A Pesti Hírlapnak adott interjút Vidnyánszky Attila, aki a színháztörvényről és a színházi szakma az elleni tüntetésről is beszélt többek között. A Nemzeti Színház igazgatója elmondta, hogy Mácsai Pál véleményével szemben, aki szerint nincs színházszakmai szolidaritás, ő ennek ellenkezőjét gondolja. Úgy gondolja, a Madách téri demonstráció esetében nem beszélhetünk szakmai tüntetésről.
Három színház meg az alternatív színházak csoportja eldöntötte, hogy tüntet, miközben a színházak 90 százaléka szerint ez nem helyes, mert ahol politikusok lépnek fel, az nem szakmai tüntetés. Meggyőződésem, hogy sokan azért nem mentek el a tüntetésre, mert azt politikailag motivált és manipulált félinformációk alapján szervezték. Úgy állították be magukat, mintha az egész szakma nevében szólnának. Amíg a megszólalásokból áradó gőg nem szűnik, addig esély sincs normális dialógusra. Valószínűleg az fáj Mácsainak, hogy csak három színház ment el, és nem huszonöt. Lehet, hogy az a huszonöt nem ért vele egyet
– mondta, majd hozzátette, hogy a liberális szemlélet szerint sokféle gondolat lehetséges, mégis azt éljük meg, hogy aki mást gondol, azt megbüntetik.
De szerencsére már nem azokat az időket éljük a színházi szakmában, hogy csak egyet lehet gondolni. Már nem kell egyfelé igazodni.
Arra a felvetésre, hogy a decemberben megszavazott színháztörvény pont ezt tenné abból a szempontból, hogy az az intézmény kap több támogatás, amelyik a jelenlegi vezetésnek tetsző darabokat játszik, Vidnyánszky azt válaszolta, hogy a rendszer lényege a támogatások anomáliái és az aránybeli különbségek megszüntetése.
Az igazgató emellett beszélt fiáról is, a szintén színész-rendező ifj. Vidnyánszky Attiláról, akivel színházfelfogásuk látszólag merőben eltérő.
Szerintem egyáltalán nem különböző a felfogásunk […] Jól látszik, hogy azon az iskolán nőtt fel, amelyet a beregszászi társulatommal alakítottam ki […] Hál’ istennek megvan benne az ifj úkori lázadó attitűd, amit nagyon jó látni, mert viszi előre az embert, miközben azt is örömmel látom, hogy a helyén van a szíve és az esze. Az is rendjén van, hogy az élet bizonyos kérdéseiről mást gondolunk. Jó nagyokat szoktunk vitatkozni
– fogalmazott.
Vidnyánszky kitért a Nemzeti Színház vezetésére és az ott bemutatott darabokra is, melyeknek, véleménye szerint, foglalkoznia kell a nemzet sorsát, életét, jelenét és jövőjét meghatározó nagy témákkal, ezt szolgálja Wass Albert Tizenhárom almafa című regényének színpadi adaptációja is.
A holocaust, az első világháború és ’56 emlékére már készült előadásunk. Trianon is ebbe a sorba tartozik, a százéves évforduló pedig jó apropó. Örülnék, ha minél több színház foglalkozna a témával, ha sokféle előadás születne
– mondta.
Kiemelt kép: Soós Lajos / MTI
