A Való világok és Big Brotherök szintjén rég túl vagyunk, a realityk átalakultak, és a beköltözős verziókat felváltották a bonyolultabb, sokszor erősen megírt, scriptelt valóságshow-k. A műfaj viszont sosem megy ki a divatból, csak a szabályok változnak. A Netflix belead apait-anyait, hogy mindenki vágyát teljesítsék, és legyen drámasorozat, fantasy a rajongóknak, akció, szuperhősös kontent (bár a Marveltől elbúcsúzhatunk náluk), szerelmes vígjáték és trash is a javából. Utóbbiban igazán erős a Netflix, zsákszámra gyártják és veszik meg a szemetet, amikből néha igazán érdekes kísérletek sülnek ki, például amikor trashnek álcázzák a minőséget. Ilyen volt mondjuk a Dating Around, amikor különböző korú és nemű jelentkezők mentek el három vakrandira, hátha rátalálnak az igazira.
A Netflix berakott minket egy dobozba, hogy szórja ránk az olyan tartalmakat, mint például az Extreme Engagement, amiben egy kalandvágyó pár utazik egy évig, hogy próbára tegyék a kapcsolatukat, miközben a világ legeldugottabb pontjain ismerkednek meg a házasság különböző formáival és szokásaival. Dokumentumfilmnek persze gyenge, realitynek nagyon megrendezett, de ha nyitunk egy új fejezetet ennek a műfajnak, akkor máris tekinthetünk rá egy kifejezetten egyedi és érdekes formátumként.
Ilyen messziről nem egyszerű kapcsolódási pontot találnunk az Ausztráliában helyi hírességeknek számító tévés riporter PJ Madammal és Tim Noonan dokumentumfilmessel/operatőrrel. Ők ketten évek óta együtt vannak, és a műsoruk alapján négy éve el is jegyezték egymást. Az esküvő azonban elmaradt, hogy Noonan két évig járja a világot, és bemutassa a világ legérdekesebb rítusait, ahol a fiúkból férfi lesz. Ennek az átalakulásnak a titkát kutatta egy ausztrál tévés doksiban. Ezután elindított közös műsoruk egészen a Netflixig repítette őket, hogy a többi földrészre is elérjenek. Show-t csináltak a kríziseikből, és abból, hogy készen állnak-e a házasságra.
View this post on Instagram
Nyolc részen keresztül olyan isten háta mögötti törzseket és helyeket kerestek, ahol talán megértik, hogy mit jelent a túl nyugati szokásokon túl egy házasság. Hogy változnak a szerepek, és hogy nem feltétlenül kell egy jó pár milliós esküvő az erre épülő biznisszel együtt a boldogsághoz meg az ünnepélyes keretekhez. Afrikában estek transzba, Mongóliában hajtottak hosszú kilométereken át állatokat, Brazíliában ayahuascáztak, Pápua Új-Guineában pedig feltörték egy vadtyúk tojását, hogy lesz-e gyerekük.
Itt nincs kiszavazás, nincsenek olyan plusz feladatok, ami felkavarja az állóvizet ha akarjuk, ha nem. Annyi van, hogy egy nyavalygós városi lány amúgy önszántából kíséri el a fiúját, hogy hónapokon keresztül a civilizációtól messze jöjjenek rá: össze sem lehet hasonlítani egy ausztráliai kapcsolatot – vagy akár magyart – egy indonéziaival, ahol a sasak falu hím tagjai középkori módszerekkel nyerik el az áhított nőstény szívét. Legalábbis nekünk középkori, nekik természetes.
Az Extreme Engagementbe aztán bele lehet kötni, kezdve ott, hogy túl profi az egész. Tévések forgatnak magukról, tudják a szakmát oda meg vissza, és nem esik nehezükre fokozni a feszültséget. A legtöbb komment és vélemény inkább PJ Madamot pécézi ki, hogy milyen idegesítő egy nő, ráadásul minek megy olyan messzire, ha csak picsogni képes. Tényleg vannak irritáló pillanatai, és kívülről annyi problémája van a pasijával, hogy egyből rávághatnánk, minek van akkor együtt vele. De az egész üzenete mégis pozitív, és azt se várjuk már el, hogy ha valaki egy realityre adja a fejét, onnantól minden szájhúzás nélkül kell megegye a malac heréjét és a teknős meggrillezett péniszét. A végén mindig beilleszkednek, igazi törzstagként élik a mindennapokat, és leesik számukra, mennyire relatív a boldog házasság titka.
View this post on Instagram
Mindent igazán nem lőnénk le, de hamar jön a konklúzió, hogy Kamerunban például onnan kezdődik a gondtalan élet, hogy a nő dolgozik, a férfi meg nézi (a vadászat persze az ő reszortjuk). Egy hosszú órákig tartó rituálén keresztül szállják meg a jó szellemek a leendő, transzban, földön kúszó feleséget, hogy minden rendben menjen az elkövetkezendő negyven-ötven évben. Indonéziában már több a nyugati élethez szokottaknak is felfogható szórakozás. A gond csak akkor van, amikor a férfiak botokkal és pajzzsal küzdenek meg a nőkért, vagy az asszonyok bételpálmával kevert dohányt rágnak, attól olyan vidámak egész nap. Az amúgy egyáltalán nem egészséges, szájrohasztó növény stimulálja őket, hogy gyorsabban teljen a délután.
Olyan az egész sorozat, mintha a Mondj igent a ruhára! című örökzöldet kevernénk Bear Gryllsszel. És legalább annyi is lehet a valóságtartalma. Ehhez jön még egy kis On the Spotos beütés leöntve az amerikai hangulattal. Ha valamiért érdemes végignézni az epizódokat az az, hogy elrepüljünk csodálatos távoli helyekre, gyönyörűen felvett tájképeket nézzünk rizsföldekkel és sivataggal, és legalább megismerjük máshol mitől nő a nő, illetve a férfi a férfi. Na meg azt, hogy létezik az a közösség, ahol hiányzik a féltékenység, és a férfiak tartanak szépségversenyt a nőnek. A kreditek alapján kevesebben gyártják az egész műsort, mint amilyen összerakott, a felvételek oroszlánrészét maga a főszereplők veszik fel, és legalább megdöntötték azt a hiedelmet, hogy a reality csak trash lehet.
Kiemelt kép: Netflix
