A koronavírus-járvány pusztító hatása, változó mértékben ugyan, de a gazdaság minden szegmensét érinti. A rendkívüli helyzetben a kormányok világszerte gazdaságélénkítő és -segítő intézkedéseket hirdettek meg. Nem kivétel ez alól Magyarország sem: a kormány három szakaszból álló gazdaságvédelmi akciótervet jelentett be, melyből eddig az első kettő ismert, ám ezekben nem szerepelt kifejezetten a kulturális szektor segítése. Egyes programpontok (például a munkáltatói járulékfizetési kötelezettségek vagy a kata elengedése, illetve a Kurzarbeit-program) kiterjedhetnek akár a kultúra területére is, de egyelőre nem világos, mit kíván tenni a kormány a szektor speciális problémáival, azon túl, hogy Orbán Viktor április 6-án kiemelt ágazatnak nevezte a film- és kreatívipart is. Nemcsak a konkrét részletek hiányoznak, de az sem látszik, mi lenne a terv, amihez aztán a kulturális ágazatok igazodhatnának.
További bizonytalanságot szülhet, hogy a kormány épp a járvány ideje alatt nyújtott be egy törvénymódosítást, amivel elvenné a kulturális intézményekben dolgozók közalkalmazotti státuszát. Húszezer ember kerülne ezzel kiszolgáltatottabb helyzetbe, a rohamtempóban benyújtott tervezet tartalma, illetve az eljárásmód ellen hevesen tiltakoztak az érintetteket tömörítő szakszervezetek, amelyeknek a húsvéti hétvége alatt kellett volna véleményezniük a törvényt. Fekete Péter kulturális államtitkár szerint csak a magyar kulturális élet hatékonyabbá tételéről van szó, és egy interjúban úgy fogalmazott, csak azoknak a könyvtárosoknak van félnivalójuk, „akik nem csinálnak semmit”.
Miközben gyakorlatilag a teljes kulturális szektor a kormány iránymutatására vár, onnan egyelőre nem sok információt kaphattak: elég egy pillantást vetni a kulturális államtitkárság honlapjára, ahol szinte semmi nyoma a koronavírus miatti vészhelyzetnek a szférában. Legutóbb pontosan egy hónappal ezelőtt, március 23-án foglalkozott egy bejegyzés a helyzettel, e szerint az államtitkárság „a napokban soron kívüli adatszolgáltatást kért a közel 300 intézmény vezetőjétől, azért, hogy megfelelő információval és pontos számokkal láthassa el az operatív törzset, az önkormányzatokat, a kormányzatot.” Egyelőre azonban nyoma sincs kulturális cselekvési tervnek. Ha viszont külföldre tekintünk, azt láthatjuk, hogy Európában valóban kiemelt ügyként kezelik a kormányzatok a kultúra helyzetét, ami nemcsak tettekben, de világos információkban is megnyilvánul
Külföldi mentőcsomagok
Európában országonként különböző megoldásokat találtak a helyzet orvoslására, de az uniós államokban jellemzően már terveket vagy konkrét segítséget jelentettek be a kormányok a nagy bajba került kulturális szektornak. Ezek közül is kiemelkedik Németország gigantikus, 50 milliárd eurós segélycsomagja a kulturális szféra és a média részére: ebből a keretből egyrészt a kreatív szektorokban dolgozókat segítenék, továbbá a kultúra területén működő egyéni vállalkozókat és cégeket is, hogy a kényszerű leállás ideje alatt tudják fizetni a fennmaradásukhoz szükséges kiadásokat.
A kultúra nem egy luxuscikk, amire költhetünk, amikor a bőséges időnkben van rá fölös pénzünk, hanem olyan nélkülözhetetlen emberi kifejezésmód, amire most még nagyobb szükségünk van, mint bármikor máskor
– indokolta a segélycsomagot Monika Grütters kulturális miniszter.
Ha nem is ilyen mértékben, de más országokban is még márciusban létesültek kifejezetten a kulturális szférát megsegítő alapok: Ausztriában például egy 2 milliárd eurós keret áll az önfoglalkoztatott vagy egyéni vállalkozóként dolgozók, így a művészek vagy a kulturális intézmények rendelkezésére, és akik a megfogalmazott követelményeknek nem felelnek meg, azok a már korábban létesített szociális alapnál pályázhatnak, melyet 5 millió euróval növeltek meg erre a célra. Más országok (például Franciaország és Belgium) is több tízmillió eurós segélyalapot létesítettek kifejezetten kulturális területen dolgozóknak az egyéb segítségek (pl. adókönnyítés) mellett. Megint máshol (például Olaszországban vagy Belgiumban) a szabadúszók egyszeri támogatást igényelhettek. E mellett a kultúrpolitika a legtöbb országban ügyel arra is, hogy rendszeres és széles körű információval lásson el mindenkit, aki valamilyen segítséget szeretne.
