Bear Grylls egy állat. Ezt jó ideje tudjuk, azóta, hogy több mint hét kilométer magasban, egy hőlégballonon vacsorázott, hogy az ejtőernyős balesete után nem sokkal megmászta a Mount Everestet, hogy saját magának adott beöntést a Csendes-óceán közepén, hogy lenyilatkozta, ha muszáj lenne, megenne egy embert, hogy egy fókatetem bőréből csinált búvárruhát csak úgy, vagy hogy a farpofái közül húzta elő a jegygyűrűt a lánykérésnél. Szóval Bear Grylls egy állat, és nem kell félteni. Sőt, adni kell neki rendesen, hadd szenvedjen! Nem azért, mert szadisták vagyunk, hanem mert ő akarja. Ezt akarta az első műsoraiban, és ezt akarja az új túlélő realityjében, a You vs. Wildban – legalábbis így értettük a kihívást. Mi döntünk – elvileg – Bear Grylls sorsáról, a néző választ az opciók közül, hogy hogyan teljesíti a küldetést a brit kalandor. Grylls élete rajtunk múlik, legalábbis elméletben.
A Netflix nem először próbálgatja egy konzol- vagy PC-játék és a sorozat ötvözetét. Először a Black Mirror Bandersnatch részénél válogathattunk, és ott nagyobb is volt a tétje, hogy mondjuk LSD-zünk-e vagy sem. Az interaktív élmény egy biztos kezdetet mutatott a jövő felé. Nem utolsó sorban meg végre egy olyan plusz funkció jár a tartalmakhoz, hogy még véletlenül se a háttérben nyomjuk, vagy aludjunk rá. Várható volt, hogy a Netflix nem egy produkcióért fejlesztette ki a választós megoldást: ezzel akarja kielégíteni a kielégíthetetlen felhasználókat, és elhúzni az izmos konkurencia mellett. Másodszorra Bear Gryllst húzták elő a kalapból, ami nem a sorozatipart, sokkal inkább a valóságshow-formátumokat forradalmasította. A túlélés a kezdet, addig lehet a nézők választásaival játszani, amíg csak a Netflix akar. Lehet így ügyesen megrendezett randis, főzős, vagy igazából bármilyen realityt gyártani, hogy otthon azt higgyük bármi súlya is volt a döntéseinknek. Ugyanez a helyzet a You vs. Wildnál, annyi különbséggel, hogy az újszerű évadba kevesebb – de hasonló – izgalom szorult egy Tomb Raidernél vagy Unchartednál. Tudod, hogy úgyis végigviszed, és Lara Croft vagy Nathan Drake előhúz a mellényzsebéből egy csákányt, és felmászik a negatív sziklán félkézzel.
Akinek nem mond semmit a fenti két név, eláruljuk, hogy mind a ketten virtuális karakterek AAA-s játékokból, azaz kifejezetten jó minőségű kiadások. Tomb Raidert ismerhetjük a filmvászonról Angelina Jolie vagy Alicia Vikander képében, de eredetileg egy számítógépes játékban születtek. Lara Croft védjegye kezdetben a forrónadrág volt a dupla pisztolytáskával erős dekoltázzsal, aztán szerencsére az évek során Lara kalandor énje tört a felszínre kényelmes túragatyákkal, és maradt nála a csákány. Olyan ez akár egy modern kori, interaktív Indiana Jones. Az Uncharted széria pedig ugyanez a kategória egy férfi szereplővel, Nathannel. A küldetések során már megtanulhattuk, hogy a két főhős a legizzasztóbb helyzeteket is túléli. Egyes pillanatokban már csak legyintünk, hogy „jól van Lara, nem kell műbalhézni, tudjuk, hogy felkapaszkodsz bárhol”.
Mindez igaz a mi Bear Gryllsünkre is, de ő nem egy fiktív hős vagy ezermester archeológus, hanem egy élő férfi, egy exkatona, akinek igazán kijárna már egy önálló játék. Ott talán hihetőbb lenne az összes mutatványa. Olyan a You vs. Wild, mintha a Play Stationt nyomnánk be, hogy segítsünk Gryllsnek elvinni a gyógyszert a dzsungelen keresztül vagy túlélni a svájci Alpokat huszonnégy órán keresztül. Éppen ezért realitynek komolytalan a netflixes sorozat, virtuális küldetésnek viszont közepesen szórakoztató. Több mint tíz évvel ezelőtt Grylls lebukott, hogy a Channel 4-en a Born Survivor forgatása alatt a lakatlan sziget helyett Hawaiin egy motelben töltötte az éjszakát. Még 2008-ban a tévés a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy minden kevésbé izgalmas, mint amilyennek látszik: a felvételek után visszavonulnak az alaptáborba, ami lehet egy sátor vagy hotel falak, esetleg tető nélkül – sok ilyenben volt részük. Ettől függetlenül bocsánatot kért, ha az emberek úgy érzik, félrevezették őket, és a stáb megígérte, hogy a következő évad már igazi lesz. Mármint tényleg.
