Már megint egy skandináv ország lett a legboldogabb nemzet a 2019-es World Happiness Report című boldogságriport alapján, amely az egyes országok lakóinak boldogságát számszerűsíti olyan tényezők mentén, mint az egy főre eső GDP, a szociális szféra minősége, az egészségesen eltölthető várható élettartam, a döntéshozatal szabadsága, a nagylelkűség vagy a korrupció vélt mértéke. Még mielőtt valaki „messziről jött ember azt mond, amit akar”-t kiáltana, a riport önbevallásos alapon készül, azaz nem kívülről okoskodva, hanem az egyes országok lakóinak megkérdezésével. A listát évek óta valamely skandináv ország vezeti: 2016-ban Dánia állt az élen, 2017-ben Norvégia, a tavalyi és az idei listavezető pedig Finnország. A különbségek árnyalatnyiak, és mindegyik skandináv ország benne van a top 10-ben hosszú évek óta.
Ezekben az években Magyarország ugyan komoly előrelépést mutatott – ’16-ban kilencvenegyedik, ’17-ben hetvenötödik, tavaly hatvankilencedik, idén pedig a hatvanegyedik helyen áll –, ám ezzel még mindig jócskán a második harmadban található, és csaknem az összes szomszédunk előttünk szerepel. Persze Talán valami más van a háttérben, valami kevésbé megfogható, mint a BigMac-index vagy a társadalombiztosítás helyzete? Meglehet.
Erre utal az is, hogy az USA átlagemberei az utóbbi években felfedeztek maguknak egy sor idegen országból jött életfilozófiát és életmódtrendet, és jelszóként tűzték a vágyott jó élet zászlajára. És persze, nem csak ők, hiszen amit az amerikaiak trenddé tesznek, az trend lesz aztán Európa nagy részén is. (Ázsiában többnyire azért nem, mert megvannak nekik a saját bevált filozófiáik, Afrikának meg kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy életvezetési tanácsokat pecázzon össze a gazdag nyugatról.) Ezek többnyire valamelyik skandináv országból, vagy a másik nagy életmód-exportőrtől, Japánból érkeznek, hogy aztán Instagram-hashtagekként végigsöpörjenek a nyugati világon, és csak remélni lehet, hogy nem csak a csinosan komponált képek ragadnak meg, hanem átmegy valami a gondolatiságból is.
Természet = kevesebb depressziós
Az utóbbi évek divatos életmódtanácsai között visszatérő elem a természet közelsége. A finnek nemzeti boldogságfilozófiájának, a sisunak is fontos eleme a természettel való aktív és intenzív kapcsolat, azzal együtt is, hogy mint kifejezés és fogalom ugyan konkrétan a kitartással van kapcsolatban. A finn sisu az eltökélt, de emberi méltóságát mindig megőrző, minden kihíváson és falon átmenő erő és kitartás filozófiája, nem pillanatnyi bátorság, hanem hosszú távú, ami akkor is kitart, amikor egy-egy akadály nem hárul el egykönnyen. Mi több, a sisu valójában azt tanítja, hogy válasszuk a nehezebb utat, és része az a, rendszeresen sportolók számára jól ismert gondolat, miszerint amikor már úgy érezzük, hogy erőnk a végét járja, akkor kell rátenni még egy lapáttal, és alaposan megtolni a végét.
