A legfrissebb HVG Cserhalmi György és általa a rendszer, portréját vázolja fel. A Nemzet Színésze elárulja, egész életében, sportolóként, színészként is a közösségben, a csapatban hitt. Már nincsenek illúziói, de elnéző mosolya mögött nincs védekező reflex, igazából röhög.
A ránk dőlő információ és információhiány halmaza késztet röhögésre, legyen szó politikáról, közéletről, sportról, bármiről. Azt látom, hogy semmi sem következetes, mindent a pillanat szül, és igazán semminek nincs hatása.
Ha nem értenék félre, vállalná „az udvari bolond” státust, de csak állástalan bohóc, mert nem ismer el se királyokat, se udvarokat. Mióta Székely Gábort leváltották az Új Színház éléről, nem hisz abban, hogy lesz még olyan közösség, mint ott és a régi Katonában volt. Az közös ízlésen, akaraton alapuló bizalmi helyzet volt.
Jöttek a percemberkék, hogy eldöntsék a nagy művészek sorsát.
Amikor az elismerésekről kérdezik, idézi Makláry Zoltánt, aki szerint „díjat az kap, akinek adnak”, márpedig ő nem tartozik sehová. Visszakérdez, mitől is érdemelne bármit is?!
Álljon már meg a menet!
Felidézik neki, hogy előbb küldte haza a szovjeteket, mint Orbán Viktor, amikor 30 éve felolvasta a 12 pontot. Szerinte nem igaz, hogy mindenki felelős, amiért azok nem valósultak meg.
Álljon már meg a menet! Mikor volt egy fapados állampolgárnak beleszólása azon kívül, hogy négyévente szavazhat? Egy társadalomban is vannak főszereplők. De a főszerepeket manapság epizodisták játsszák. Innentől kezdve mi a fenét várhatunk?
Amikor csalódásairól kérdezik, emlékeztet rá, hogy az 1990-es években nemcsak azt mondta, hogy rendszerváltás helyett gengszterváltás történt, hanem azt is, hogy jön a lenyúlás világa. Azt viszont ő sem hitte, hogy ilyen „sármosan” csinálják.
Ha piti tolvajok viszik a tíz százalékot, az még rendben van, de hogy tízet hagynak bent és a kilencvenet viszik!
Ő utoljára gyerekkorában lopott a debreceni piacon egy paradicsomot. Azóta is üldözi a lelkiismeret.
Az interjúban Cserhalmi György nem akar pálcát törni az őt besúgó Bódy Gábor felett, a történetet megfilmesítő rendező lányáról azt mondja, Sára – ellentétben vele – okos, szelíd. Ő amolyan „gyerünk a baltával” típus volt, de mára nincs se balta, se gyerünk, csak menjünk.
Kiemelt kép: Zih Zsolt /MTI
