Az idei év egyik legfontosabb popzenei fejleménye az ABBA feltámadása, még ha ez csak két új dalt és egy különleges „avatar turnét” is jelent. A svéd popegyüttes tagjai ugyan számtalanszor elmondták korábban, hogy eszük ágába sincs újjáalakulni, és az egyik legfőbb érvük az volt, hogy nem lenne szép látvány a négy idős ember a színpadon, miután ezeket a dalokat mindenki a fiatal ABBA-val azonosítja: ezt most sem hazudtolták meg, hiszen nem a mostani arcukkal lesznek láthatók, hanem az 1979-es külsejük alapján mintázott digitális másaik adják majd elő a számokat.
Az ABBA nagyságát ma már nem igazán kell bizonygatni: annak ellenére, hogy a zenekar aktív korszaka egy évtizedig sem tartott, a legsikeresebb előadók közé tartoztak az egész világon, a slágereik pedig – ellentétben sok más, korábban szintén sikeres előadóéval – kiállták az idő próbáját is, köszönhetően persze az olyan kreatív újrahasznosításoknak is, mint a Mamma Mia! musical.
Agnetha Fältskog, Anni-Frid „Frida” Lyngstad, Benny Andersson és Björn Ulvaeus az ABBA működése alatt sem igazán keresték a reflektorfényt, azóta pedig különösen visszafogottan élnek. Azzal, hogy a két nőre több figyelem irányult, a két férfi dalszerző jobban háttérben tudtak maradni, és jelentősen megkönnyítették a saját dolgukat, az ő életüket nem kísérte olyan hisztéria az ABBA működése alatt. Ez pedig fontos volt, hiszen az ABBA titka nem valami titkos dalszerzői „formula” volt – melyről egyébként évekig írogattak az angolszász lapok –, hanem Benny és Björn egyszerűen a tökélyre fejlesztették a dalszerzői együttműködést, és túlzás nélkül munkamániások voltak, akik még a szabadidejükben is a dalszerzéssel foglalkoztak. Emellett perfekcionisták is: addig ki nem jöttek a stúdióból, amíg maximálisan elégedettek nem voltak az eredménnyel, míg Agnetha és Frida személyében pedig volt két, egymást kiegészítő hangú és habitusú énekesnő az együttesben, akik a legkülönfélébb stílusú dalokban is otthon voltak (hiszen az ABBA-slágerek nagyon is különbözőek).
Talán ez a szigorú, protestáns munkaetika is magyarázza, hogy Andersson és Ulvaeus sosem viselkedtek valódi popsztárként, ez a szerep Agnethára és Fridára hárult. A két házasság felbomlása, illetve az ABBA feloszlása után azonban egyikük sem maradt tartósan az élvonalban, és rövidesen mindannyian afféle titokzatos, visszahúzódó figuraként éltek már a köztudatban. Dolgok persze történtek velük: írtak vagy énekeltek új dalokat, voltak további házasságok és válások, sőt, családi tragédiák is, de szerencsére ők maguk most is jól vannak, pedig hárman már elhagyták a hetvenet is. Mi történt négyükkel az ABBA feloszlása óta?
Hétköznapi nő, nem a szőke szexbomba
A többieknél fiatalabb, most 68 éves Agnetha sínylette meg a legjobban a világsikereket: hiába volt ő az ABBA legnépszerűbb tagja, sőt, szexszimbóluma, a szőke énekesnő nem volt sztáralkat, és inkább nyomasztóan hatott rá a rivaldafény. A két énekesnő közül Frida volt az aktívabb, Agnetha hangja inkább passzolt a szomorú, szép számokhoz. Közben pedig már akkor kétgyerekes anya volt, akinek a turnézás és lemezfelvételek mellett kellett megoldania a gyereknevelést is. Egyébként is lámpalázas volt a koncertek előtt, agorafóbiában és tömegiszonyban is szenvedett, és egy kényszerleszállással végződő légi út után hosszú ideig nem is volt hajlandó repülőre ülni. Ezekhez jött a nagy nyilvánosság előtt zajló válás Björntől, mely rendkívül megviselte, és nem csoda, hogy ezek után még jobban bezárkózott. Az éneklést persze folytatta szólóban, akadtak is még slágerei, de a nyolcvanas évek végére fokozatosan kikopott a neve a listákról, amiben annak is szerepe volt, hogy nem volt hajlandó koncertezni.
