Magyarországon egy randizós reality hallatán maximum egy felturbózott Való világra, vagy olyan béna emlékekre tudunk gondolni, mint A nagy ő, pedig lehet ezt ízléssel is csinálni. A netflixes Dating Around című műsorban mindig egy férfi vagy nő keres párt, végigrandiznak egy hetet, de csak egy valakivel mennek el egy második alkalommal. Néha érdekes, néha vicces, néha ciki, máskor megható a sorozat, ahogy különböző emberek, különböző csomagokkal próbálnak egy olyan hatalmas városban párt találni, mint New York. Ott a nehéznél is nehezebb. Hasonló a helyzet nálunk is, de soha az életben nem mernénk megmutatni, hogy hány szuper budapesti fiatal van tök egyedül, és milyen mondjuk meleg magyarként vagy özvegyként keresgélni.
Finoman szólva a Netflix a legtöbbször nem a minőségi tartalomra utazik, a mennyiségben hisznek, ezzel tudnak a többi streaming szolgáltató közül kitűnni. Persze van, amikor belenyúlnak a tutiba, és az olyan példák miatt, mint a Roma, a Sex Education, a House of Cards, vagy jó pár doksi azt hisszük, hogy az eredeti Netflix-logó már egyenlő a normális tartalommal. Rengeteg a szemét és sokszor zuhanunk a mélybe a tényleg igényes filmek és sorozatok után. Hogy csak három lehangoló példát említsünk a közelmúltból: a 2019-ben kijött Polar, IO és Close is kellemetlenül gagyi, és az elképesztő mennyiségű produkció közül nem mindig találni rá a jókra. A Dating Around is valószínűleg csak azoknak bukkan fel, akik a Netflixüket klasszikus tévéként használják, és lelkesen fogyasztják a lakberendezős és főzős műsorok mellett a realityket. Elsőre abszolút kimeríti a guilty pleasure fogalmát, de egy-két rész után azért kiderül, hogy ennél jobb randis műsort még nem láttunk.
A részek nem függnek össze, mindegyikben más és más történettel ismerkedünk meg: párt keres egy harmincéves házasság után egy özvegy férfi, egy elvált indiai nő, egy meleg ázsiai férfi, vagy az a lány is, akit a szobatársa csak úgy mutat be, hogy mindig a rossz férfiakhoz vonzódik. Mindenki tud valakihez kapcsolódni vagy felidézni a saját tapasztalatait. A vakrandik során az italokkal kezdünk, aztán jöhet a vacsora és ha megvan az összhang, akkor folytatódhat még egy bárban – a legsikeresebb esetben meg otthon – az este. Kívülállóként követhetjük végig, hogy ki milyen előítéletekkel találja szemben magát, tippelhetünk, hogy ki kivel illik össze, és drukkolhatunk a folytatásért.
Annak ellenére kedves és megható az egész, hogy az első randis szituációk általában cikik. Az ember legszívesebben átugraná a kezdeteket, hogy ne legyen feszengés. Ugyanez az érzés megvan a Dating Aroundnál is, a romkomok katartikus első csókjai itt valóságosak, és sokszor nyúlnánk az előtekerésért. De még ez is belefér, nehezen állítjuk le az epizódok után a sorozatot. Összességében az a helyzet, hogy New Yorkban (is) rohadt nehéz ez a randizás, a szereplők pedig arra utalnak, hogy egy ekkora városban annyi inger éri őket, hogy a legtöbben nem horgonyoznak le egy társ mellett, mennek tovább és tovább, hátha jön egy jobb. Aztán nem jön.
A realityt nézve egyből az ugrik be, hogy milyen lenne egy hasonló itthon, mondjuk egy budapesti környezetben. De a műfajhoz eddig egyedül a 444 tudott hasonlót leforgatni, amikor tinderes sztorikat dolgoztak fel két részben. Ez is csak úgy ment, hogy volt egy bevállalós lány, aki saját bevallása szerint is sok másoknak, a többit meg rejtett kamerával vették fel. Ez az az amerikaik és a formátum legnagyobb előnye, hogy New Yorkban – még ha jó pénzért is – egy természeteshez közeli beszélgetést tudnak visszaadni a kamerák előtt, hogy milyen problémákkal küzdenek, milyen kapcsolataik voltak és mire vágynak a fiatalok és az idősebbek.
A magyar verzió meg valahogy úgy nézne ki, mintha a Való világhoz castingolnánk, kizárólag a szélsőséges karakterek mernék bevállalni, akik a celebéletben látják a jövőt, és ezért bármire képesek. Az átlagos fiúk és lányok, heterók és melegek nem mondanának igent egy Dating Aroundhoz hasonló sorozatra. És milyen kár, viszont addig legalább marad a Netflix.
Kiemelt kép: Netflix
