A Kölcsönlakást alaposan megelőzte a híre. Elsőfilmes rendezőként Dobó Katát több mint 350 millió forinttal támogatta a Filmalap, és bár egy klasszikus közönségfilmet ígértek ismert színészekkel, egyáltalán nem mutatott jól, hogy a január végén váratlanul elhunyt Andy Vajna volt élettársa kapott egy ekkora lehetőséget. Vajna halála után hetekkel kár tovább ezen lovagolni, amellett viszont nem mehetünk el, hogy a Kölcsönlakás nem lett jó. Nagyon nem. Sőt, kár volt érte minden forint. Egy befejezetlen vígjáték kiaknázatlan lehetőségekkel, fölösleges buzizással.
Nem ciki, de nem is dicsőség, hogy meleg vagy
– hangzik el a baltával faragott nőcsábász, Henrik (Klem Viktor) szájából egy teljesen váratlan pillanatban, mintha csak utólag biggyesztették volna oda a mondatot a szövegkönyvbe.
A történet egy színházi darab alapján készült, az egyébként kevésszer szellemes forgatókönyvet pedig Búss Gábor Olivér (ő volt a színházi darab dramaturgja is) írta a mozihoz. A Játékszínben Dobó Kata játssza az egyik szerepet a kusza, félreértéseken alapuló vígjátékban, amit filmen egyáltalán nem sikerült a magasba emelni. Két házaspár egy napját követhetjük végig, ahol mindenki kavar valaki mással, illetve csak azt hiszik, de közben meg nem. Illetve mégis. A dekoratőr, Márió (Szabó Simon) látens meleg, de ezt lelkes csajozással ellensúlyozza, és egy ponton Balázs (Haumann Máté) lesz belőle. Anikó (Balla Eszter) férje, Balázs nem tud különbséget tenni a vodka és a víz íze között, és igazából Henrik. Linda (Martinovics Dorina) szeret jógázni, de a jógaoktatót még jobban, és gyanakszik a férjére, Henrikre. Nem véletlenül, ugyanis Henrik inkább Vénusszal (Kiss Ramóna) töltené az éjszakát, Vénusz viszont Balázst választja Henrik helyett. Világos? Nem baj. A lényeg, hogy mindenki szexelni akar és zavarában a néző is minden jelenettel kicsit mélyebbre süllyed a székében.
Az egész egy fapados Miniszter félrelép 2019-ben, csak biceg szegény. A hasonló hangvétel érthető, hiszen Ray Cooney és John Chapman párosa írta a Miniszter félrelép eredetijét, az Out of Ordert és a Kölcsönlakásét (Move Over Mrs. Markham) is még 1969-ben. A különbség annyi, hogy Koltai Róbert és Kern András filmje már több mint húsz éve készült, és a többségben úgy maradt meg, mint egy kifejezetten sikeres vígjáték. Ne felejtsük el, hogy ez volt Dobó Kata első fontos szerepe – Andy Vajna volt a producer –, és Kamarás Iván csupasz fenekét is nehéz kitörölni az agyunkból. A Kölcsönlakásra viszont nem fogunk emlékezni se tíz, se húsz év múlva. Leginkább csak egy kis düh marad utána, hogy mi volt ez. Óriási jóindulattal maximum közepes romkom jött össze, ami legalább annyira béna és csálé, mint Oroszlán Szonja parókája.
A jelenetek közül alig működik valamelyik, és a főcím kritikán aluli grafikájánál egyből foghatjuk a fejünket, hogy mire ültünk be egy szórakoztató, hasfogós másfél óra helyett. Pedig a műfajjal semmi gond, egyszerűen sokszor olyan, mintha az előkészületek felénél Dobó Katáék beleuntak volna a saját filmjükbe, és az amúgy elképesztően ízléses Király utcai lakás berendezésénél kifogytak volna a kreatív ötletekből. A jól összeválogatott bútorokkal azonban még nem lehet meccset nyerni, és ezt a tömegével eladott mozijegyek sem válthatják ki. A film egy kirakat menő ruhákkal és üres poénokkal.
A színészekkel nincs nagy gond, de azzal, hogy a rendező a megszokottól eltérő karaktert adott Szabó Simonnak és Oroszlán Szonjának, éppen az ellenkezőjét érte el: nevetségessé tette az általában meggyőző Szabót és egy rajzfilmfigurát faragott Oroszlánból. Ha az utolsó konfliktusig nem lengettük volna a nem életszerű táblát, akkor a színésznőnél pláne kiakadt a mutató: a teljes zűrzavarba pont nem hiányzott egy olyan hangyás, valószerűtlen nő, akinek a telefonjára is utólag kellett odavarázsolni a hangyás kutyáit. Szabó Simon Márió karakterére pedig csak a káosz végére érzett rá, akkor viszont neki köszönhettünk egy-két tényleg jó poént. Haumann Máté Balázsa szerethetőre sikerült, de azért az sajnos túl beszédes, hogy a leghitelesebb az a Ganxsta Zolee volt, aki csak pultosként kameózott, és osztogatta a kamu vodkákat az összetört férjnek. Ha már a kisebb szerepeknél tartunk: még Kiss Ramónába és a pumijába is több élet szorult, mint a Kölcsönlakás egészébe.
Összességében végtelenül kár a Kölcsönlakásért, mert a műfaj legalább olyan hálás, mint amennyire Dobó Kata lehet a Miniszter félrelépnek, mégsem hozták ki belőle a maximumot – vagy a minimumot. Sekélyes és megúszós lett, ami nyom nélkül tűnik majd el a magyar vígjátékok sűrűjében. Teljes joggal.
Kölcsönlakás, magyar romantikus vígjáték, 2019, 24.hu: 4/10
Bemutató: február 14.
Kiemelt kép: InterCom