Agnetha teljesen eltűnt a közönség szeme elől, és azóta is visszavonultan él a Stockholmhoz közeli Ekerö szigetén. Az ABBA-tagok közül ő az egyetlen, aki nem horgonyzott le egy partner mellett hosszabb időre, hanem járt jéghokissal, divattervezővel, a családja védelmére kirendelt detektívvel, majd egy rövid ideig férjhez is ment egy sebészhez, hogy aztán bizarr módon még fanatikus stalkere, egy ABBA-őrült holland targoncakezelő is meghódítsa, ám ennek a kapcsolatnak rendőrségi ügy lett a vége. Mindez azonban sokáig titokban marad, mint ahogy az említett, rövid ideig tartó házassága vagy édesanyja öngyilkossága is csak évekkel később kerül a lapokba. Agnetha Fältskog aztán hosszú szünet után 2004-ben tért vissza újabb lemezzel, kilenc évvel később pedig eddigi legsikeresebb szólóalbumával jelzi, hogy még nagyon is számolni kell vele. Ennek apropóján hosszabb idő után adott pár interjút, és akkor kicsit árnyalta a képet: „Az újságok rendre visszavonult és rejtélyes nőnek állítanak be, pedig sokkal hétköznapibb vagyok, mint gondolnák” – mondta a Daily Mailnek. „Normális életet élek, gyakran sétáltatom a kutyáimat és ilyenkor beszélgetek is a többi kutyatartóval. Járok vásárolni, és a barátaimmal éttermekbe. Sőt még autogramokat is adok, ha nem túl hosszú a sor.” Érthető, hogy ő volt a legkevésbé lelkes egy esetleges ABBA-újjáalakulás miatt, de a jelek szerint így, hogy nem kell színpadra állnia, ez a számára is elfogadható kompromisszum.
A norvégból lett nomád hercegnő
Az Agnethánál öt évvel idősebb Frida volt az ABBA-ból az egyetlen, aki meg tudta szokni a sztárság velejáróit, szeretett koncertezni, és nem okozott problémát a számára az sem, ha rajongókkal kellett találkoznia. Érthető tehát, hogy ő volt az is, aki a leginkább üdvözölt volna egy újjáalakulást, és őt a válás sem viselte meg annyira: „Az egész megjelenésemet átalakítottam. Rövid, tüskésre vágattam a frizurámat, bizonyos szempontból egy másik nő lettem. Főleg ilyen külsőségekben mutatkozott meg” – mondta jó harminc évvel később a Guardiannek. Frida meg se várta az ABBA hivatalos feloszlását a szólólemezével, melyen Phil Collinsszal dolgozott együtt, és amin volt egy nagy nemzetközi sláger is, az I Know There’s Something Going On. A további próbálkozásai már nem voltak ennyire sikeresek, és Agnethához hasonlóan ő is hosszabb időkre elhallgatott, de próbálkozott azért több műfajban is, számos együttműködésben is benne volt, de röviddel a hatvanadik születésnapja előtt azt mondta, nem tervez már visszatérni a zeneiparba, és ez egészen mostanáig így is maradt.
Frida kivétel volt abban is, hogy nem maradt Svédországban, hanem a feloszlás után élt Londonban, van háza Mallorcán, és most már több mint harminc éve Svájcban lakik, miután hozzáment egy herceghez, Heinrich Ruzzo Reusshoz, aki azonban fiatalon meghalt rákban 1999-ben. Nem ez volt az egyetlen korai haláleset akkoriban a családjában, hiszen egy évvel korábban az első házasságából született lányát, a mindössze 30 éves Ann Lise-Lottét is elveszítette (ő autóbalesetben halt meg). Azóta Frida – aki a házasság révén szintén a Reuss von Plauen hercegi család tagja lett – egy másik arisztokratával, a fenti képen is látható brit vicomte-tal él ugyancsak Svájcban. Frida barátságot ápol a svéd királynővel is, de a felső tízezres életmódja ellenére is igyekszik szerény és közvetlen maradni: „Mi, svédek mindig is elég józanul látjuk magunkat, és amit csinálunk” – mondta. Azt, hogy miért él külföldön, azzal indokolta, hogy kétéves koráig Norvégiában élt (az apja megszálló német katona volt), és miután a nagyanyja Svédországba vitte, és nevelte fel édesanyja korai halála után, azóta benne van az igény a folyamatos változásra, noha ez „mostanra csillapodott, de régen képtelen voltam egy helyben maradni”. Ehhez a nomád életszemlélethez szükségszerűen magányosság is társult: „Ezt a magányt korábban nehezen viseltem, de mára megtanultam élvezni” – mondta egy talkshow-ban.