Hogy hogy jön mindez a természethez? Hát az eszközeivel. A sisu jegyében élő finneknek ugyanis kedvelt időtöltései a természet megtapasztalásának olyan módjai, amelyek elég távol esnek a kényelmestől. A meleg, kényelmes és pihentető autózás helyett hóban-szélben is biciklivel járni: igazi sisu-tevékenység. Hosszú erdei sétákat tenni szintúgy – olyannyira, hogy a finneknél is érvényben van az allemannsrett, vagy freedom to roam nevű jogszabály, amely lehetővé teszi a lakosságnak, hogy a köz- és magántulajdonú földeken, erdőkben szabadon sétálhasson, gyűjtögethessen bogyókat, fürödhessen a vizekben, és úgy általában szabad hozzáférése legyen a vadonhoz. És ha már itt tartunk, a legfinnebb szórakozás, a szauna és az ahhoz szorosan kapcsolódó hideg vizes merülés is a sisu és a természet szoros kapcsolatát bizonyítja: hiszen egy autentikus szaunaszeánszot épp elég kibírni az extrém forróság miatt, a fagypont körüli vízben úszkálni meg pláne igényel némi akaraterőt. Ám ezek az extrémnek tartott módjai a természet megtapasztalásának a finn életszemlélet és boldogság alapelemei. Arról nem beszélve, hogy
A szintén nagyon boldog nemzetnek számító norvégok életszemléletében is különösen fontos szerepe van a természetközeliségnek. A friluftsliv névre hallgató filozófia lényege a rendszeres és érdemi időtöltés a szabadban a testi és lelki jóllét megőrzéséért, és nem kampányszerűen, hanem a mindennapi rutin részeként. A friluftsliv kifejezés nagyjából úgy fordítható, „szabadtéri életmód”, ez az, amit trendi, dizájnosan berendezett rönkházakkal dekorált fotókkal lúgoz ki céljaira a turizmus, de aminek valójában semmi köze a luxushoz, épp ellenkezőleg, az egyszerűséget hirdeti. Ha elszakadunk Skandináviától, és átugrunk a világ másik felére, a szintén népszerű életmód-tanító Japánba, ott is megtaláljuk ezt az elvet, ők sinrin-jokunak, erdőfürdőnek nevezik azt a típusú feltöltődést, amit a természet közelsége ad, és amire a modern embernek épp úgy szüksége van, mint őseinknek.
Egyszerűség = boldogság – és fenntarthatóság
Ha már elkirándultunk Japánba, akkor essen szó a trendi életmód-tanítások legtrendibbjéről is, az egyszerűségről. A minimalizmus nem újkeletű törekvés, ugyanakkor érdekes, hogy a dizájnban és a lakberendezésben sokkal hamarabb elterjedt ez a trend,mint az életvezetésben, pedig ott lenne a szemlélet lényege. De az igazi minimalizmus, ugye, nem jó üzlet, hiszen épp a halmozás és a birtoklási láz feladásáról beszél, azt pedig soha nem fogják nagy cégek kampányai terjeszteni, hogy „kedves vásárló, ugyan, ne vásárolj már annyit.” Akárhogy is, az egyszerűségnek és minimalizmusnak nagy divatját éljük épp, és ehhez is Amerika kellett: Marie Kondo például, a japán rendrakás-specialista jó ideje világsikerrel terjeszti ugyan az egyszerűsítést, mégis akkor indult el a trend újabb óriási hulláma, amikor idén Marie Kondo saját Netflix-valóságshow-t kapott. (A japán életmódról és a KonMari-módszerről hosszan írtunk.)
Ám a trend nem csak keleten jött létre, hanem északon is. A svédeknek például a teljes nemzeti életmód-filozófiája az egyszerűségről szól. A lagom nevű szemlélet lényege a mértékletesség, maga a „lagom” kifejezés is elegendőt, mértékletest jelent, és ezt nem csak a fogyasztásra, hanem az élet minden területére értik. A svédek szerint a jó életben annyit és olyan keményen dolgozzunk, hogy megtegyük, amit tudunk azért, hogy megteremtsük az elég jó élet feltételeit, de ne uralja el az egész életünket az elismerésért és a hatodik autóért kepesztés, és gyors kiégés helyett jusson idő a családra, a hobbikra, a pihenésre is. De a szórakozásra és pihenésre is ugyanez a mértékletes szemlélet kell igaz legyen: a napokon át tartó nyálcsorgatás valami sorozatot bámulva épp úgy nem fér bele a lagom szemléletébe. Ugyanígy mértékletességet gyakorolnak abban, hogy mekkora adag egy étkezés, hány szelet tortát, mennyi jégkrémet vagy alkoholt döntenek magukba vagy mennyi cukrot tesznek egy süteménybe. A lagom jegyében a svédek törekednek a tudatos pénzköltésre, arra, hogy rendszeresen tartsanak szünetet a munkában, hogy jusson minőségi idő a szeretteikre, és hogy tudjanak megállni és nemet mondani.