Külön kérdés a járvány miatt elmaradt rendezvények, koncertek, előadások esete: több országban ugyanis utalvánnyal lehet kiváltani a szervezők jegyár-visszatérítési kötelezettségét. A német, a holland és a belga kormány is úgy döntött, a fogyasztóknak alapvetően utalványokat kell kapniuk azonnali visszafizetés helyett, és a szervezőknek csak kivételes esetben kell visszaadniuk a jegyárat, ezzel védve az iparágat. De Lettországban is segítik a szervezőket azzal, hogy a járványt vis maior helyzetnek fogadják el, azaz nem kötelesek visszaváltani a jegyeket, hanem vagy hat hónapon belül közlik az esemény új időpontját, vagy amennyiben nem lesz pótlás, akkor a szervezők a szükséghelyzet megszűntekor kötelesek egy hasonló értékű jegyet felajánlani, vagy visszafizetni a vételárat.
Magyarországon a fentiekhez hasonló, kultúra-specifikus intézkedések egyelőre nem nagyon történtek. Röviden összefoglaltuk, mi az, amit tudni lehet a fő ágazatok legégetőbb problémáiról, és az ezeket enyhítő lépésekről.
Színház
Az előadóművészeket hozta leghamarabb nehéz helyzetbe a járvány. A színházak finanszírozása körül eleve sok volt a bizonytalanság a tao eltörlése és a kulturális finanszírozási törvény módosítgatása miatt. Ebbe robbant bele a koronavírus, aminek nyomán egyik napról a másikra be kellett zárniuk a színházaknak (is) március közepén, és úgy tűnik, a mostani évadban ez már így is marad. Mindez beláthatatlan bevételkiesést jelent a társulattal rendelkező intézményeknek is, de különösen azokat a szabadúszókat hozta nehéz helyzetbe, akiknek a munka leállásával egyből megszűnt a bevétele. Több mint 8 ezren írták alá azt az online petíciót, amely áthidaló megoldást kér a művészeti szakmákban dolgozóknak. A kormány egyelőre nem jelentett be olyan specifikus mentőintézkedéseket, amelyek ezt a helyzetet lényegileg enyhíteni tudnák, viszont létrejött több kezdeményezés is: a Thália Színház például életre hívott egy színházi szolidaritási alapot, az ebben összegyűlt 22 millió forintra több száz bajba jutott szakmabeli jelentkezett eddig, illetve a Független Előadóművészeti Szövetség is segélyalapot indított az előadó-művészeti terület háttérszakmáiban dolgozók számára.
Zeneipar
Hasonlóan drámai a helyzet a zeneiparban, ahol szintén egyik napról a másikra állt meg az élet március közepén, és a legrosszabb az, hogy senki nem tudja, mikor térhet vissza a normál kerékvágásba. A koncerthelyszínek egy része Magyarországon visszaváltja a jegyeket, mások a jegyár visszatérítése helyett utalványokat adnak (ennek bejelentésével kavart nagy port a vásárlók körében a Budapest Park). Gellai Gergő, a Pécsi Est Café tulajdonosa április 19-én írt a helyzet súlyosságáról, és sürgetett állami segítséget. Szerinte ugyanis abszurd, hogy a kormány eddigi munkahelymegtartó csomagjából épp azon szakmák és szektorok munkavállalói nem részesülhetnek – például a kulturális programszervezők –, amelyek a legnagyobb bajban vannak.
A gyors mentőcsomagon túl pedig mihamarabb igazodási pontokra lenne szükség a tervezhetőséghez: az Index cikke szerint a komplett magyar könnyűzenei piac arra vár, hogy a kormány eldöntse, meddig akarja még fenntartani az ezer fő fölötti rendezvényekre vonatkozó korlátozást. Ez a kivárás lehet az oka annak is, hogy még egyetlen nagy nyári fesztivált sem fújtak le, pedig egyre kisebb az esély, hogy bármilyen tömegrendezvényt tartsanak a nyáron. Ha ugyanis a kormány betiltja a nagy tömegrendezvényeket, vis maior helyzetre hivatkozva a szervezők felbonthatják a szerződéseket, és nem bukják el a fellépőknek már előre kifizetett pénzeket.
A zeneiparban is vannak szolidaritási kezdeményezések, az Artisjus és az Előadó-művészeti Jogvédő Iroda például szociális támogatási keretet hozott létre, amivel azokat kívánják segíteni, akik anyagi nehézségekkel küzdenek az elmaradó koncertek, előadások miatt.
