A sokak által a világ legnagyobb feltalálójaként tisztelt, de sokkal inkább ügyes üzletemberként és jó ötleteket kitűnő érzékkel felfuttató és továbbfejlesztő, autodidakta mérnökként működő Thomas Edison kezében élete során egyáltalán nem vált minden arannyá: 1899-ben alapított vállalata, a J. Asdin hetvenöt évvel korábbi találmányát, a cementet továbbfejleszteni próbáló Portland Cement Company például hosszú éveken át köhögött, ellenben olyan, korát megelőző újítások kerültek ki a kapuján, mint
a rövid idő alatt, öntőformák felhasználásával összeálló betonház.
Az eredetileg 1908-ban benyújtott, 1917-re azonban jócskán továbbfejlesztett szabadalmi leírás nem kevesebbet ígért, mint egy korábban sosem látott erősségű, tűz- és csótányálló, könnyen tisztítható és olcsó, akkori árfolyamon 1200 dollárba – ez egy két keresővel rendelkező család két-három évnyi, vagy épp egy fogorvos féléves (!) átlagbére volt – kerülő családi otthonokat.
A korai modellek kimondottan díszesek voltak, kár, hogy végül nem ezek váltak valóra / via NPS/Wikimedia Commons
A természetesen cementpadlós, sőt, cementkádas és cement mosdókagylós (!) otthonok hírére meglepő módon csak kevesen kapták fel a fejüket, pedig az Egyesült Államokban komoly lakáshiánnyal küzdöttek, a megoldás pedig akár teljes nyomornegyedek városvezetések által való megszüntetésére is ideális lett volna.
Egészen jól beolvad a szomszédjai közé
Ezt felismerve Edison a szabadalmat ingyen átengedte volna az építőknek, hogy ezzel is alacsonyabban tarthassák az építkezés árát, egy áthidalhatatlannak tűnő probléma azonban útját állta a megvalósításnak:
míg egy garázshoz vagy kisebb fészerhez alig néhány egyszerű, újrahasznosítható formára volt szükség, addig egy ház felépítéséhez egy kétezerháromszáz darabos, 175 ezer dollárba kerülő szettre volt szükség.
Születik a ház / via NPS/Wikimedia Commons
Az építtetők közül kevesen áldoztak ennyi pénzt egy bizonytalan anyagi sikerrel járó, új eljárásra, a helyzetet pedig az sem tette kedvezőbbé, hogy Edison minden igyekezete ellenére a házak egyáltalán nem néztek ki csábítóan, sőt, az ötletre egyébként vevő amerikaiak is csak a nyomornegyedek modernebb, tisztább és elegánsabb verzióját látták bennük, nem pedig egy átlagos amerikai család következő otthonát.
Néhány ház mindezek ellenére is megszületett, köszönhetően a saját munkásainak otthont adó, New Jerseyben lévő egykori Ingersoll-Rand üzemnek és az indianai Gary rég bezárt, a U.S. Steel által alapított gyárnak – ők a cég menedzsmentjének szánták az egyszerű épületeket.
Néhányukat még ma is lakják / fotó: Nyttend/Wikimedia Commons
Az ötlet születése óta száz év telt el, a betonlakások jó része azonban még ma is áll, sőt, néhányukat szépen felújították, és ma is egy-egy családnak adnak otthont.
Az Atlas Obscura nyomán
