A Kolorádón nincs semmi túlspilázva, de mégis ezerszer több hangulat szorult Nagykovácsiba, mint bármelyik nagy fesztiválba. Nincs sok helyszín, nincsenek égigérő színes virágok sem és állandóan több irányból üvöltő zene. Nyugi van, jó koncertekkel. A Budai-hegyekben, a Juliannamajorban a szervezők nem túlozták el az arányokat, a harmadik évre pedig a kezdeti gyerekbetegségeket is kinőtte a fesztivál. A legnagyobb gyengéje a közlekedés volt, autóval/taxival nem lehet a bejáratig elmenni, Hűvosvölgytől vagy a Petneházy lovardától közlekedő shuttle buszok meg lehetetlenül ritkán jártak az előző években és a parkolónál esélytelen volt felférni. Jobb híján maradt a körülbelül 25 perces séta, ami főleg visszafelé, éjszaka fáj. A buszpara viszont nincs többé, a járatok sűrűn indulnak, nem kell gyalogolni. A másik szuper dolog pedig, hogy ide aztán egy kínait vagy tucat büfést sem kell bezsúfolni, csak az jöhet, aki megüt egy szintet a fesztiválkajákban. Ráadásul a közönséghez igazítva a kreatív street foodra állt rá a Kolorádó, és a vegánokra is gondoltak. Kicsit körbenéztünk, mi lehet a legjobb választás, és mi az, amit jobb inkább kihagyni az 1400-2000 forint között mozgó kínálaton.
Általában jobb biztosra menni a fesztiválokon, nincs annyi pénz a világon, hogy sokszor mellényúljunk. Éppen ezért az egyik legjobb, ami történhetett, hogy a Zing leköltözött pár rendezvényre, és az ember legalább tudja, hogy nem tévedhet, azt kapja, amit megszokott a Király utcában. De szerencsére már túl vagyunk azon, hogy egytényezős legyen az evés a bulikon, lehet és érdemes is kísérletezni, kis túlzással majdnem akkora hangsúlyt kapnak a foodtruckok, mint a zenei programok. Sőt, a Kolorádó a Fáma séfjét, Huszár Krisztiánt is elhívta egy mezős főzéshez. Aki meg nem akar akkora feneket keríteni a vacsorának, annak is van lehetőség bőven, a Kolorádó méreteihez igazodva egészen sok a bódé.
Az abszolút kedvenc a Nagymező utcai Hokedli, ami már harmadik éve eteti a Kolorádót a Kantinban (a nagyszínpad előtti füves placc hátsó sarka). Itt van a legnagyobb választék napi bográcsos menüvel és grillszendvicsekkel, angol, arab és francia reggelivel. Éppen a Zing mellett árulnak a fesztiválon, de legalább olyan kiadós a szendvicsük, mint egy hatalmas hamburger. Mi a kacsakolbászosat próbáltuk ki kacsamájjal, kecskesajttal, hagyma chutney-val, dijonival, semmi hiba nem volt benne. Tökéletes és ár-érték arány szempontjából a legjobb választás. Nincs különbség az áraknál, minden szendvics 1490 forint, a bográcsos és leveses menü pedig 1990.
Ugyanennyire jó választás a vegáknak és nem vegáknak a Las Vegan’s. A hús és minden állati terméket már nem fáj kihagyni, akkor sem, ha az ember amúgy nem vegán. A Kazinczy utcai helynél (mondjuk a Karaván óta több kocsijuk is van az Allee-nál és a Rácskertben) nem azért kell enni, mert vegán, hanem, mert finom. Ez már nem az olyan félmegoldások kora, hogy ha húsmentes kaját akar valaki, akkor egyedül a rántott sajtot nézheti ki magának vagy a szottyadt gombafejeket tegnapról. Egy kevert lisztes burger 1500 forint, és a csicseriborsós, indiainál tényleg semmi hiányérzetünk se lehet.
Az egyetlen kérdőjeles foodtruck a Kolorádón a tócsnis, tavaly sem illett a képbe, és most se javították fel eléggé a betekert krumplis palacsintát. A currys csirkésben nincs semmi pláne, és a felkockázott paradicsom, meg a sima jégsaláta sem dobja fel. Nem arról van szó, hogy óriási melléfogás ez a street food, de annyi szuper hely nyílt Budapesten legyen szó food truckról vagy sem, esetleg nápolyi pizzáról, hogy kilóg a sorból az 1500 forintért kapható tócsni.
Ezen kívül a Gólyában is lehet napi menüket sörrel 1650-ért, és a fesztivál tetején, a Taka Tukánál a függőágyak mellett is van debreceni burger. A Kolorádón a belváros helyeit, a Madách tér környékét, a Toldit, és a Vittulát fogták meg, és egy lendülettel kivitték pár kerülettel arrébb Budára, ahova amúgy a Központ és az ahhoz hasonló helyek közönsége nem nagyon jár bulizni. Minden megvan a Juliannamajorban, amit a belvárosban szeretni lehet azzal a plusszal, hogy ki lehet szakadni a megszokott környezetünkből. Ez egy belváros a városon kívül, és hamarabb át lehet jutni a Vittulából a Madách térre, mint a hetedik kerületben. A kajás helyek pedig a méreteknek megfelelően oszlanak el, negyed óránál többet nem kell se sétálni, se várni az ételekre. A több külföldi fellépővel (pénteken volt például Wavves) meg azoknak is megérheti kibuszozni, akik amúgy nem vágynak hasonló közegbe. Az amerikai Kelela volt az egyik legnagyobb meglepetés, aki a Kolorádó nyugisabb Beyoncéjaként olyan tisztán énekelte végig a koncertet, hogy az eső se zavart senkit. Aki pedig úgy ismeri a Kolorádót, hogy a Bánkitó mellett ez a leghidegebb fesztivál az országban, az idén meg fog lepődni. A pulcsik lekerülhetnek, az amúgy mindig fagyosabb Nagykovácsi megkegyelmezett az egész napos eső és sár után. Szóval marad a Bánkitó a csúcstartó a tavalyi alig tízfokos estéivel.
