Tavaly ősszel a kormány hirtelen – az indoklás szerint azért, hogy a visszaéléseknek véget vessen – kivezette az előadó-művészeti társaságiadó-támogatást, amit színházi társulatok, fesztiválok, koncertszervezők, zenekarok és más, előadó-művészettel foglalkozók vehettek igénybe. A rendszer úgy működött, hogy az előző évi jegyeladások után jogosultak lettek adott mértékű taotámogatásra, amit aztán a tárgyévben cégekkel kötött szerződésekkel „válthattak pénzzé”.
másrészt tavaly október végén szüntették meg, amikor az intézmények már tervezték a következő évüket. Gulyás Gergely miniszter ugyanakkor azt mondta, hogy nem csökken majd a kulturális szférába kerülő összeg. És ez igazából nőtt is, végül 37,4 milliárd forint jut a „többlettámogatások rendszerére”, így nevezte el a kormány az új szisztémát.
Ezt két részre osztották. Egyrészt a pótlásokra, alaptámogatásokra, másrészt 22 témakört határoztak meg, amikre lehet pályázni. Az ehhez szükséges elektronikus felület éppen a napokban indult el. A kiemelt budapesti és „nemzetstratégiai” előadó-művészeti intézmények, és a megyeszékhelyi színházak is tudják, mennyit kaphatnak az idén pótlásként, ugyanakkor még mindig vannak olyan színházak, kulturális szereplők, akik semmit nem tudnak a kieső taotámogatásuk pótlásáról.
Először áprilisban Tarlós István és Kásler Miklós miniszter közös sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a kiemelt budapesti színházak mennyi pótlást kapnak.
- A Thália Színház 336 millió forintot,
- a Trafó 60 milliót,
- a József Attila Színház 220 milliót,
- a Madách Színház 1,1 milliárdot,
- az Újszínház 105 milliót,
- az Örkény Színház 215 milliót,
- a Budapest Bábszínház 143 milliót,
- a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház 62 milliót,
- a Radnóti Miklós Színház 110 milliót,
- a Vígszínház 840 milliót,
- a Katona József Színház pedig 320 millió forintot.
Ekkor azt is elmondta a főpolgármester, hogy az összes felsorolt színház többet kap, mint tavaly a taóból. Az Örkény Színház például a tavalyi jegyeladásaikhoz képest a 86 százalékát – írták megkeresésünkre, ami 6 százalékkal több, mint amennyit taóból lehívhattak volna. A Trafó végül egymillióval kevesebbet kap, 59 milliót, a Madách 1,1 milliárdja is a valóságban 1,09 milliárd forint. Ami 11 millióval több az előző évi jegyárbevételhez képest, de az állami támogatásuk 90 millió forintos csökkenését akarta ezzel kompenzálni a főpolgármester. Ezek közül a színházak közül még a Radnótitól kaptunk kérdéseinkre választ, ők 4 millió forinttal kaptak többet, mint amennyit a tavalyi jegyárbevételük indokolt volna, illetve a Katonától, ahol az összeg nagyjából megegyezik azzal, amire a taóval lettek volna jogosultak. Az összes válaszadó azt írta, hogy művészi terveiken nem kell változtatniuk, bár a Trafó hozzátette, „fontos, mikor érkezik meg a támogatás”. Ez már csak azért is lényeges, mert a társaságiadó-támogatás megszüntetésekor a Katona igazgatója, Máté Gábor felvetette, hogy az egyik színpaduk, a Kamra bezárását is elhozhatja.
A „nemzetstratégiai előadó-művészeti intézmények” támogatásáról a Válasz Online írt cikket. E szerint:
- a Nemzeti Színház 400 milliót kap, ami az ötszöröse annak, amit a taóval lehívhatott volna,
- ugyanígy az ötszörösét kapta a Pesti Magyar Színház: 800 millió forintot,
- szintén 800 milliót kapott a Müpa (100 millióval több, mint amennyire taóból lett volna jogosult),
- 800 millióval számolhat a cirkuszcég MACIVA is (447,5 millióra lett volna jogosult taóból),
- 1,2 milliárdot kap az Opera (taóból 1,1 milliárd körül lenne),
- szintén 1,2 milliárdnyi támogatást kap az Operettszínház is (szintúgy nagyjából a pénzénél van ezzel).
