaposan kivette a részét a bandaharcokból, amikor csatlakozott a legnépszerűbb rock and roll-szubkultúrához, a választékos öltözködésükről és kacsafarok-frizurájukról híres teddy boyokhoz, legalábbis ezt állítja a legújabb könyv, ami az énekes életéről megjelent a tavasszal. A könyvben megszólaló egykori ismerősök szerint Jonesnak többször is betörték az orrát is a bunyókban, és ezt később két plasztikai műtéttel sikerült csak jóvá tenni, de hivatalosan csak néhány orrporcot műtöttek meg. Az énekes aztán nemcsak az orrát operáltatta meg, hanem műtétek sorát végezték el az arcán, így a szemét, az állát és a fogait is megcsináltatta, mi több, kecskeszakállat is azért növesztett, hogy az állán lévő hegeket eltakarja. Egy idő után a sebésze figyelmeztette, hogy ideje leállni a műtétekkel, mert teljesen szét fog esni az arca, de Jones még ezután is kés alá feküdt egyszer, összesen becslések szerint százezer dollárt költve plasztikai műtétekre.
Vízzel tartja karban a hangját
Tom Jones a hangjára még az arcánál is nagyobb figyelmet fordít, érthető módon, hiszen ez tette őt azzá, akinek ismerjük. Jones hangja pedig még közel hatvan év után sem veszített az erejéből, de hogy ezt minek köszönheti? Hát a vízivásnak:
A legfontosabb, hogy sok vizet iszom, nagyon hiszek benne, hogy a dehidratálódást kell elkerülni. És persze amennyire lehet, igyekszem egészséges maradni, mert a hangszálakra egy sima megfázás is veszélyt jelenthet, ezért mindent bevetek, hogy ezeket elkerüljem
– mondta egy interjúban Jones, akinek nem tett jót, hogy ennyit énekelt Las Vegasban: „Egyébként sem jó ötlet napi két koncertet adni, de egy olyan száraz és meleg klímájú helyen, mint Las Vegas, különösen nem. Majdnem tönkrement a hangom a végére” – mesélte, hogy miért kellett a nyolcvanas években megoperálni a hangszálait.
Kiemelt kép: Mustafa Ciftci /Anadolu Agency /AFP
