Amikor kitalálta a címet, A hentes a kurva és a félszemű, nem volt ott egy marketinges, aki azt mondta volna, hogy ez erős lesz?

Dehogy volt. A marketingesek gyakorlatilag tapsikoltak örömükben. Nem volt soha fennakadás, kivéve egyszer, egy televíziós interjúban, de ez majd’ egy éve volt. Nekem is érdekes volt az a pillanat, amikor a tévében ki kellett mondanom azt a szót, hogy a kurva. De bevallom, tetszett a pillanat, és szerencsére nem ütöttük meg a bokánkat. A névadás egyébként fontos pillanata volt a film elkészítésének, mert ekkor szembe kellett néznem azzal is, hogy a filmből biztosan vita lesz.

Vita?

Ez a film a mai értékrenddel teljes mértékben szembemegy. Az emberek azt érzik, hogy a világ rossz kezekben van, minden szempontból. Ettől a rossz érzésétől az ember a moziban szeretne megszabadulni. Azt gondolom, hogy erről a filmek is tanúbizonyságot adnak, mert, ahogy látom, a mostani alkotásokra jellemző a langyos vizű katarzis érzése, míg az én filmem egy vödör jéghideg vízhez hasonló.

De gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz, és hogy megkapom a magamét. Meg is kaptam, mindezek ellenére nagyon megérte.

Hát mondjuk inkább úgy: vegyes a kritika.

Nem szoktam kritikát olvasni, mert nem tartom fontosnak. Amikor Amerikában dolgoztam egy darabon, ami a karrierem szempontjából nagyon fontos lett volna, a New York Times írt egy rossz kritikát. El is buktam, és le is vették a műsorról.

Ezért inkább eldöntötte, hogy nem olvassa többet őket?

Ez nem teljesen így van. Molnár Gál Péter családi barát volt a gyerekkoromban. Ő nagyon sok rosszat írt rólam. Nagyon szubjektív kritikák voltak, de volt benne egy alapvető empátia azzal kapcsolatban, amiről írt, és ezt nagyon művelten csinálta.

Ma már sajnos nincs MGP, igaz, a lap se, ahova írt, és talán olyan kritikusok sem.

Mondjuk Báron György? De nem azért mondom őt, mert jó véleménye van a filmről, azt felejtsük el. Azért olvasom el, amit ír, hogy én magam tanuljak belőle. Amikor elmentem a közönségtalálkozókra, akkor tudtam igazán tanulni, mert elmondták nekem a véleményüket az emberek. Ezekből nagyon tudok tanulni. Báron György írásából is lehet tanulni. Én még mindig tanuló vagyok.

Azt mondják a színészek a filmről, hogy borzalmasan nehéz forgatás volt. Gryllus Dorka azt mondta, hogy állandóan hideg volt és meg akart fagyni, Nagy Zsolt pedig a fizikai munka miatt „panaszkodott”. Hegedűs D Gézát teljes jelmezben rángatni egy patakban nem egyszerű feladat.

Nem követelek meg többet a színészektől, mint amit ők saját maguktól elvárnának.

Én azt kérem a színészektől, hogy azt valósítsák meg, amiről addig nem is álmodtak, hogy meg tudnák csinálni, de ez nem követelés.

Én tudom, hogy ebben a három színészben hatalmas tartalék van. Nekem az a dolgom, hogy felbátorítsam őket, és hogy a jelenetekben egy pillanatra eljuttassam őket a falig. Ebben a filmben Zsoltnak volt a legkockázatosabb szerepe, de nagyon derekasan állta a sarat.

De közben Gryllus Dorka azt is mondta, hogy volt olyan pont, amikor a karakteréről kérdezett, és ön nem tudott rá válaszolni, Nagy Zsolt meg arról beszélt, hogy ön szeret káoszt teremteni maga körül, amit senki más nem lát át.

Zsolt mondja pontosan. Nem lehet, hogy nem látom, hova tart egy karakter. Akkor milyen alapon csinálok filmet? Az, hogy mit tudok ebből megfogalmazni, az egy külön dolog, de öntudattalanul nem lehet filmet csinálni. Az embert egy ponton elkezdi irányítani a film, de be kell tudni mérni, hogy mit akarsz. és az eredeti elképzelésből hova akarsz eljutni. A Nagy Füzet szinte teljesen amerikai formára készült el, pedig abban az alkotói folyamat egyszer sem írhatta felül a forgatókönyvet, a koprodukció miatt. Eddig az a filmem lett a legnagyobb sikerem, de nem szégyellem azt mondani, hogy nem ez a kedvencem.