Próbáltuk felvenni a kapcsolatot ezekkel az intézményekkel is, a többi között azt tudakolva, hogyan kerültek nemzetstratégiai előadó-művészeti intézmények közé, vállaltak-e ezzel plusz feladatot, választ azonban egyiktől sem kaptunk, az Emberi Erőforrások Minisztériumának engedélye nélkül ezek az intézmények nem kommunikálhatnak. A Válasz cikke után az Index elérte Zalán Jánost, a Pesti Magyar Színház igazgatóját, aki azt mondta, plusz feladatokat vállaltak el ezért az összegért, az azonban ebből sem világos, miért nem az állami források második feléből, a pályázati utas támogatásokkal finanszírozzák a plusz feladatokat, és miért a pótlásba építették bele ezt.
Ezt követően, a múlt héten az Átrium jelentette be, hogy a megítélt támogatásuk mindössze 50 millió forint, míg a tavalyi jegyárbevételük után 218 millió forintos támogatásra lettek volna jogosultak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a nézőik, támogatóik nem segítenek nekik, és nem tudják összeszedni a következő egy hónapban a feltétlenül hiányzó 100 millió forintot, akkor a nyár végén bezárhatnak.
Nagyjából ennyit tudni a megítélt támogatásokról, ezért vidéki, nem kiemelt budapesti színházakat, társulatokat és más, taóra eddig jogosult kulturális szereplőket is megkerestünk, a fentiekkel együtt összesen 35-öt.
Ha csak az összeg mértékét nézzük a Budapesti Fesztiválzenekar van a legrosszabb helyzetben. A menedzsment válaszában azt írta, hogy egyelőre nem kaptak arról értesítést, milyen mértékű pótlásra lesznek jogosultak.
Mivel a nemzetközi zenei életben a megállapodások és szerződések évekre előre köttetnek, ezeken már nem is tudunk változtatni. Feltétlenül szükségünk van tehát arra a minimum 400 millió forintos összegre, amivel kalkuláltunk. Sajnos eddig csak arról kaptunk értesítést, hogy pályázati rendszer lesz, amelyet egyébként helyesnek tartunk és részt is szeretnénk venni benne
– írták válaszukban.
Vidéki színházak
Kásler Miklós a Tarlós Istvánnal közös sajtótájékoztatóján arról is beszélt, hogy a vidéki előadóművészek is „legalább olyan” támogatást kapnak, mint eddig. A levelünkre válaszolók közül a tatabányai Jászai Mari Színház 48 millió forintot kap, ami egymillióval több, mint az elmúlt három év tao befogadási lehetőség átlaga, szóval mondhatni, hogy jól jártak. A Pécsi Nemzeti Színház viszont 172 millió forintot hívhatott volna le idén a taóból, ehelyett viszont 160 millió forintot kaptak. Hogy terveiken emiatt változtatniuk kellene, arra nem adtak választ.
A Szegedi Nemzeti Színháznak 95 millió forintot ítéltek meg, ami az elmúlt három évüknek az átlaga, de a 2018-as 103 milliós tao-bevételüknél kevesebb, főleg úgy, hogy az utóbbi egy évük alapján 2019-ben már „133 millió forintnyi plusz támogatással tervezhettünk volna”.
A tervekkel kapcsolatban pedig azt kaptuk válaszként: „Mivel az év első hónapjaiban bizonytalan volt a helyzet, ezért óvatosan terveztünk.
Ennek megfelelően két bemutatóval kevesebbet állítunk ki és alacsonyabb összeget fordítunk a produkciókra, illetve erőteljesen kapacitáljuk a tervezőket a korábbi díszletek és jelmezek újrahasznosítására.
