Az idei május elsején Budapesten is megjelent a tengerentúlról indulva gyorsan terjedő Lime, melynek zöld elektromos rollerei az elmúlt közel fél évben szinte állandó utcai akadállyá változtak, köszönhetően annak, hogy a 2014 óta a főváros képének részét képező Bubi közbringákkal ellentétben azokat bármelyik utcasarkon, vagy kapu előtt szabadon leparkolhatjuk, hogy egy későbbi időpontban más ugyanonnan elindulva használhassa őket. Ugyanezen elv szerint működik a tavaly indult, elektromos robogókat a városlakók kezébe adó Blinkee.city, illetve az elektromos choppert adó, néhány hete útnak indított ogre&co, így az egyre növekvő számú, a sokak által véltnél jóval kevésbé környezetbarát jármű a gondatlan felhasználóknak köszönhetően sokszor jókora felfordulást okoz, akadályokat gurítva a járdán való békés közlekedés elé.
Mindezek miatt nyilvánvalóan azt hihetjük, hogy a motoros városi rollerezés a XXI. század gyermeke, pedig egy nemrég előkerült, épp hatvan éve született felvétel szerint a (köztudottan hanyatló) Nyugaton akár már a hatvanas évek is a boszorkányos ügyességet nem igazán kívánó jármű jegyében telhetett volna.
A világ nagyvárosainak és filmgyártó cégeinek archívumaiból az internetnek köszönhetően hétről hétre kerülnek elő korábban sosem látott csodák, melyek közül néhányat korábban már mi is bemutattunk – így a hetven éve motorral focizó magyarokat, Ady Endre temetésének pillanatait, vagy az Andrássy úton sportautót vezető vizslát –, ezúttal azonban nem a hat évtizeden át dokumentumfilmeket és filmhíradókat gyártó British Pathé, hanem a Chicagói Filmarchívum poros polcairól digitalizált szalagok egyikén tűnt fel a meglepetés: egy hatvan éve született, négy keréken guruló motoros roller.
Az Illinois Instute of Technology felé tartó utat, illetve a húsz méterről, hunyorítva sem épp biztonságosnak látszó jármű összeszerelését bemutató 16 milliméteres filmen jó eséllyel maga a tervező látszik, akit jól láthatóan egyáltalán nem zavar, hogy a meglepően könnyűnek tűnő, első kerekek felett apró motort rejtő eszköznek (aminek orrán a Skooter felirat látszik) egyáltalán nincs kormánya, így
Az alig kétperces anyagban esést szerencsére nem láthatunk, azt azonban igen, ahogyan a férfi teljes nyugodtsággal begurul a kutatóintézetbe, majd békésen füstölve átrobog egy hosszú, nyitott irodatéren. A teljes felvétel itt látható.
A furcsa gép legalább négy évtizeddel előzte meg a korát, hiszen az első összecsukható, alumíniumvázas roller csak 1996-ban, a svájci Wim Ouboter munkájakánt született meg, világhódító útjára pedig az ezredfordulón, Tokióban kezdte meg.
Korántsem a Skooter volt az első
Nem az ötvenes évek Chicagójában született meg az ötlet, amelynek nyomán a sokáig fából és fémből is készített rollerek belső égésű motort kaptak, hanem az automobilizmus hőskorában, a Ford legendás, jórészt Galamb József és Farkas Jenő által megálmodott T-modellje népszerűségének csúcsán.
Arthur Hugo Cecil Gibson és Joseph F. Merkel ugyanis 1915-ben nyitotta meg két évvel korábban alapított cégük, az Autoped Company of America első, Long Island-i műhelyét, melynek kapuját a következő évtől hagyták el a vetélytársak miatt természetesen azonnal szabadalmaztatott Autopedek.
Használatukat leginkább a kisebb-nagyobb utakat gyorsan leküzdeni akaróknak ajánlották: beteghez kiszálló orvosoknak, hazafelé tartó gimnazistáknak, boltba küldött cselédeknek, házhozszállítást kínáló boltosoknak, házaló ügynököknek, vagy épp postásoknak.
A dudával, első és hátsó lámpákkal, valamint négyütemű, 155 köbcentiméteres, léghűtéses motorral rendelkező eszköz akár óránként 30 kilométert is képes volt megtenni, így akár egy jókora késésből is képes volt kihúzni a pontosságra kínosan ügyelni kívánó, de valamilyen okból mégiscsak komoly spéttel küzdő gazdáját.
Gyártása az Egyesült Államokban 1921-ig, a németországi Krupp gyárban (némiképp erősebb, 191 köbcentiméteres motorral szerelve) pedig egy évvel tovább folyt, igazán átütő sikerré azonban széles felhasználótábora, illetve híres rajongói – köztük a repülés amerikai úttörője, az 1937-ben nyomtalanul eltűnt Amelia Earhart – ellenére sem vált, pedig egy ideig még a New York-i Posta kézbesítői is ilyenekkel rótták az utcákat.
A benzin és az elektromosság
A chicagói példa, illetve az Autoped sem volt persze teljesen elektromos üzemű, hiszen ezt a kor technológiai színvonala egyik esetben sem tette volna lehetővé, noha a nők által is előszeretettel használt százéves példán igenis jutott hely akkumulátornak – a vezető lába előtt, egy fekete dobozban tárolódott ugyanis a lámpák világításához szükséges energia:
Egy-egy, száz évet óriási szerencsével túlélt példány egyébként rendszeresen feltűnik a világ legnagyobb aukciósházainak árverésein, változó állapotuk és magas áruk azonban leginkább csak az igazán elkötelezett gyűjtőkat mozgatja meg.
Az elmúlt évek legteljesebbnek tűnő példánya három évvel ezelőtt, Las Vegasban került kalapács alá – ezért 13750 dollárt, azaz mai árfolyamon 4,1 millió forintot fizetett a minden bizonnyal bőréből kiugrani vágyó új tulajdonosa, aki nyilvánvalóan egyáltalán nem a Brooklynban való gurulást tűzte ki a legfőbb célként.
