Ha újra kezdhetném, minden másként lenne – elcsépelt közhely, de az új esély lehetősége természetes, hogy foglalkoztatja az embereket. Na mármost, mi van akkor, ha megadatik az újrakezdés és a folytatás együttes lehetősége? Ha az emberekkel, akiket szerettünk, újra találkozhatnánk, ha a gyűjtött vagyonunkat halálunk után nem vinné el valami tékozló örökös, vagy éppen az utánunk maradt adósságainkat nem gyerekeink, hanem mi magunk törleszthetnénk? És ha ez lehetséges lenne, megérné-e? Önmagunk maradhatunk-e, ha egy korábban élt ember lelke él bennünk tovább? Ilyen kérdéseket feszeget a Duna TV-n debütált Egy másik életben című új magyar tévéfilm, ami akár igazán jó is lehetne.
A sztori ugyanis – amint azt az író-rendező Tasnádi István a napokban a Sorozatlövő című podcastunkban elmondta – egy alternatív valóságban játszódó disztópia: ebben a világban a reinkarnáció nem csak vallási-filozófiai elmélet, hanem tény, éspedig alaposan kutatott, technológiával megtámogatott tény, no meg komoly üzlet, melyben óriási pénz van. Ha tartozásaink vannak, megbízhatunk egy céget, hogy megjelöljenek minket, és halálunk után felkutassák reinkarnálódott verziónkat, hogy rajta hajtsák be a pénzt, és fordítva, ha nagy vagyont halmoztunk fel, és nem szívesen hagynánk rokonainkra vagy másra, akkor saját, újból megszületett változatunk élvezheti tovább a gazdagságunkat. Gyászoló gyermekeink újra magukhoz ölelhetnek minket, hibáinkat is megpróbálhatjuk kiköszörülni, vagy éppenséggel újra és újra elkövetni.
De nem olyan egyszerű a dolog, azért mégis csak fiatal tudományágról van szó, azt ugyanis, hogy ki is pontosan a reinkarnációnk, csak nagyjából tudja belőni a technológia. Egy körülbelül hetven fős körre szűkítve az aspiránsok számát, hosszadalmas, több napos tesztfolyamat során keresik meg a tulajdonképpeni utódot. Árpád, a liftszerelő is bekerül egy ilyen aspiráns-körbe, amint azt egy rejtélyes zavarba ejtő modorú férfitől megtudja, és ezo-spiri felesége rábeszélésére el is megy a válogatásra. De vajon ő-e a gennyesen gazdag egykori disszidens Michael Korsós reinkarnációja? És ha igen, jó-e az neki, ha úgy is él?
Az alapfelvetés óriási, és egy ilyen sztoriban az izgalmas thrillerhangulat mellett megadatik a filozofálgatás lehetősége is, és az Egy másik életben alapvetően hozza is ezt a két dolgot, csak éppen a forma annyira nem áll össze, hogy abba a tartalom is bele-belerogy. A miliő, a film teljes atmoszférája nagyon… tévéfilmes, a szónak abban az értelmében, ahogy azt néhány évtizeddel ezelőtt értelmeztük, látszik, hogy a film nem éppen megabüdzséből készült. Nem túl kidolgozott a képi világ, a látvány általában, az egész külcsíny egy kicsit B-kategóriás hangulatot áraszt, a maszkok néhol egészen kínosak, Lengyel Tamás kopaszsága, te jó ég.
A tartalmi koncepció sincsen azért olyan nagyon aprólékosan végigvezetve, meg-megbicsaklanak a dialógusok, felbukkannak erőltetett gegek. Még a színészek sem tudnak mindig jók lenni, pedig ez azért egy elég erős szereposztás, Molnár Áron noÁr a főszereplő, felbukkan Anger Zsolt, Mucsi Zoltán, Lengyel Tamás, Olasz Renátó, csupa remek színész, mégis: benne maradt egy-egy félresikerült hangsúlyozás, amit nagyobb projekteknél újravettek volna. A thrillerszálhoz ennél kicsit szigorúbb történetvezetésre lett volna szükség, vagy legalább arra, hogy ne lepleződjön le a poén gyakorlatilag a film egynegyedénél a tizenegy éves unokaöcsém számára is, mert az után már legfeljebb a „gazdag, etikátlan cég gonoszsága” szál fut, ami viszont nem is túl erős, nem is újszerű.
De még ezzel együtt is lehetett volna egy közepesen népszerű közönségfilm belőle, ha a produkció a film legyártása mellett a promócióra is szánt volna némi pénzt és posztót: az Egy másik életbennel kapcsolatban nem volt semmilyen sajtókommunikáció, megkeresés, aktivitások, interjúk, semmi, még a „trailer” is csak két hete került ki a YouTube-ra – a rendező saját szakállára állt elő egy álinterjúval, hogy legalább néhány száz emberhez eljusson a film híre. Szomorú ez: nem sok pénzből készült ugyan az Egy másik életben, de ha aztán nem nézi meg senki, akkor az a kevés is elégetett pénz, nem beszélve arról, hogy méltatlan a befektetett munkával szemben is, no meg érthetetlen üzleti gyakorlat a gyártócég részéről. És akkor ide jönne most az izzadságszagú poén arról, hogy talán majd egy másik életben jobban sikerül, de ezt inkább kihagynám. Hoppá, nem sikerült.
Az Egy másik életben a Duna TV-n debütált augusztus 29-én, de a Médiaklikken is visszanézhető már. Értékelés: 6/10
