A Tiger King és a Too Hot To Handle sikerét látva azt hihetnénk, hogy a Netflix idén ráfeküdt a trashműfajra, és még nem is tévednénk nagyot, ám az azóta érkezett, aktuálisan sokat emlegetett dokumentumfilmjük csak első látásra helyezkedik el ugyanazon a térképen, mint az említett elődök. Ha közelebbről megnézzük ugyanis, a Circus of Books sokkal inkább az itt-ott opportunizmusba hajló amerikai életrevalóság, a kompartmentalizáció és a belső fejlődés, valamint egy szubkultúra dokumentálásáról, valamint a családról és az általános emberi együttérzés erejéről szól, emellett fontos kordokumentum is. Szép teljesítmény ez egy rövidke, alig másfél órás dokumentumfilmtől, de Rachel Mason mégis csak tető alá hozta valahogy a dolgot, ennek pedig alighanem az az egyik legfőbb oka, hogy rendező ennél közelebb aligha tudna lenni filmje témájához. Rachel Mason ugyanis a szüleiről és családjukról forgatta ezt a filmet.
Főhőseink, Karen és Barry Mason nehezen lehetnének még ennél is átlagosabbak. Két kedves, mosolygós, kissé már rigolyás idősödő ember, akik végigdolgozták az életüket, és most lassan el kell engedniük életük munkájának fő eredményét, a könyvesboltot, amelyet évtizedeken keresztül üzemeltettek. Ez a bolt a Circus of Books, melynek sorsa a film első perceiben kiderül: a tulajdonosok a végső bezárásra készülnek. Pedig a Circus of Books a környék, sőt, az ország egyik legfontosabb könyvesboltja volt valaha, egyre növekvő, lelkes vendégkörrel, pezsgő üzlettel – aztán jött az internet, és lassan kivéreztette a boltot.
Egészen konkrétan a melegpornó, könyvben, filmben, magazinban, megfejelve némi szexuális segédeszközzel – amit, ha pénzért is ugyan, de szintén meg lehet venni a neten.
Pedig Karen és Barry sok mindent tervezett munkafronton, de pornóbolt nyitását aligha: Karen menő bűnügyi újságíró volt, Barry pedig filmek – egyebek mellett a 2001: Űrodüsszeia – vizuális effektjeit tervezte, ám a’80-as években egyszer csak beütött a válság, és gyorsan kellett valami megoldás, amivel az éppen megalapuló családjukat el tudják tartani. Vettek egy üzlethelyiséget, és amikor Larry Flynt, a Hustler atyja és általános pornókirály viszonteladókat keresett, ők lettek az egyik első üzlet, amely beszállt a buliba. Szigorúan üzleti okokból: Masonék – főleg a feleség, a keménykezű, mindenről nagyon kategorikus véleménnyel rendelkező Karen – ha el nem is utasították, de azért bűnnek tartották a pornográfia minden formáját, Karen pedig vallását gyakorló, hívő zsidóként pedig a homoszexualitással pláne hadilábon állt. Ám épp azért annyira csodálatosan érdekes ez a házaspár, mert olyan szinten voltak képesek elválasztani a munkájukat a saját személyes értékrendjüktől – ez az ún. kompartmentalizáció –, amire kevés példát látni.
Olyannyira, hogy még a család barátai, a rokonság vagy a zsinagóga gyülekezete sem tudták, hogy pontosan mivel is foglalkoznak, a legtöbben csak annyit tudtak, hogy könyvesboltot üzemeltetnek. Ez olyannyira így volt, hogy a lányuk, a film rendezője sem tudta egészen sokáig, miféle bolt is a Circus of Books, már kamasz volt, amikor barátai felvilágosították, mit is árulnak anyuék, akik ekkorra nemcsak árulták, hanem gyártották is a hardcore melegpornót – felnőve aztán, amint a mellékelt ábra mutatja, ő is érezte a dolog ellentmondásosságát, gyorsan forgatott is egy dokut a dologról.
Mégpedig milyen remek dokut. A Circus of Books ugyanis – szemben, például, az egyértelműen freak show-ra hangolt Tiger Kinggel – messze nem áll meg a helyzet furcsaságának kiélezésénél, bár kétségkívül igyekszik lencsevégre kapni a legbizarrabb pillanatokat.
Ezzel együtt a film tud nagyon emberi és nagyon érzékeny is lenni: a család belső dinamikáját például elképesztő szeretettel mutatja meg, pedig nem dekorálja ki a valóságot, benne maradnak a kis gyarlóságok, ahogy anyu bele-beleszól, lánya hogyan csinálja a filmet, és a személyes meghasonulások drámáját is érezzük. Melyből ráadásul úgy ordít a humanizmus parancsának győzelme, hogy az egyből visszaadja a hitünket az emberségben: hőseink azt mondják, nem támogatják a melegek ügyét, de melegeknek adnak munkát és fogadnak barátaikká, és végül érzékenyítő csoportok képzett vezetőivé fejlődnek, queer emberek családtagjait segítendő, mert úgy gondolják, a szeretet törvénye erősebb, mint a Biblia egy vitatható értelmű sora.
Emellett pedig a filmben megszólal egy sor korábbi alkalmazott és törzsvásárló – köztük a RuPaul’s Drag Race egyik legemlékezetesebb versenyzője, Alaska Thunderfuck is –, megmutatva a Circus of Books jelentőségét az LMBTQ-szubkultúrában – no meg a humorfaktorhoz is nagyban hozzátesznek. Az említett kordokumentum-jelleg pedig a Ronald Reagan-kormányzat pornográfiaellenes törekvéseinek bemutatásakor, illetve akkor domborodik ki, amikor arról az AIDS-járvány kezdeti, drámai szakaszáról mesél a film, amikor a HIV olyan sebességgel szedte áldozatait, hogy nem telt el olyan hét, hogy ne halt volna meg valaki a film szereplőinek ismerősi köréből. Erről az időszakról, persze, tucatnyi jobb-rosszabb film mesélt már, de ez a finom emlékeztető épp azért remek, mert nincs kiragadva a kontextusból, hanem egy hosszabb időszak részeként érzékelteti a járvány borzalmas hatásait. És mivel ez is csak egy része a filmnek, nem tudja megkeseríteni a teljes filmélményt:
A Circus of Books a Netflixen nézhető. 92 perc. Értékelés: 8/10
Kiemelt kép: Netflix
