Bukás egyáltalán?
A minél erősebb címekből élő média korában talán érthető, hogy könnyű kísértés csípőből bukásnak állítani be azt, ami a Netflixszel történt a magyar idő szerint ma hajnalban megtartott Golden Globe-díjátadón, jelesül, hogy az után, hogy vezette a toplistát, ami a jelölések számát illeti, 34 jelölésből végül mindössze két díjat nyert el. És persze, egyfelől tényleg nevezhetjük bukásnak a dolgot, hiszen azok a díjak csak nem kerültek oda, viszont az élvonalbeli státuszt nehéz lenne elvitatni a Netflixtől, mely minden vetélytársat messze megelőzve, tizenhét filmes és tizenhét tévés jelöléssel várta a gálát. Ezek közül főleg az előbbi a beszédes: a szolgáltató köröket vert vele a nagy múltú filmstúdiókra. Persze aztán az egyik legfontosabb kategóriában, a legjobb filmdrámák között végül mégis egy nagy stúdió, a Universal filmje, az 1917 nyert, de ebben a kategóriában az ötből három jelölt is a Netflixtől került ki, amit bukásnak nevezni erős.
Tegyük a fentiek mellé, hogy a Netflix ezt az eredményét úgy érte el, hogy az online tartalomszórást mindössze tíz éve kezdte, és pár évvel ezelőttig senki nem tekintette tényezőnek a díjszezonban – aztán snitt, a tavalyi díjátadókra a cég nemhogy a Golden Globe-hoz, de az Oscarhoz is megérkezett. A Roma tavalyi sikere után – a film három Oscart nyert, a legjobb idegen nyelvű filmét, a legjobb rendezést és a legjobb operatőrét – az idei Golden Globe-eredmény valóban visszalépés, de önmagához viszonyítva a Netflix még mindig nagyon is látványosan fejlődik. És a díjszezonnak még nincs vége.
Önszabályozás?
Felmerülhet a lehetséges okok között némi iparági féltékenység és abból fakadó önszabályozás is, némi rosszindulattal simán ki lehet nézni a szavazókból, hogy döntéseikkel finoman azt üzenték: kedves Netflix, ne bízd el magad, ez itt a nagyfiúk játéka. Igen ám, de a Golden Globe-on a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége (HFPA) tagjai, azaz újságírók szavaznak, nem iparági szereplők, így aligha állhat a háttérben efféle farokméregetés. A Hollywoodba akkreditált külföldi újságíróknak semmi érdekük nem fűződik sem a tradicionális szereplők pozícióján őrzéséhez, sem annak megrogyásához. Mi több, ha valami efféle taktikai szavazást kinézhetünk a kollégákból, akkor sokkal inkább a Netflix javára, hiszen ki ne drukkolna az esélytelennek, Dávidnak Góliáttal szemben. Bár az is igaz, hogy Dávid szerepébe tenni egy tizenötmilliárd dolláros tartalmi büdzséből dolgozó céget gyenge helyzetfelismerésre vallana.
Akárhogy is, sokkal valószínűbb, hogy a döntés mögött nem taktika vagy üzenetküldési szándék áll, hanem szimplán az ízlés. Amint azt évről évre megénekeljük, a Golden Globe döntnökei jellemzően a nem a várakozásoknak megfelelő eredmény felé hajlanak, és ez idén is bejött. Szembement viszont a trenddel, hogy egy kis-közepes költségvetésű, szerzőibb, kamaradrámaibb jellegű alkotás helyett – amit jellemzően előnyben szokott részesíteni a HFPA – most egy gigapénzből, nagy stúdió által készített, tipikusan díjszezonos, háborús dráma (az 1917) lett a győztes abban a kategóriában, amelyben a Netflix három alkotással képviseltette magát.
Látható, hogy teljesen ellentmondásos eredmények születtek – messzemenő következtetéseket levonni mindebből gyakorlatilag lehetetlen. Nem beszélve arról, hogy mindennek jelentést tulajdonítani tipikusan emberi dolog ugyan, de nem feltétlenül helyes, ez a mostani Golden Globe-eredményt illetően is így van. Bár imádunk meglovagolni minden hasonló döntést, túl fehér, túl férfias, vagy jelen esetben Netflix-ellenlábas díjszezont kiáltani, ha félretesszük mindezt, megengedhetjük, hogy esetleg történhetnek véletlenek is, főleg egy olyan „verseny” végeredményeiben, ahol már az összes versenytő alkotás olyan erős, hogy közöttük a különbség alig árnyalatnyi. Ha másról nem is, arról azért szó lehet, hogy sokaknak elegük van a Netflix agresszív nyomulásából (a cég a díjátadók előtt is hatalmas pénzeket költött reklámra), de ebbe sem lehet ennél többet látni.
Trendjelzés?
Ahogy azt már a Golden Globe előtt is megírtuk, sokan a megrogyástól féltik a Netflixet most, hogy a streaming-háború lassan eléri csúcspontját – a Disney+, az Apple TV+ már elindult, hamarosan jön az HBO Max is –, amelyben főleg a Disney-t sejtik a majdani fő konkurensnek, minthogy nekik vannak a legerősebb fegyverek a kezükben, elég a Marvel-filmekre gondolni. A merészebb becslések a Netflix 160 milliós előfizetői bázisának tízszázaléknyi csökkenéséről szólnak, amit alaposan megérezne a szolgáltató. Ám ezek az iparági trendek aligha vannak direkt hatással a díjszezon történéseire, így a Golden Globe-os mellőzést is nagyon erőlködve lehetne csak valamiféle nagy pozícióváltás előszelének tekinteni.
Mindazonáltal biztos, hogy a Netflix karrierje rengeteg tanulsággal szolgálhat a konkurens streaming-szolgáltatóknak, akár léteznek már, akár még csak most vannak megszületőben. A fő üzenet nem túl újszerű, és sajnos nem is igazán szívvidító: a tartalom a király, azaz egészen konkrétan a tartalomra szánt büdzsé. Nagyon úgy tűnik, hogy a streaming-háborúban a sokat emlegetett „content is king”-szemlélet azt jelenti majd, hogy a gazdagabb kutya eszik, nem beszélve a fajfenntartásról. A Netflix minden jel szerint hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni, hogy a jelenleginél is nagyobb mennyiségben készítse és vásárolja a tartalmakat, no meg, természetesen, hogy folytassa a munkát, amivel minőségben, presztízsben is felfejlődni igyekszik az igazi nagypályás stúdiók mellé – de akárhogy zsonglőrködik a pénzzel, a Disneynek mindig több pénze lesz, ez pedig megnehezíti majd a konkurencia dolgát, nem csak a Netflixét. Csak reméljük, hogy ez a nagy pénzekben folyó játszma nem jelenti azt, hogy tovább erősödik a blockbuster-gyártás, elvéve a kevés megmaradt levegőt is a streaming-szolgáltatókra költözött kisebb, sokszínűséget biztosító projektek elől. Jelenleg ezt még nem lehet előre látni, és pláne nem lehet a Golden Globe eredményeiből ilyen jóslatokat levezetni – ahogy azt már cikkünk elején is jeleztük. Az biztos, hogy az idei Golden Globe pofon a Netflixnek, főleg egy olyan turbulensnek ígérkező év kezdetén, mint az idei, de temetni a díjátadót amúgy totálisan domináló szolgáltatót igencsak korai lenne, még ha biztos is, hogy egy nehéznek ígérkező év kezdetén a cég vezetői nem ilyen indításról álmodtak.
Kiemelt kép: Netflix
