A hollywoodi díjátadók általában a csillogásról és a luxusról szólnak, de egyre többször kerül elő egy-egy fontos társadalmi téma a köszönő beszédekben. Van, amikor arra hívja fel a figyelmet egy díjazott, hogy alig jelölnek színes bőrűeket a legfontosabb kategóriákban, máskor a környezetvédelem kerül elő. Russell Crowe például, bár nyert a Golden Globe-on, mégsem tudott a helyszínen ünnepelni, mivel a családját mentette az ausztrál bozóttüzektől. Joaquin Phoenix még magasabbra tette a lécet, és Ricky Gervais felhívása után – hogy Hollywood jobb, ha kussol okoskodás és politizálás helyett – éltette, hogy a gálán vegán menüt szolgáltak fel, ugyanakkor szembesítette a közönséget, hogy nem kéne magángéppel repkedni fölöslegesen. Nekik lehet, hogy nem számít egy fuvar, de a bolygónak igen.
Phoenix tarol az idei díjszezonban – ráadásul az Oscar még csak most jön –, és a színpadon kapott pár perceit arra használja, hogy tükröt tartson maga, illetve a kollégái elé. Talán még a színész üzenete érte el azt is, hogy vegánnál is vegánabb legyen az Oscar, és a luxusmarha wagyu mellett ott lesz az édes krumpli, a gomba és az avokádó is, a desszertekből pedig szintén kihagyják az állati termékeket. A Guardian azonban felhívja a figyelmet, hogy ez ugyan mind remekül hangzik, csak a mérleg másik serpenyőjét lehúzza, hogy közben milyen túlfogyasztás jellemezhet egy olyan eseményt, ahol tízezer dolláros (hárommillió forintos) ajándékcsomagot adnak a VIP-vendégeknek.
A díjkiosztók pazarlásán túl az is érdekes kérdés, hogy mekkora egy film gyártásának ökológiai lábnyoma, és hogyan lehet ezt csökkenteni. Ha csak azt nézzük, mennyi repüléssel, szállítással és transzporttal jár a gyártás, és mi marad a végén egy érintetlennek tűnő természeti kincsből egy forgatás után, már az is sokszor ijesztő. Emlékezzünk csak vissza, hogy az elkötelezett környezetvédő Leonardo DiCaprio, ha közvetve is, de milyen turistaközponttá változtatta A part című filmje után a thaiföldi Phi Phi-szigetek egyik szakaszát. Annyi érdeklődő akarta megnézni a földi paradicsomnak tűnő Maya Bay-t, hogy a kormány kénytelen volt egy időre lezárni a területet, hogy visszaálljon az ökológiai egyensúly a tömeg után. 2017-ben a Karib-tenger kalózai stábja veszélyes hulladékot dobott az óceánba Ausztrália partjainál, a Mad Max Charlize Theron és Tom Hardy főszereplésével egy kilencszáz fős stábbal rohanta le a namíbiai sivatagot, amivel veszélybe sodortak egy ritka hüllőt, illetve egy kaktuszfajtát, míg az Expendables 2 stábja egy védett denevérfaj élőhelyét zavarta meg.
De egy filmforgatás ökológiai lábnyoma a fenti extrém esetektől eltekintve sem elhanyagolható, és a témával foglalkozó cikkek is csak egy 2006-os tanulmányt tudnak idézni – azóta ugyanis nem készült hasonló. A Kaliforniai Egyetem összegzése alapján szűk tizenöt éve a film- és tévéipar világszerte évente 15 millió tonnányi széndioxid-kibocsátással terhelte a környezetet, ebből 8,4 millió a kaliforniai térség felelőssége. A BAFTA jóval frissebb, 2018-as számításai szerint pedig egy átlagos, egyórás brit produkció széndioxid-kibocsátása 13 tonna, nagyjából annyi, mint amennyit egy amerikai polgár termel egy év alatt.
Akkor mi a megoldás?
Természetesen úgy kell megreformálni a filmipart, hogy az ne látszódjon meg a végeredményen, és egyre több olyan kezdeményezés születik, ami ahhoz kell, hogy a filmesek ne csak beszéljenek a klímakatasztrófáról, de a munkájukat is e szerint végezzék. Amerikában több olyan cég és szervezet létezik, amely abban segít, hogy Hollywood zöldebb legyen. Gyakorlatilag átveszik a stábtól a terhet, hogy kitalálják, mi kéne ahhoz a LED-világításon vagy a hibrid és elektromos autókon túl, hogy a „zero waste” felé közelítsen egy forgatás. A Disneyt, a Sonyt, az HBO-t és más, nagy stúdiókat támogató Green Production azzal próbálja ösztönözni a filmipart, hogy spórolni is lehet az odafigyeléssel.