Könyvpiac
Az egy dolog, hogy a nagy tavaszi könyves eseményeket el kellett elhalasztani, mint a könyvfesztivál vagy a könyvhét, de a legnagyobb érvágást az jelentette, hogy március végén a könyvesboltoknak is be kellett zárniuk. Hiába növekedett érezhetően az online könyvvásárlás, mivel ez eleve csak egy töredékét teszi ki a bolti forgalomnak, messze nem tudja pótolni a kieső bevételeket. A kiadók sorra tolják el tervezett megjelenéseiket, és abban bízik mindenki, hogy legkésőbb a karácsonyi könyvszezonra visszaáll a normális állapot. A szakma április elején tette le a kormány és a gazdaság újraindításáért felelős akciócsoport asztalára a tíz pontból álló javaslatcsomagját, amiből eddig nem sok valósult meg. Az általánosan meghirdetett hiteltörlesztési moratórium a könyvipari vállalkozásokat is segíti, és a Kurzarbeit-program módosítása révén úgy tűnik, igényelhetnek munkahelyvédelmi bértámogatást is, bár ennek részletei és lehetséges buktatói még egyáltalán nem világosak. Pedig a gyorsaság fontos lenne, mert ahogy korábbi cikkünkben írtuk: a fuldokló könyvpiacot egyszerűbb lenne életben tartani, mint később újraéleszteni.
Annak is itt lenne az ideje, hogy a kormány – az EU-ban szinte utolsóként – 5 százalékra csökkentse az e-könyv áfáját a jelenlegi 27 helyett. Szükség lenne továbbá az NKA átláthatóbb és hatékonyabb működésére, több nyílt pályázat kiírására, és arra, hogy ne húzza el nagyon a döntéseket. A javaslatcsomag az illetékes akciócsoport előtt van, Demeter Szilárd miniszteri biztos lapunknak nem tudott tájékoztatást adni arról, hogy megvalósulhat-e belőle bármi, ahogy az általa kezdeményezett állami könyvfelvásárlásról sem tudott biztosat mondani.
Múzeumok, galériák
A bezárt múzeumokat is komoly veszteség éri, de ennek mértékét nehéz megbecsülni, amíg nem látszik a járványhelyzet vége. Támpontok azért már vannak: egy EMMI által megrendelt április eleji kutatás például arról ír, hogy a felmérésben részt vevő húsz intézmény összesített bevételkiesése meghaladhatja a 280 millió forintot, a látogatottság pedig összesen 2 millió fővel lehet kevesebb a tervezettnél. Az artportal átfogó cikkében ennél konkrétabb kalkulációk is szerepelnek: a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum szerint például az éves bevétel 40 százaléka eshet ki, ha július végével oldják fel a korlátozásokat, a pécsi Janus Pannonius Múzeum pedig havi bruttó 5–9 milliós kieséssel számol.
A megkérdezett közgyűjtemények arról nem nagyon nyilatkoztak, hogy milyen segítséget várnának, de az említett kutatásban szerepel, hogy
többen fejezték ki a járványhelyzet utáni bizonytalanságukat és kétségeiket, amely elsősorban az intézmény finanszírozását érinti.
A bizonytalanságot nyilvánvalóan csak tovább növelte, hogy a kormány a járványhelyzet kellős közepén találta ki: elvenné a kulturális dolgozók közalkalmazotti státuszát. Az artportal a kereskedelmi galériákat is megkérdezte, nekik számos javaslatuk volt arra, hogy a kormány miként segíthetne az ágazaton. Például a műtárgyakat terhelő áfa kulcsának csökkentésével, a kortárs műtárgyvásárlás adóalapból történő leírhatóságával, illetve maguknak a művészeknek az átmeneti megsegítésével.
Film
A filmszakmában teljesen általános a projektalapú, szabadúszó munka, így rengetegen kerültek nehéz helyzetbe a forgatások leállásával. A Nemzeti Filmintézet (NFI) április elején jelentette be, hogy Filmipari Segélyalapot hoznak létre, amire 50 millió forintot különítettek el. Az elmúlt hetekben közel hétszázan jelentkeztek a segítségért. A filmügyi kormánybiztos, Káel Csaba több interjúban is beszélt róla, hogy a bajba jutott szakemberek megvédése érdekében a Filmintézet új pályázatokat ír ki, illetve átütemezik azon gyártás-előkészítések, forgatások és szakmai rendezvények finanszírozását, amelyeknek korábban már megítéltek támogatást.
A kormány gazdasági akcióterve amúgy a turizmus, az építőipar, a logisztika, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság mellett a film- és kreatívipart is kiemelt gazdasági ágazattá minősítette, amelynek támogatása prioritást élvez. A mentőcsomag részét képezi a fóti stúdiókomplexum 9600 négyzetméterrel való bővítése is. Káel szerint ez a legnagyobb állami forrásból megvalósuló stúdiófejlesztés Magyarországon, aminek kiemelt célja, hogy a külföldiek mellett a hazai gyártású filmprodukciókat is segítse.
Kiemelt kép: Komka Péter /MTI
