A főváros elrejtett, vagy épp nagyon is szem előtt lévő, de az utcán rohanás közben észrevehetetlen csodáit bemutató sorozatunk, a (térképen is követhető) Ismeretlen Budapest epizódjaiban többször foglalkoztunk már a városképből eltűnt, vagy soha meg nem valósult épületekkel és terekkel – megnéztük, hogy a harmincas évek újító szellemű tervezői hogyan faragták volna át Budapest fontos tereit, bemutattuk a város rég megszűnt, mai bérházak alá került egykori temetőit, a Nemzeti Múzeum mögött állt Nemzeti Lovardát, vagy épp a Kálvin tér történetét és a tér átalakításának álmait.
A ma a város egyik legnyüzsgőbb csomópontjaként ismert tér a Károly körút, a Múzeum körút és a Vámház körút vonalában húzódó városfalának egyik fontos pontja, a Kecskeméti kapu előtt jött létre, azok XVIII.-XIX. század fordulóján történt lebontása után. Itt, a szegényes kunyhók között álló házban (ma Kálvin tér 9.-Ráday utca 1-3.) született meg kétszáz évvel ezelőtt a Két Oroszlán Fogadó, mely körül a következő évtizedekben valóságos paloták emelkedtek ki a földből: 1830-ra elkészült a Kálvin téri evangélikus templom (mely mai alakját 1859-ben, a toronysisak megszületésével nyerte el), 1864-re a Geist-ház (Ybl Miklós), tíz évvel később az Első Pesti Hazai Takarékpénztár iroda- és bérháza (Ybl Miklós), 1913-ban a Gazdák Biztosító Szövetkezetének központja (Hüttl Dezső), 1922-re pedig a templomhoz tapadó Fenyves Áruház.
Nem csak az épületek alakultak persze át, hanem maga a tér is, bár ehhez azért a Takarékpénztárnak is volt némi köze: a Geist-házat és a térből a terveken láthatónál jóval nagyobb szeletet kiharapó takarékpénztári iroda- és bérházat tervező Ybl ugyanis évek óta díszkutakat szeretett volna tervezni Budapest főbb tereire, a tér rendezésének pályázata ürügyén pedig erre végre lehetősége is nyílt.
A Kálvin tér 1891-1897 között / fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.042
A Pesti Hazai Takarékpénztár a túlnyúlásért cserébe ugyanis már 1869-ben egy díszkutat ajánlott fel a fővárosnak, előbb azonban szükség volt a tér rendezésére. Ennek költségeit a főváros vállalta magára, a tervezés és a munkák azonban hosszú éveken át húzódtak.
A kút tervezésére végül tíz évvel a felajánlás megtörténte után 1879 tavaszán kiírt pályázatra érkező munkákkal a döntéshozók – így Ybl Miklós, Hauszmann Alajos, vagy épp Weber Antal – azonban egyáltalán nem voltak megelégedve, így végül a bizottságban ülő Yblre vízták a tervezést. A népszerűsége csúcsán lévő tervező négy alternatív tervvel is előállt, és ezek közül végül a grandiózusabbat valósították meg, noha pályázat kiírásával szemben a figurák és díszek nem bronzból, hanem a kút anyagához hasonlóan kőből készültek el.
Schoch Frigyes 1900-ban készült képe / fotó: Fortepan
A felállítást egy kisebb nehézség is hátráltatta: a medencét alkotó ezer mázsás követ ugyanis el kellett valahogyan juttatni Budakesziről a főváros szívébe. A művelet igazi sajtószenzációvá vált, hiszen a munkához külön erre a célra épített kocsit kellett építeni, sokan pedig abban sem reménykedtek, hogy a Duna feletti átkelésnél nem fog-e esetleg leszakadni alatta a Margit híd. A Takarékpénztár emberei 1882 júliusában tekintették meg a Kálvin téren folyó összeállítási munkát, a szobrok méretét és a kő minőségét azonban azonban nem minden esetben ítélték jónak, így az alakokat a következő hónapokban újrafaragták.
Metszet a Vasárnapi Ujságból (1884)
Az Ybl Miklós Virtuális Archívum által ismertetett korabeli forrás így írja le a végül 1883. október 22-én átadott, Fessler Leó által mintázott, Brestyánszky Béla által budakeszi kőből faragott kutat:
„E négy folyó allegóriája közül három, a széles medence közepén három oldalt kiszögellő architektúrai törzsön ül. Elől jobbra a Tisza, mint ifjú, bájos nő, egymásra helyezett lábakkal, két kezében hálót tart, melyből most hullott ki néhány kecsege. Balra a Dráva, egyik lábát díszes edényen nyugtatva. Ölében csigákat és kagylókat tart, ezekből hajába is jutott ékesség gyanánt, sőt homloka fölött a diadém szintén egy szép kagyló. Hátul ül testvére, a Száva, ki szebb, mint a többi, de tétlenül néz maga elé.”
A tér képe 1896-ban / fotó: Wikimedia Commons
A kút csúcsára egy delfinen álló, az itáliai Neptun-szobrokat idéző Danubius-alak áll, így az alig néhány száz méterre álló Duna mellett az alkotáson a történelmi Magyarország legfontosabb folyói is mind jelen vannak.
in: Budapest folyóirat, 1966
A kút a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, helyreállítására és újbóli felállítására nem volt lehetőség. Az egykor „A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület a fővárosnak 1880-1883” feliratot is magán viselő kút darabjai 1949-ben eltűntek a romokban álló térről, a főváros azonban nem maradt Danubius-kút nélkül. Tervezték ugyanis újbóli kifaragását, az álmok azonban csak 1951-ben kezdtek valósággá válni.
A Kálvin tér 1973-ban – szóba sem került, hogy ide helyeznék vissza a kutat
A Közraktárak 3. számú telepén lévő restaurált részek összegyűjtése után elkezdődött a kút Győri Dezső (1908-1979) szobrászművész általi helyreállítása, a kész mű pedig 1959-ben, hosszú hercehurca került vissza Budapest utcáira – az első tervek szerint a Clark Ádám teret szemelték ki neki, végül azonban az akkor még buszállomásként működő mai Design Terminál mögött, az Erzsébet tér közepén kapott helyet. A kút elmúlt hatvan évében többször megsérült: szobrai elvesztették végtagjaikat, vagy épp összefirkálták őket, de a kőalakok hiányait szerencsére mindig pótolták. A kút tetején lévő Danubius 1978-ig a Deák tér felé nézett, akkor azonban száznyolcvan fokkal megfordították, így most a Lánchíd felé néz.
Fotó: István 1949 / Országalbum
A nyugat felé tekintő Száva alakja volt az egyetlen, ami csodával határos módon kevés sérüléssel túlélte a háborút, mégsem illesztették be azt restaurálva az új kútba. A hat és fél évtizeden át keresztbe tett lábbal maga elé néző nőalak nem maradt azonban sokáig rejtve az emberek elől: a kút újbóli átadása utáni évben, 1960-ban a Kálvin tér 9. számú házának – az egykori Két Oroszlán Fogadó épületének – udvarába helyezték.
Száva 1973-ban, fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény / Fortepan
Fotók: Vincze Miklós / 24.hu
Ötvennyolc év telt el azóta, de a nőalak még mindig épp olyan nyugodtan ül keresztbe tett lábakkal, de sajnos már csak a ház Ráday utcai bejárata előtt elvonuló embereket, a ház lakóit, illetve a tér felől nyíló kávézó vendégeit láthatja. Talán jobb is, hiszen ki tudja, mit szólna hozzá, ha látná, mi történt azóta a térrel, illetve az azt körülvevő épületekkel…
