Már kinőttem abból, hogy szerelmes legyek, csak házasodni akarok.
Ez a kijelentés sok mindent elmond arról a jelenleg is súlyos problémának számító helyzetről, ami Kína házasodni vágyó fiataljai vállát nyomja, főleg a nőkét. A Budapesti Nemzetközi Dokumentum Filmfesztivál Huszonéves vénkisasszonyok című filmje három fiatal, a húszas-harmincas éveikben járó nő magánéleti útkeresését meséli el, azzal a folyamatosan rájuk nehezedő nyomással, hogy már rég kicsúsztak abból a korból, amikor az átlag kínai nő férjhez megy és gyereket szül.
Kínában a túlnépesedés megakadályozására létrehozott, 1979-2015-ig hatályban lévő egygyermekes családpolitika miatt 30 millióval több férfi van, mint nő. A kormány ebben a társadalmi egyensúlyra leselkedő veszélyt lát, így a nőket korai házasságra presszionálja. A húszas éveikben járó szingli nőket „huszonéves vénlánynak” titulálják.
De mi a helyzet akkor, ha valaki nem találta meg a nagy Ő-t, talán soha nem is fogja vagy, neadjisten, nem akar gyereket?
A 34 éves, ügyvédként dolgozó Qiu HauMei, főleg szülei nyomására, társközvetítőt keres fel, aki minden köntörfalazás és finomkodás nélkül azt tanácsolja neki, ne legyenek olyan magas elvárásai választottjával kapcsolatban, mert nem olyan szép és fiatal, hogy könnyen férjet találjon.
Egyfelől, tehát, van egy erős elvárás a társadalom és a család részéről is, hogy szerezzünk magunknak egy rendes pasit, aki lehetőleg Pekingben él és tehetős, másfelől mondjunk le a nagyobb igényeinkről, de akár még a szerelem ideájáról is, hogy összekaparjunk magunknak (vagy a családnak?) egy tisztes férjet.
Shosh Shlam és Hilla Medalia rendezők három, különböző motivációjú karakter középpontba állításával mutatják be azt a skatulyát, amibe a kormány bele akarja tuszkolni a nők vágyait és céljait. Bár mindhárom szereplő történetében hangsúlyos szerepet kap a család, a szülők generációjának a mostanitól erősen eltérő felfogása, a már említett Qiu HauMei történetében még nyomasztóbbnak tűnik jelenlétük. Az öt lánytestvérből rajta kívül már mindenki családot alapított, Qiu HauMei családja pedig személyes sértésként könyveli el, hogy neki bizony nem biztos, hogy az övékével megegyező az életcélja. A szülők szerint a házasság két család között kötött üzlet, ha pedig valaki nem házasodik meg, a boldogsága csak felszínes lehet. Hasonlóan vélekednek a 28 éves, rádiós műsorvezető Xu Min szülei is, legfőképpen édesanyja, akinek senki sem elég jó lánya mellé, így mindegyik udvarlót elkergeti.
Marad tehát a házassági piac és a kormányzati szervezésű vakrandik, ahol reményteljesen vagy csak beletörődötten várnak arra a nők, hátha kifogják a telitalálatot. Kínában bevett szokásnak számítanak ezek az ismerkedési szokások, éppen azért, hogy megkönnyítsék és gyorsítsák az amúgy sem könnyű helyzetet. Az egyik, inkább húspiacnak tűnő randi börzén sokszor nem is a magukat hirdető fiatalok, legfőképp a férfiak, hanem a szülők jelennek meg, velük lehet tárgyalni.
Nyilván ez arra is jó alkalmat ad, hogy felmérjék az arajelöltet. A mindent beborító papírhalmazokon a jelöltek legfontosabb adatai, életkoruk, foglalkozásuk és keresetük szerepel, olykor preferenciájuk is, kiknek a jelentkezését várják. Minden ki van itt találva az utolsó pontig, éppen csak a természetesség és a báj hiányzik az egészből. Persze, az ott élő fiataloknak már volt ideje mindezt megszokni, nem csoda, ha valaki úgy dönt, inkább egyedül marad, mintsem kiállná ezt a személytelen és olykor megalázó procedúrát.
A történet harmadik főszereplőjére, az eddigiek fényében valóban illik a vénkisasszony kifejezés. A filmes ismereteket oktató Gai Qi már 36 éves, neki van a legtöbb „félnivalója”. Miután édesapja Parkinson-kóros lett, az ő ápolására koncentrált szerelmi élete helyett. Gai Qi a férfi halála után már jócskán túl volt azon az életkoron, melyet a kínai nők családalapítása jellemez. Végül egy fiatalabb férfi veszi el őt feleségül, és ahogy a film egy pontján fogalmaz, kompromisszumot köt és szül egy gyereket neki, hogy férje boldog legyen.
Mielőtt férjhez mentem, az életem nagyon érdekes volt. Rendkívül gazdag. Miután férjhez mentem, az életem kevésbé érdekes lett. Az idő nagy részében inkább unalmas. Ugyanakkor több benne a boldogság. Több benne a szépség
– mondja Gai Qi.
Az elsőként bemutatott Qiu HauMei azonban még „ennyi” kompromisszumra sem hajlandó, inkább eltűri, hogy a család egyfajta fekete bárányként emlegesse őt, fura kakukktojásként, aki harmincas évei közepén is még tanulni szeretne és világot látni. Ez sikerül is neki, úgy dönt, Franciaországba költözik, hogy szabadabban élhesse meg vágyait. Ez egy fontos lépés, hiszen legtöbb nőtársával szemben Qiu HauMei nem hagyja, hogy szigorú keretek közé szorítsák, és vállalva a konfliktust családjával, kiáll magáért. Xu Min számára ez nagyobb problémát jelent, bár ő is jelentős előrelépést tesz és beleláll a konfliktusba anyjával szemben. Bár különböző intenzitásúak, szépen összecsengenek mindhárom nő sztorijában a szülőkkel való konfliktusok, azok kulminálódása, valamint a főhősök lázadása.
A Huszonéves vénkisasszonyok keserédes történet a párválasztás és családalapítás nehézségeiről, valamint a nők helyzetéről egy olyan társadalomban, ahol lenézik azt, aki huszonegynehány évesen vagy akár később nem megy el szülni, esetleg más tervei (is) vannak az anyaság mellett. Shosh Shlam és Hilla Medalia három olyan karaktert mutat be, akik mindegyikével együtt tudunk érezni, hasonló történeteik miatt olykor azonban redundáns a sztori. A Huszonéves kisasszonyok ha nem is sok, de némi reményt ad azzal kapcsolatban, hogy nem feltétlenül kell a kitaposott úton járnunk. Azonban, ha így választunk, számolnunk kell azzal, hogy az arról való lelépés sok fájdalommal járhat.
Kiemelt kép: BIDF