Független és magánszínházak
Úgy tűnik, hogy a fővárosi független társulatok jártak még rosszul. A Stúdió K 11,5 forintot kért, formailag rendben is volt a kérvényük, de a támogatás mértékéről még nem kaptak információt. Ami már csak azért is nagyon érzékenyen érinti őket, mert
február vége óta sem a színészek, sem a műszak, sem az adminisztratív dolgozók nem kaptak fizetést, mert nincs miből.
A Ráday utcai színház volt az egyik, amelyik egyből a beszüntetéskor jelezte, hogy bajba kerültek. Az ezt szintén korábban már jelző Pintér Béla és Társulata annyival vannak jobb helyzetben, hogy kaptak az államtitkárságtól levelet a támogatásról. 30 milliót ítéltek meg nekik, ami 16 millióval kevesebb, mint a 2018-as jegybevétel után igényelhető tao lett volna. Ez az összeg éppen arra jó, hogy
a társulat erre az évadra (2019 június végéig) felhalmozódó tartozásainak nagyobb részét tudja fedezni. A 2019/2020-as évad költségvetésébe már nem ível át a támogatás, és nem tudjuk, hogy 2020-ban milyen támogatásra számíthatunk.
Pedig Pintérék jegyárakat növeltek, a fizetéseket pedig csökkentették már a tao kivezetésekor. Jegyárat növelt akkor a Rózsavölgyi Szalon is, valamint egy bemutatót kénytelenek voltak lemondani. Tőlük is kaptunk most választ: az elmúlt három év alapján annak az 50 milliónak a dupláját kaphatták volna meg, amit végül odaítéltek nekik. A tervekről pedig azt írták:
Egyelőre mi is számolunk, gondolkodunk, egyeztetünk a művészekkel a jövő évadunkról.
Nem csak a megítélt összeggel van gond
A minisztérium, illetve a kulturális államtitkárság által a pótlás mértékéről megküldött levél minden egyes esetben tartalmazza azt a nagyon fontos mondatot:
Jelen levél nem minősül pénzügyi kötelezettségvállalásnak és nem támogatói okirat.
Vagyis könnyen meglehet, hogy ez az összeg még módosul.
Az Emmit is megkerestünk kérdéseinkkel, de csak egy linket kaptunk, ami a 22 témakör egyedi támogatási rendszeréről számol be, kérdésünkre érdemi választ nem adtak. Ebben a közleményben arról írnak: „Az új modell célja, hogy a magyar előadó-művészeti szféra számára megteremtse a független, sokszínű, minőségi és pozitív alkotói körülményeket.” Hogy ezt hogyan lehet például anélkül, hogy tudni lehetne, ki vagy kik döntenek a támogatásról, vagy anélkül, hogy tudni lehessen, a szerződéseket mikor írják alá, nehéz elképzelni.
A színházak szempontjából ez azért elkeserítő, mert az év fele lassan eltelik, de még mindig nincs aláírt szerződésük arról, hogy pontosan mennyi pénzt költhetnek el idén. Ráadásul minden esetben a megítélt összeget három részletben utalják ki nekik, a második és harmadik részlet folyósításának feltétele a korábbi részlettel történő elszámolás. Nem tudni azt sem, mennyire lassítja meg ez a társulatoknak a pénzhez jutását, ráadásul lassan vége van az évadnak.
Azt sem tudni, hogy mi lesz a következő években, pedig fontos lenne a hosszú távú tervezés miatt. A Fesztiválzenekar írta még válaszában: minél hamarabb el kéne, hogy dőljön,
hogy ez a támogatás a következő években hogyan biztosítható, hiszen ez az összeg nemcsak idén, hanem a következő években is fontos részét képezi a szükséges költségvetésnek.
Ahogy látható, a társulatok több esetben is a jegyárak emelésével próbálnak kompenzálni, ami nem jó hír a színházkedvelőknek, de azokat a polgárokat, akiket esetleg hidegen hagy a színház (ezt azért ne tegye senkise, itt van, miért ne), is zavarhatja, hogy szinte semmit sem tudni arról, hogy kik rendelkeznek több mint 30 milliárd forint elköltése felett.