A You vs. Wildnál szintén kamuszagúak a történetek, de legalább Bear Grylls vagy ötszázszor nyomatékosítja, hogy mi irányítunk, mi döntünk a sorsáról. És nem, nem lehet megölni Gryllst, bárhogy próbálkozunk. A maximum az, hogy kimegy a bokája, és hívja is a műholdas telefonon a mentőalakulatot. Ez csak azért fura, mert Lara Croft is meghalhat olykor, ha ügyetlenek vagyunk, és kezdhetjük újra a check pointtól. Emberünk meg még azt is megoldja valahogy, ha egy borotvaéles nádmezőn átküldjük a rengetegbe. Így mi értelme? Semmi, de néha azért felszökik az adrenalin, mondjuk ha Grylls egy szárnyasruhában ugrik a mélybe. Akkora lelkesedéssel keni be magát sárral, hogy mindegy, hogy került tőle három méterre egy éhes jaguár.
Ki ez az ember, és mit akar?
Bear Grylls arisztokrata felmenőkkel bír, a családját egészen az 1500-as évekig, IV. Edward törvénytelen fiáig vissza lehet követni. Apja politikus volt, ő pedig katonai pályán kezdett. A kilencvenes években a brit seregben, a légierőnél szolgált, ekkor szedte magára a túlélős tudást, ez volt a specialitása, és kétszer Észak-Afrikában is állomásozott. 1996-ban volt az első komoly balesete, amikor Afrikában egy rutinnak számító ugrásnál, szabadesés közben megsérült Grylls ernyője, nem nyílt rendesen és csak forgolódott a levegőben, zuhant lefelé. A homokba csapódott, három helyen eltört a háta, és 18 hónap alatt jött rendbe. „Nagyon sötét időszak volt. Jórészt a családomra, a barátaimra, valamint a keresztény hitemre támaszkodtam, és lassan visszanyertem az erőmet. Néha egy pofon kell ahhoz, hogy lásd, mennyit érsz. Úgy hagytam el a kórházat, hogy égett a tűz bennem, hogy vakmerően és méltósággal éljem az életem. Kaptam egy második esélyt, ez pedig nem mindig adatik meg” – írta a Telepraphnak.
De nem is az az igazán meredek, hogy túlélt egy szabadesést, hanem, hogy a baleset után kevesebb, mint két évvel megmászta a Mount Everestet az egyik legfiatalabb britként (van erről némi vita, hogy ő volt-e az első vagy sem). Négy hónapot töltött a hegyekben a csúcstámadásig, és így emlékezett az élményre: „Mínusz harmincnyolc fok volt, olyan volt, akár a halál. A migrén, a dehidratáció, az éhség és a fagy elhomályosított mindent. A gyomromban félelmet éreztem. Elképesztő nyomást jelentett a tudat, hogy az utolsó huszonnégy órás mászás van előttünk a halál zónában, ahol a fáradtság és a fájdalom kockázata ijesztően magas. Ezen a szinten hatból egy hegymászó életét veszti, és mindez átfut az agyadon a várakozás közben.”
Az szintén erős ötlet volt, amikor Bear Grylls ötödmagával egy felfújható csónakkal szelte át Jeges-tengert. Egy vihar elkapta a csapatot, és a hullámok labdáztak a csónakkal. A parttól több száz kilométerre sodródtak, de végül csak sikerült Izlandnál partot érni. Grylls ekkor ismét rájött, hogy jó kezekben van, sokadik esélyt kapott. A szumátrai dzsungelben pláne meg kellett volna halnia – legalábbis szerinte. Egy gyors folyású, vihar duzzasztotta folyóba ugrott a Born Survivor forgatása alatt, ahol az egyik kolléga meg is mondta neki, hogy nem szívesen asszisztálna a halálához. Az elmerült tévést kirántották, hogy a mai napig túléljen. Ilyen éles helyzetek azért nincsenek a Netflixen. Még egy sapka sincs Gryllsen az Alpokban, bekap egy-két férget, de igazából praktikus tippeket a kirándulóknak:
- Áss magadnak üreget a hóba, hogy fagypont körül maradjon a levegő hőmérséklete a bunkerben!
- Ne egyél ismeretlen gombákat!
- A fák lombjai és a moha alapján határozd meg az égtájat!
- Az elásott kulacsod segítségével mássz le a sziklaszirtről, ahhoz rögzítsd a kötelet!
- Kend be magad sárral, hogy ne érezzék meg a szagod a ragadozók!
De valaki tényleg csináljon már egy animált Bear Gryllst konzolra! Na, ott még olyan elképesztő sztorikat lehetne adni neki, amire még Grylls is felvonná a szemöldökét. Aztán megcsinálná igazából is.
You vs. Wild, 1. évad, nyolc rész, 2019, Netflix, 24.hu: 5/10