Hoppá! Pedig Oscar-shortlistes lett. Hát akkor melyik?

Hát a Hentes… és a Woyzeck. Van az emberben egy sorrend.

Andy Vajna megjelenésekor pozitívan beszélt a filmalapról. Tartja?

Abszolút. Az elején én voltam a kísérleti nyúl, mondjuk, és nagyon sok újságírót vesztettem el amiatt, hogy együttműködtem a Filmalappal, nem szidtam, nem gyártottam újsághírt. De akkor is úgy gondoltam, mint ma is, hogy a filmkészítés körüli vitáknak, nem a címlapokon van a helyük.

Nem, de azért ennél erősebb fórumokon is volt már szakmai kritika. Legutóbb Pálfi György mondta azt a Toldi kudarcáról beszélve, hogy „borítottam az asztalt, és azt mondtam, hogy én ilyen bűnügyekben nem veszek részt”.

Én rendben vagyok a Filmalappal, és nem látok bűnözést. Andyt 1999 óta ismerem, még mielőtt ő ismert lett volna itthon. Eredetileg a Szabadság, szerelem című filmet én rendeztem volna, de nem így lett, mert akkor az Ópiumot forgattam. Rosszul is elsülhetett volna a visszautasítás, de ez egy munkakapcsolat. Andyvel van egy közös múltunk, ahol van lent is és fent is. Ha a Nagy füzetnek nem segítettek volna, akkor nem lett volna belőle film. De segített! Ezek után miért panaszkodjak?

Én egy független, háromgyerekes apa és rendező vagyok. Film- és színházrendezésből élek. Nem azért mondom ezt, mert a rendszer seggét nyalom, hanem egyszerűen most pozitív vagyok. 

Van elutasított forgatókönyvem és biztos, hogy lesz is még. Nagyon fájdalmas érzés, de nem fogok sehova sem rohanni vele.

Andy Vajnával közös múlt, a Nagy füzetet szintén támogató Szőcs Géza pedig a jó barátja. Soha nem zavart bele a politika ezekbe a barátságokba?

Miért kellene, hogy belezavarjon, miért politikai alapon kell megválogatnom, kivel állok szóba, kivel dolgozom? Erre nem vagyok hajlandó! Ugyan, nem akarok ilyen világban élni. Ha bezavarna, akkor vesztenék a függetlenségemből. Hazajöttem Amerikából 13 év után, pedig mindenem megvolt, hatalmas háztól kezdve kiváló munkahelyig, a remek fizetést nem is említem. De én mindig is az embert nézem.

A jelenlegi hatalomról, a plakátokról nekem nagyon erős véleményem van, de meg akarom és meg fogom őrizni a szabad választásomat, hogy ki az én barátom és ki nem.

Ami a politikában van, arról nagyon világosan beszélek, de arról, amiről csak a suskus van, arról nem tudok. Hogyan foglaljak állás Pálfi György mellett, hogyha nem tudom, hogy mi történt, egyszerűen nem voltam ott? Miért kell nekem folyamatosan politikával foglalkozni? Én megbeszéltem Andy Vajnával hogy mit gondolok, és ő is elmondta a véleményét.

Miről? Mondjuk Sorosról?

Arról is.

És mi volt a konklúzió?

Semmi köze hozzá senkinek. Magánbeszélgetés volt.

Aztán elment tüntetni?

Persze, de ez kit zavar? Nem illik össze a kép? Bennem nincs probléma ezzel kapcsolatban. Van egy határ, amit meghúzok. Nem lehet mindent onnan nézni, hogy én itt állok, te meg ott állsz.

A magyar közéletben ma mintha csak kizárólagosság lenne. Háború van.

Igen, ez teljesen így van, de én ebben nem fogok részt venni, semmilyen módon, senkinek az unszolására sem. Ha baj van, elmondom. Ha arról kéne beszélgetni, hogy a sorosozó plakátokat hogyan távolítsuk el, akkor én lennék a legboldogabb, sőt, hoznám a festéket.

Gulyás Márton erősítést kap. Szász János, az aktivista.

Nem, dehogy lennék aktivista! Arra ott a Gulyás Márton.

Akkor marad a film. Mi lehet a következő?

Az Utas és holdvilág.

Nemrég volt az évfordulója, hogy Szerb Antalt agyonverte egy nyilas pribék.

