Az első világháború története tele van furcsa fejezetekkel: a Margitszigeten egy olaszt mintázó bábut lehetett pofozni, az Anker-palota előtt faszoborra szögelhető fémpikkelyekkel gyűjtöttek a hadirokkantaknak és árváknak, az amerikai nők lyukas fánkokkal harcoltak, a németek pedig kerekek nélküli, vagy épp acélrugók egész során guruló biciklikkel próbálták megnyerni a háborút.
A német gumigyárak a harcok miatt, illetve a rend helyreálltáig ugyanis egyre nehezebben jutottak hozzá a trópusokról érkező alapanyagokhoz, az 1909-ben a Bayer laboratóriumának egyik kutatója, Fritz Hofmann szintetikus gumi pedig még hosszú éveken át nem volt elég erős, illetve olcsó ahhoz, hogy tömeggyártásba kerüljön. A mérnökök végül kitűnő megoldást találtak a probléma áthidalására:
Az 1890-es években már számos országban, legalább féltucat feltaláló által szabadalmaztatott megoldást autókon, illetve kerékpárokon is használták – amint ez a Facebook egyik, egyedi járműveket bemutató csoportjában nemrég közzétett képen is jól látszik:
A megoldás bicikliken egy fokkal mindenképp természetesebbnek hat:
A hasonló abroncsok az azóta eltelt száz évben is többször felbukkantak, igazán elterjedni mégsem tudtak. Nem véletlenül, hiszen a szintetikus gumi már rég filléres termék, az aszfaltutakon való rossz irányíthatósága pedig lehetetlenné teszi a biztonságos és élvezetes haladást.
