Idén nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok újra történelmet ír: 1987 után június 29-én ismét a Dóm téri színpadra kerül Giuseppe Verdi klasszikus operája, a Rigoletto. A Harangozó Gyula rendezésében készülő darab főbb szerepeiben Keszei Bori, László Boldizsár és Ádám Zsuzsa állnak színpadra, a címszerepet pedig az nemzetközi karriert befutott, ausztriai munkái után hazaköltözött fiatal bariton, Ludovik Kendi énekli majd. A Victor Hugo novellája, a Le roi s’amuse (A király mulat) alapján készült mű főhőse valóban létezett: egy Triboulet nevű udvari bolondról mintázták, de nem csak a létező előkép miatt van közünk Rigoletto alakjához ma is. A rendszernek kiszolgáltatott, megtört ember története, akinek épp a legnagyobb félelme válik valóra, ma is ugyanolyan aktuális, mint százötven éve volt.
Rigoletto mozgatja a szálakat, és főleg az elején rajta keresztül történik meg minden. Értelmezhetjük úgy, hogy ő az, aki hátulról irányít, de közben senki nem szereti az udvarban: talán épp ezért esik később a saját csapdájába ebben a közegben. Tragikus figura annak ellenére, hogy ő a bohóc, és nagyon tragikus a története is.
– mondta el Ludovik Kendi, akinek Rigoletto alakja már nem új. Egyetemi évei alatt nem csak egy-egy részletet énekelt, hanem a teljes darabot is. Rajta kívül az egész stáb készül már annak ellenére, hogy a hivatalos próbaidőszak még nem kezdődött el.
Most a felkészülés kevésbé látványos része zajlik. Éppen a szöveg áttanulás fázisánál tartok, mivel most magyarul éneklünk, nem eredeti olasz nyelven. Illetve ezzel egy időben, ha épp nem zongoristával próbálok, akkor utána olvasok a szerepnek, a fordítónak, annak, hogy zeneileg mire kell figyelni, mit írtak róla. Aztán ha eljön az első olvasópróba május végén, akkor onnantól kezdve már csak az énekléssel foglalkozunk. Egy hónapig tart a hivatalos próbaidőszak, de minden szereplőnek elő kell készülnie, és mindenki így is tesz.
Mindezzel párhuzamosan a fizikai felkészülést sem lehet elhanyagolni, hiszen a Rigoletto testileg is nagy kihívást jelentő szerep.
Klasszikus értelmezésben Rigoletto sántít és púpos, ehhez pedig egy bizonyos testformát kell felvenni, ami egy többhetes próbafolyamat alatt testileg, izomzatilag is elfárasztja az embert, hiszen végig egy rendellenes tartásban kell maradnom.
A darab fizikai igénybevétele miatt is jól jön, hogy Ludovik Kendinek komoly sportmúltja van, és máig sokat tesz azért, hogy a kondícióját megőrizze.
A sportolói múltamnak köszönhetem, hogy ma is megvan bennem a fegyelmezettség. Mikor már tudom, hogy közeledik a próbafolyamat, akkor átlátom, hol kellene tartanom ma ahhoz, hogy a bemutatóra kész legyen a szerep úgy, hogy ne legyen sem álmatlan éjszakám, sem más gondom vele, és az akkor tőlem telhető legjobbat nyújtsam.
Persze Rigolettót elénekelni jóval több, mint fizikai igénybevétel: az operairodalom öt-hat legnagyobb kihívást jelentő szerepe között van minden tekintetben.
Eléggé nagy feladat ez az énekes színésznek, mind énektechnikailag, mind emberileg, mire hitelesen felöltheti ezt a karaktert. Épp ezért rettenetes nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Szegedi Szabadtéri meghívott, valamint hogy Harangozó Gyula rendező és Pál Tamás zenei vezető megbízott bennem, nekem adta ezt a nagy feladatot. Sok mindenre kell figyelni, persze, de szeretjük, és mindezt el is felejtjük, mert a szerep olyan nagy, olyan gyönyörű zeneileg, és olyan írta meg Verdi, hogy akkora örömet tud okozni, hogy a nehézségeket nem is látjuk.
A Rigoletto június 29-én és 30-án kerül színpadra a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
