Kultúra

A brit állatkertek ősében kutyákkal és macskákkal is fizethettek a belépőért

Az összegyűjtött állatokat az éhes oroszlánok elé vetették.
Korábban a témában:

A világ számos nagy- és kisvárosában feltűnő, nem őshonos állatok tömegét bemutató, modern értelemben vett állatkertek csak a Schönbrunni Állatkert 1752-es alapítása (illetve 1780-as, a köz előtti megnyitása) óta váltak a mindennapok részévé, történetük azonban közel ötezer évvel korábbra, az egyiptomi Szakkarába nyúlik vissza, ahol az i.e. 29. században már biztosan létezett hasonló intézmény.

Az ókor és a középkor folyamán ezek a kertek a legtöbbször csak néhány faj egyedeit – főleg idomított elefántokat – mutatták be, és sokszor csak az uralkodók, családjaik, illetve a felső tízezer kitüntetett tagjai előtt álltak nyitva, idővel azonban a köznép tagjai is jegyet válthattak, hogy elképzelhetetlen távolságból érkezett egzotikus állatokat lássanak.

Ilyen, zárt parkként született meg a londoni Towerhez tartozó park (Tower Menagerie) is, amit I. (Földnélküli) János angol király uralkodásának derekán, 1206-ban alapított. Az eleinte csak medvéknek és oroszlánoknak otthont adó gyűjteményben a későbbi évtizedekben, főleg a környező birodalmak vezetői által ajándékozott vadállatok, így leopárdok, hiúzok, hiénák, egy albínó medve, valamint az Európa minden, magára valamit adó udvarában – és persze a Vatikánban, ahol X. Leó pápa szobrot is emeltetett a korán elhunyt kedvencének – feltűnő elefántok is.

Ennél a kiselefántnál furcsább házikedvence egy pápának sem volt
X. Leó imádta az Annone nevet viselő ormányost, sőt, halála után a Vatikán alá temette el.

Az állatok számára 1277-ben egy félkör alakú épület született, amelyben ketrecek egész sorát alakították ki, az épülethez pedig a következő évszázadokban kifutókat, gyakorlóteret, illetve az uralkodónak az egymással küzdő oroszlánokra jobb látószöget adó tornyot is építettek.

A Tower egy XV. századi kézirat egyik illusztrációján. Fotó: Wikimedia Commons

A menazséria I. Erzsébet királynő közel fél évszázados (1558-1603) uralkodása alatt nyitott meg a köznép előtt, akik közül a tehetősebbek alkalmanként meg is látogatták a parkot.

A XVIII. század hajnalára a helyzet jókorát változott, hiszen ekkor már az egyszerű emberek is bejuthattak, feltéve, ha a kapuban megváltották a három félpennybe kerülő belépőjegyeiket, vagy esetleg

átadtak egy kutyát, vagy macskát, hogy azok később az oroszlánok vacsorájává válhassanak

– – írja Wilfrid J. W. Blunt The Ark in the Park című, 1976-ban megjelent kötetében.

Az állatbarátnak távolról sem mondható megoldás hosszú időn át tartotta magát, hiszen csökkentette a kóborló állatok számát, melyek begyűjtéséhez az egyszerű polgárok elég erős motivációt kaptak, hiszen ki ne akart volna a rács által adott biztonság tudatában szembenézni egy élő tigrissel, vagy leopárddal?

A Towerben lévő Royal Menagerie városon belüli vetélytársa egy 1816-ban született metszeten. Fotó: British Library

A királyi menazsériát végül Wellington első hercege, a miniszterelnöki posztot kétszer (1828-1830, 1834) is betöltő, a waterloo-i csatában Napóleont is legyőző Arthur Wellesley 1835-ben záratta be, hiszen az akkor még csak tudósok számára látogatható London Zoo három évvel korábban már átvette az állatok jó részét, Angliában pedig a nem feltétlenül jó körülmények közti szórakoztatás helyett a komoly kutatások kerültek előtérbe.

A menazsériák egy késői képviselője, Blackpool, 1900 körül. Fotó: Amounderness

A helyzet Magyarországon sem volt mindig ideális: a Fővárosi Állat- és Növénykert 1866-os megnyitása előtti évszázadokban főként csak vadászati céllal létrehozott vadaskertek léteztek, noha I. Mátyás budai királyi királyi kertjében, illetve más uralkodók udvarában egzotikus állatok is feltűntek.

Ezeket a köznép persze nem láthatta, így az Állatkert megnyitása előtt csak két módja létezett annak, hogy korábban még nem látott két- és négylábúak közelébe férkőzhessenek: megvárták egy vándorcirkusz érkezését, vagy ellátogattak a mai Deák Ferenc téren (1783-1787), illetve a Szent István-bazilika helyén álló (1787-1796), rövid életű heccpaloták egyikébe, ahol

végignézhették, ahogyan medvék, farkasok, oroszlánok, és kutyák harcoltak egymással, vagy épp a heccmesterrel.

Tudta, hogy a Bazilika helyén régen állatviadalokat szerveztek?
A Szent Jobbnak is otthont adó épület helyén a tizennyolcadik században a Hetz-Theater (Hecc Színház) ideiglenes, fából készült épülete állt, ahol a közönség vadállatok harcát figyelve szórakozott.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.