És a két pasi a stúdióban
A szakállas Benny és a csupasz képű, de azóta szintén szakállat növesztett Björn ABBA utáni karrierje sokkal simábban alakult: az ő barátságukra és művészi együttműködésükre nem volt hatással az együttes feloszlása, ugyanúgy dolgoztak tovább. Ők sem igazán a koncertszínpadokon érezték otthon magukat, hanem inkább a stúdióban, ezt pedig folytathatták tovább: Tim Rice-szal megírták a Sakk című musicalt, melyből több dal is sláger lett, a One Night in Bangkok pedig a mai napig hallható néha a rádióban, és valószínűleg kevesen tudják, hogy ezt is ugyanazok írták, mint a Dancing Queent. Andersson azóta is sokat dolgozik, popdalok mellett írt sporteseményeknek szignált, Eurovízió-himnuszt (többek között Avicii-val együtt), és filmzenét is (többek között a Dalok a második emeletről című Roy Andersson-filmhez), miközben megalakította a saját folkzenekarát, a Benny Anderssons Orkestert is. Szintén közreműködött a Mamma Mia! musicalben, a filmváltozatban hallható felvételek is az ő és Björn irányításával készültek, több olyan zenésszel együtt, akik az eredeti ABBA-felvételeken is játszottak.
Benny a Fridától való válása után nem sokkal elvett feleségül egy svéd tévébemondónőt, akitől született is egy fia, és élete nagy részét ugyanúgy stúdiókban töltötte, mint azelőtt. A barátságos és jó kedélyű férfiként leírt Andersson maga sem érti, honnét jön a szinte az összes ABBA-számot átható melankólia: „Lehet, hogy hazugságban éltem?”– mondta erről a Telegraphnak tavaly. Tény, hogy meggyűlt a baja az alkohollal és a kábítószerekkel is korábban, de már 2001 óta nem iszik, és ugyanúgy Stockholmban él, sőt, bátran kimegy az utcára, és nem zavarja, ha néha ismeretlenek odamennek hozzá megköszönni a munkásságát. A mai popzenét viszont nem érti: „Ma már csoportokban írnak dalokat, nem is értem, hogy működik ez. Külön ember felel a ritmusokért, külön ember írja a basszust, és így tovább. És csak a legvégén jön a dallam, ami számomra pedig mindig a legfontosabb volt. Egyáltalán nem értem ezt.”
Björn élete nagyon hasonlóan alakult Bennyéhez: ő is gyorsan megházasodott újra, még az ABBA fennállása alatt vett feleségül egy zenei újságírónőt, született két lánya, és ő is maradt Stockholmban, noha élt egy ideig Angliában is, ahol egy számítástechnikai céget alapított. Björn Bennyvel szemben még inkább értékeli a mai popzenét (irigy, amiért nem ő írta Katy Perry Roar, Adele Rolling in the Deep vagy Lady Gaga Poker Face című slágereit), de nem sírja vissza az ABBA-korszakot, mert szerinte a popműfaj a fiataloknak való, ők pedig a hetvenes években voltak azok. Abban viszont nagy szerepe van, hogy Svédországban mindenütt lehet kártyával fizetni, Björn ugyanis különösen azóta, hogy az egyik gyerekét kirabolták, lelkes szószólója lett a készpénz nélküli fizetési formáknak. Viszont még mindig ideges lesz, ha szóba jön, hogy annak idején egyes újságírók lelketlen slágergyárnak állították be az ABBA-t, mely csak egy sablont követ: „Waterloo, Mamma Mia, Fernando, Dancing Queen, The Winner Takes It All… ezeket ugyanarra a mintára írtuk volna? Mi az a minta? Pont, hogy az ellenkezője. Soha nem ismételtük magunkat, és keményen dolgoztunk, hogy minden alkalommal más és más stílust találjunk.”
Borítófotó: AFP PHOTO / TT News Agency / Olle LINDEBORG
