Az idei cannes-i filmfesztivál egyebek mellett Lars von Trier új filmjétől volt hangos. A ház, amit Jack építette a rendezőtől megszokott beteg, bizarr világot tár elénk az érzékek annyi és olyan intenzív terrorizálásával, hogy ahogy szaporodtak a film vetítései, úgy szaporodtak a vetítésekről rosszullét miatt kitámolygó nézőkről szóló hírek is. Ami, persze, jól erősíti Trier botrányfilmes imidzsét – miközben a filmből az is sejthető, hogy Triert a démonjai ma sem kísértik kevésbé, mint valaha. Erről és másról, egyebek mellett alkoholizmusáról is beszélt a rendező a Guardiannek adott interjújában, amit Xan Brooks még májusban, Cannes-ban készített, ám csak most, a film bemutatásához időzítve jelent meg.
A riporter kiemeli: Lars von Trier nincs jól, a hatvanas évei elején járó filmes inkább néz ki úgy, mint egy nyolcvanéves, beszéde nehézkes, gyakran elveszíti a fonalat, kezei pedig folyamatosan remegnek, a rendező szerint az antidepresszánsok miatt, de ugyanannyira okozhatja a tüneteket az alkoholmegvonás is. Trier ugyan hivatalosan leszokott az alkoholról, de történnek balesetek: mint mondja, nehéz Cannes-ban lenni és nem inni, de munka közben is volt, hogy ivott, afféle ön-gyógyszerezésként tekintett az italra.
Dolgozom az alkoholizmusomon, ami jó. Volt egy nyolchónapos periódus, amikor nem ittam, és nem sokára megint eljutok idáig. De az alkohol eszköz, amit használok, amikor muszáj. És amikor épp egy nagy szorongásrohamom van, ez az egyetlen, ami segít. Amikor ilyen szinten szorongok, bármit megtennék, hogy elmúljon.
A szorongásai tárgyát nem kell sokáig keresnie: mindentől fél, kivéve a saját filmjei tartalmától. Ezért is forgat: hogy démonjaival megküzdjön, ám lehet, hogy mégis azok állnak nyerésre. Obszesszív-kompulzív zavara van, és nem érzi magát elég egészségesnek ahhoz, hogy forgasson, legfeljebb rövidfilmeket, a nagyjátékfilmek már túlságosan megviselik, erről pedig pont A ház, amit Jack épített győzte meg végképp. Hattyúdalként tekint a filmre, amivel elbúcsúzik a közönségtől.
Amikor vásznon láttam a filmet, nagyon erősen ezt éreztem. Úgy láttam, mint valamiféle testamentumot.
via Guardian, kiemelt kép: Jacky Godard / Photo12 / Europress