A lagom lényege tehát a balansz, a „túl kevés” vagy „túl sok” helyett az „épp elég” a jelszó – a közmondás szerint „lagom är bäst”, azaz „az elég a legjobb”, avagy „Az elég épp olyan jó, mint a lakoma”. Ahelyett, hogy azt kérdeznék maguktól, amit a tipikus amerikai/nyugati gondolkodású, hogy „lehet-e még jobb nekem”, az a kérdés, hogy „elégedett vagyok?” Ez pedig az esztelen fogyasztás és hajtás ellen hat, ami szépen rímel a japánok említett minimalizmusára és a szintén jó ideje felívelő slow life-mozgalomra is, ami a lelassulást hirdeti. A svéd lagomnak, ahogy a legtöbb skandináv ország szemléletének, a fentiekből kikövetkeztethetően fontos része a fenntarthatóság is, hiszen ha egyensúlyra törekszünk a személyes életünkben, akkor arra törekszünk a világ egészére nézve is, és ha a mértékletesség a legfőbb erény, akkor annak pozitív hatásai lesznek a bolygóra is. Ám a lagom nem áll meg a mértékletességből elkerülhetetlenül adódó fenntarthatóságnál, az ökológiai lábnyom csökkentése önmagában is célja a filozófiának.
Közösség = boldogabb emberek
A cikk elején említett World Happiness Report diagramjainak két legfontosabb markere a „social support”, ami az állam által biztosított szociális támogatórendszerről szól, és a „generosity”, a nagylelkűség jelenléte, megtapasztalása az adott országban. A nagylelkűség társadalmi szinten egészen sok mindent jelenthez onnantól kezdve, hogy Értelemszerűen minél magasabb ez az érték, annál jobban érzik magukat a honpolgárok, ez adja meg ugyanis a bennünk élő társas lénynek azt a közösségi beágyazottságot, amire szüksége van.
A skandináv országok ebben a két kategóriában is jól teljesítenek. A hygge és a lykke néven felkapott életmód-jelszavaknak, amelyeket a dánoknak köszönhetünk, kiemelten fontos eleme a közösség és a minőségi idő megélése. A dán hygge talán a legismertebb a cikkben említett életmódtrendek közül, hát persze, hiszen ez a legjobban instagramosítható: vastag takarók, pihe-puha zoknik, gyertyák, natúr színű kiegészítők, pasztellszínek, meleg fények, békés hangulat, nem egyszer valami pikírt szöveggel az antiszociális hangulat dicséretéről. Ám másrészt egyáltalán nem kizárólag az egyedüllétet tartja üdvösnek, sőt. Része ugyan a hyggének a csendes, kényelmes begubózás élvezete, de emellett a hygge kimondottan hangsúlyozza a családi és baráti körben töltött meghittség életjobbító erejét, a fogalom fontos eleme az otthon-érzés és a valahová tartozás érzése. Naná, hiszen az egész hyggét a hosszú és zord telek estéi ihlették, amelyeket lényegesen könnyebb kényelmesen, melegben és közösségben átvészelni.
Az individualista nyugati gondolkodással szemben a dánok, és általában a skandinávok erősen közösségi szelleműek, és a hygge elvei is a fajta minőségi idővel telt tudatos és hálás együttlétet hirdetik. A hygge nagytesója, a szintén dán lykke – ami nemes egyszerűséggel boldogságot jelent – is hangsúlyozza a közösség fontosságát, hat boldogság-kategóriájából három is erről szól: az anyagi-közéleti ismérvek mellett, mint a pénz, az egészség, a szabadság olyan területek is fontosak, mint az együttlét, a bizalom és a kedvesség. A világ legmogorvább pénztárosainak országában, azt hiszem, főleg ez utóbbi területen van hova fejlődnünk. És nyilvánvalóan nem cél valamiféle naiv ábránddal azt hinni, minden svéd, dán, norvég, finn és izlandi örökké derűs örömben tölti a napjait, hiszen egyrészt az elég utópisztikusan és életidegenül hangzik, másrészt ismerjük az északi alkoholizmus-statisztikákat és a szélsőséges eszmék jelenlétét is.
Kiemelt kép: iStock