Szerb Antalnak minden évben többször kéne, hogy évfordulója legyen, olyan fontos író.

Filmje legalább lehet most.

Most értem haza Rómából, ott voltunk az író barátaimmal együtt, és elképesztő helyszínekre látogattunk el. Találkoztunk a római akadémia igazgatójával, Puskás Istvánnal. Új barátot találtam az ő személyében, István igazi reneszánsz ember, végigvezetett minket rengeteg helyen. Hihetetlen inspiráció fogott el. Pénzt is kaptunk a filmre, már folyamatban van, ez lesz az első életrajzi művem. Az Utas és holdvilág mindenkihez szól, nosztalgikus, és önmagát kereső emberek vannak benne. Ezekért élek-halok.

Ez is fekete-fehér lesz, mint A hentes…?

Dehogy lesz, miért lenne? De szerintem egy olyan világban, ahol a retró korszerű, a fekete-fehér is korszerű.

A tizenévesek mégis mindent színesben néznek.

A hentes…-re a saját fiam azt mondta, hogy nem nézi meg, mert fekete-fehér. Én nem hiszem, hogy ne lenne korszerű, és a történetmesélés módja sem régi szerintem. Nyers és karcos film, főleg az eleje.

Egy kis faluban, Rónabányán forgatták.

Olyan falut képzeljen el, ahol nincs bolt. Az emberek gyalog közlekednek. Ottfelejtett emberek, akikről mindenki elfeledkezik.

Megviselte?

Nagyon. Ennél szomorúbbat nem lehet látni, és nemcsak a szegénység szembeötlő, hanem a kilátástalanság is. Találkoztam egy cigány asszonnyal, aki festett, és fel voltak rakva a falra a képei. Olyan gyönyörű képeket festett, amilyeneket én még nem láttam. De ami igazán mellbevágó, hogy azok a képek soha nem fognak kikerülni abból a faluból.

Miközben Szász János „képeit” tízezrek nézhetik a moziban. Van vágya ezeknek az embereknek a segítésére?

Hogyne lenne? Csak az van. Rónabánya a neve a falunak, Salgótarján mellett található. Mi annyit tudtunk segíteni, hogy csak az ott lakók játszottak a filmben, de persze tudom, hogy ezek nagyon pillanatnyi segítségek. De ha már itt tartunk, akkor most mutatok egy kimaradt jelenetet a filmből. Csak ide, a 24.hu-ra.

Itt van az egész falu, tessék. Ezek az emberek élnek itt.

De ez a jelenet kimaradt.

Sajnos igen. Sehogy nem sikerült beleszuszakolnom.

Majd a DVD-re extraként kimehet. De ahogy néztem a filmet, ebben a faluban semmit nem kellett átépíteni, hogy 1925-ben legyünk. Ez elég ijesztő.

100 év alatt semmi sem változott. Pár parabolaantennát kellett leszedni, az semmi. Hiába van lehetőségem segíteni, én egy pici pont vagyok. Én úgy szoktam kiabálni, hogy filmet csinálok.

Vagy kiad egy nyilatkozatot, mint a Marton László melletti kiállásakor. Tartja?

Tartom. De most nem erről szeretnék beszélni.

Azt írta akkor, hogy „Nemsokára majd jön a hallgatás. Eljön a SZÉGYEN ideje. A tombolás utáni csend üressége.” De legyen. Akkor inkább csak azt kérdezem, hogy ha ön szerint Marton áldozata lett ennek a mozgalomnak, amit azért erősen kétlek, akkor hozott-e változást az ön szakmájában?

Van egy igény a társadalom átalakulására, ezt érdekesnek tartom, de csak akkor, ha ez normálisan zajlik, és nem lincseléssel, hanem okos párbeszéddel jár. A nők szerepe, hogy hogyan érzik magukat helyzetekben, nagyon fontos párbeszéd.

Jónak tartom, hogy kialakul egyfajta nemek közötti erőkiegyenlítődés, de nem akarom, hogy ez beteges legyen.

Mi sok intim helyzettel dolgozunk, nagyon nehéz ezzel mit kezdeni. A hentes, a kurva és a félszemű eleje is arról szól, hogy milyen lehet egy nőnek, aki prostituáltnak áll. Debrecenben azt mondták, hogy sokkal brutálisabb volt az első tíz perc, ami egy kurva életét mutatja meg, mint a vége, amikor feldarabolják a hentest.

Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu