A mexikói olmékok már háromezer évvel játszottak egy kosárlabdához hasonló játékot, de más amerikai bennszülött népek – így az aztékok és a maják – történelmének is részét a labda hálóba juttatásának céljával folyt mérkőzések. Mindezek fényében igen meglepő, hogy a ma ismert kosárlabda csak röviddel a századforduló előtt, 1891 őszén, egy esős napon született meg egy, a YMCA (=Keresztény Fiatalok Egyesülete) springfieldi iskolájában dolgozó kanadai tanár fejében, aki egy egyszerű, teremben játszható játékkal próbálta lekötni a túlmozgásos, de látványosan unatkozó diákjait:
A sport feltalálója, Dr. James Naismith, kezében egy gyümölcsöskosárral és az első labdák egyikével / fotó: Wikimedia Commons
Az eredetileg bőr focilabdával játszott játék egy pillanat alatt népszerűvé vált az iskolában: 1891. december 21-én megrendezték az első hivatalos mérkőzést, három héttel később pedig a szabályokat is publikálták egy magazinban.
Az amerikai pálya és az első labdák egyike / fotó: Verpacker és Wikimedia Commons
1893-ban a springfieldi YMCA egyik testneveléstanára a szervezet párizsi iskolájában folytatta a munkáját, az óceán túlsó oldalára indulva azonban nem csak személyes holmiját, hanem egy labdát és egy pár kosarat is vitt magával, megérkezése után pedig felszerelte azokat az intézmény apró, de annál érdekesebb tornatermében.
Ennek idén már százhuszonöt éve, de a Párizs szívében lévő épületben ma is diákok zaja szűrődik ki Európa első kosárlabdapályájának ajtaja mögül, bár a gyümölcsöskosár 1906-ban a ma is használt, fémgyűrűből és hálóból álló kosárrá változott, a focilabdákat pedig a kosárlabdák mai szemmel meglepően kései feltalálása – az első példányok csak az ötvenes évek végén jelentek meg – után cserélték le.
A gyakorlatok egész sorának elvégzésére alkalmas terem furcsasága is megmaradt, hiszen a kör alakú függőfolyosóval is rendelkező, neoncsövekkel megvilágított csarnok közepén ma is két oszlop áll, melyet hiába borítottak be puha burkolattal, mégis számos orrtörést és sérülést okozott.
A párizsi YMCA-épület ma egy egyetemi kampusz része, a pálya történetét mégis csak igen kevesen ismerik, hiszen az épület homlokzatán, illetve az útikönyvekben egyetlen szó sem esik róla.
