A kapuit 1950-ben megnyitott Úttörő és Ifjúsági Áruház Kossuth Lajos utcai tömbje a szocializmus évtizedeiben egyszerűen megkerülhetetlen volt, hiszen kirakatai előtt minden nagy ünnephez közeledve ezrek gyűltek össze, hogy lássák az újdonságokat, a karácsonyi vásárlási lázban pedig szinte kifosztották a vasfüggöny mögött elérhető teljes áruválasztékot felvonultató épületegyüttest.
Az egykor ide látogató gyerekek mára már minimum negyvenes éveikben járnak, volt azonban az áruháznak egy részlete, amire jó eséllyel mindannyian emlékeznek: az előcsarnokban mindannyian találkoztak ugyanis a közel fél évszázadon át alkotó Kovács Margit (1902-1977) ide megálmodott díszkútjával, amelynek az aljára helyezett színes lapok egy – Amerikát, illetve a sarkvidékeket leszámítva teljes – világtérképet ábrázoltak, felettük pedig aranyhalak és teknősök úsztak át.
Az áruházi léte alatt sokszor bedobált aprópénzzel borított térképen jól látszottak a szocializmus zászlóvivői: a moszkvai Kreml Szpasszkaja-tornyának csúcsáról vörös csillag sugarai ragyogják be a világot, amelyet Magyarország felől egy szőke úttörő figyel. Ugyanígy csillag ragyog Peking felett is, sőt, a mű megszületésével egyidőben kitört – 1953-ban Észak- és Dél-Korea megszületésével végződött – koreai háború egy katonája, valamint egy, a Napot helyettesítő óriási csillag, illetve nem túl kedves módon afrikai és ausztrál bennszülöttek, illetve úszó tengeri lények is látszanak.
Az áruház túlélte a szocializmust, bár a medencét a rendszerváltás után nemes egyszerűséggel bedeszkázták. A védettségre érdemes épületet 2008-ban végül lebontották, helyén pedig egy irodaház, illetve egy hotel épült.
A kút szerencsére nem tűnt el: magántulajdonba kerülése után eredeti helyétől alig pár méterre, a Kossuth Lajos utcát a Reáltanoda utcával összekötő átjáróban, díszként kapott helyet, furcsa háromszög alakú üvegpanelekkel védve a környezeti hatásoktól.
Ezután rövidesen megindult a mű hanyatlása, hiszen az üvegtető szellőzése nem jól volt megoldva, így a lecsapódó pára nem tudott távozni alóla. A mű 2013-ban kapott ugyan két szellőzőt, hogy a mellette elhaladók a járószintnél némiképp magasabban lévő kőlapokra fellépve szemügyre vehessék, ez azonban még mindig nem volt ideális megoldás, hiszen tiszta idő, illetve erős napsütés esetén az üvegpaneleken nem lehetett átlátni.
Három évvel ezelőtti ottjártunkkor épp szerencsénk volt, így szemügyre vehettük a részleteket, a következő két évben pedig számos alkalommal győződtünk meg arról, hogy az alkotással minden a legnagyobb rendben.
Szinte biztosak is voltunk benne, hogy az állapot hosszú éveken át tartható lesz, ezért is hatott villámcsapásként egy olvasónk szeptember 24-én, röviddel kilenc óra után készített fotósorozata, amelyen nem csak két hiányzó üvegpanel helye, hanem a hirtelen lepusztult, ijesztő mértékben mohásodott alkotás is kitűnően látszik.
Az ügyben azonnal felvettük a kapcsolatot a kutat korábbi sajtóértesülések szerint ebben az évben átvenni kívánó szentendrei Kovács Margit Kerámiamúzeummal, akik jelezték, hogy tudnak a hirtelen állapotromlásról, szakembereik pedig nemsokára a helyszínre érnek, hogy óvatosan lebontsák a kerámialapokat, majd restaurátorműhelybe szállítsák őket, végül pedig újra összeillesztve a gyűjtemény részévé váljon.
Ez néhány órán belül meg is történt, így a helyszínre érkezve már csak a mű felét, illetve az azt épp eltávolító két szakembert találtuk meg:
Budapest szegényebb lett tehát egy fontos kordokumentummal, az azonban nemsokára remélhetőleg épp olyan fényben fog ragyogni, ahogy közel hét évtizeddel ezelőtt, ez pedig maximálisan dícsérendő egy olyan városban, ahol terek alakulnak érthetetlen giccsheggyé, műemlékek pusztulnak el az odafigyelés hiánya miatt, illetve ahol Budapest ostroma után hét, az 1956-os forradalom után pedig hat évtizeddel még mindig tízezernyi golyónyom tarkítja a belvárosi házfalakat.