Ez persze aprópénz egy sok százmilliós költségvetésben, de valahol el kell kezdeni. A szakértők továbbá a nagyobb filmes központokban, New Yorkban és Kaliforniában adókedvezményt is szeretnének a zöld produkcióknak, ami erős motivációt jelenthet a jövőben.
Az elsők között Jason Batemannek sikerült elérnie a Bad Words című filmjénél, hogy teljes egészében napenergia működtesse a forgatást, és nem ő az egyetlen, aki komoly energiákat fordított a környezetkímélőbb munkára, így a Disney és a Holnapolisz (Tomorrowland) stábjának sikerült 91 százalékkal kevesebb szemetet termelniük a „zero waste” elveit követve. A fenntartható filmgyártás témakörében sokszor emlegetik A csodálatos Pókember 2-t (Sony Pictures) is pozitív példaként: itt 52 százalékkal tudták csökkenteni a szemetet a szelektív hulladékgyűjtéssel, 50 tonnányi anyagot – fát, acélt és üveget – különítettek el, hogy újra felhasználhassák a következő produkcióknál, és 6 ezer fel nem használt ételt osztottak ki a rászorulóknak. A Sony filmje eddig a legzöldebb a blockbusterek történetében, és a megjelent adatok alapján már számottevőbb összeget is sikerült spórolni az Earth Angel segítségével, mégpedig összesen négyszázezer dollárt, ami ugyan még mindig nem tűnik olyan soknak a 230 milliós költségvetéshez képest, mégis fontos mérföldkő.
Mindenképpen Hollywoodnak kell irányt mutatnia, de a darabszámra a legtöbb filmet készítő Bollywood is próbálkozik, hogy faültetéssel ellensúlyozza a károkat. Az olyan nagy cégek, mint az NBC már eljutottak odáig, hogy a zöldebb produkciókért felelős igazgatójuk is van. A Sony pedig napelemes panelekkel szereli fel a stúdióját, ami a működéshez szükséges energia 8 százalékát tenné ki: a Variety-nek azt mondták, hogy az első évben valamivel több mint ezer tonnával lenne kevesebb a széndioxid-kibocsátás.
Nagyon messze van még a céltól Hollywood, de legalább már létezik olyan díjátadó is, ami a klímaváltozásra fókuszáló filmeket és doksikat emeli ki. Tavaly ott volt a jelöltek között az Aquaman is, de végül Wes Anderson Kutyák szigete című animációja nyert, valamint a Vice sorozatát díjazták. Ezen kívül egy tanúsítványt lehet szerezni, ha zöld irányelvek szerint folyik a munka.
Nálunk is zöldül a filmgyártás
Amekkora büdzsével dolgoznak a hollywoodi produkciók, még jó, hogy tesznek valamit a változásért, 2050-re szeretnék megközelíteni a nulla károsanyag-kibocsátást a filmkészítésben. Mécs Mónika producert (Testről és lélekről, A feleségem története) kérdeztük az itthoni helyzetről, aki elmondta, hogy Magyarországon is elindult valami, a műanyag poharakat igyekeznek lecserélni kulacsokra a forgatásokon, és hogy a catering ételhordókba kerüljön az eldobható tányérok helyett.
A feleségem története forgatásán is nagyon ügyeltünk erre. Máltán mindenkinek volt kulacsa, nem palackozott ásványvizeket ittunk, és papírpoharaink voltak. Igyekeztünk minél kevesebb hulladékot, főleg műanyagot, nem újrahasznosítható anyagokat termelni. Egyre több helyen látom ezt.
Hozzátette: valamennyit lehet spórolni, de ezek az összegek nem számottevők a forgatási tételekben, inkább környezettudatosságról van szó, hogy ne hagyjanak akkora ökológiai lábnyomot maguk után. Ebben segít a szelektív hulladékgyűjtés és a kulacs.
A filmgyártásban is ugyanúgy történnek a változások, ahogy a többi iparágban
– nyilatkozta.
Azt tegyük hozzá, komoly különbség, hogy Magyarországon A feleségem története valamivel több mint tízmillió eurós büdzséje (ebből 1,15 milliárd forint az állami támogatás) kivételesen magas az itthoni viszonyokhoz képest. Egy inkubátoros, új filmes fejlesztés nagyjából 60-70 millió forintra számíthat, és egy közönségfilm is megáll pár száz milliónál. Ebből a pénzből kell kigazdálkodni mindent a forgatókönyvtől a marketingig, míg egy hollywoodi produkció ennek a sokszorosából fizetheti a klímaügyi biztosukat. A Bosszúállók: Végjáték például 356 millió dollárból, azaz több mint 109 milliárd forintból készült. Viszont az a tény, hogy jelenleg Magyarország a legnépszerűbb filmforgatási célpont a kontinensen, lehetőséget ad rá, hogy az itt forgató külföldi stábok környezettudatos szemlélete átszivárogjon a hazai produkciókba is.
Kiemelt kép: Collection Christophel / Marvel studios / AFP
