Kultúra

Amikor a krimiszerző találkozik a valósággal

Az osztály című, nálunk is játszott film rendezője új filmjében újra fiatalokról forgatott, bár a középpontban egy jól szituált írónő és egy zavart fiú nyugtalanító szembenállása kerül.

Laurent Cantet pontosan tíz éve hozta el az Arany Pálmát Az osztály című, igaz történeten alapuló iskolai drámájával: a film realisztikusan mutatta be a francia nagyvárosok fiataljainak és a velük foglalkozó tanár problémáit, és egyáltalán nem tért ki a bevándorlás és a különféle kultúrák egymás mellett élésének problémái elől, és ez a nemzedéke elismert francia rendezői közé emelte a már addig is figyelemre méltó filmekkel jelentkező Cantet-t. Azóta viszont a rendező nem tudott még csak megközelítőleg ekkorát sem dobni, és ugyan legújabb filmje, a magyar mozikban rejtélyes okokból angol címen futó The Workshop sem változtatott a tendencián, a filmet mégis úgy értékelték a kritikák, hogy Cantet visszatért Az osztály szellemiségéhez.

A Workshop valóban több szempontból is emlékeztethet a régi sikerfilmre: a dokumentarista, improvizációra épülő stílus és a rendkívül hiteles fiatal szereplők (természetesen amatőr színész mind), továbbá a felnőtt tanár és a fiatalok eltérő világának összeütközése is mind-mind ismerősek lehetnek, noha a Workshop egy idő után egész másféle kanyart vesz. A történet a Marseille melletti tengerparti városkában, La Ciotat-ban játszódik, ahol egy nyári irodalmi műhely (ha úgy tetszik, workshop) keretében helyi fiatalok tanulhatnak írástechnikát egy párizsi írónőtől, Olivia Dejazet-től, akit Marina Foïs alakít nagyszerűen. A nem éppen jómódú családokból származó, a legkülönfélébb nemzetiségű fiatalok nem igazán szimpatizálnak a számukra burzsujnak tűnő Oliviával, aki nem is találja könnyen a hangot velük.

Van a fiatalok között balos muszlim lány, akinek a nagyapja a város azóta bezárt hajógyárában dolgozott; újságírónak készülő, középosztálybeli fiú vagy éppen olyan srác is, aki csak azért vesz részt a workshopon, mert támogatja a munkaügyi központ. És van egy különc fiú is, Antoine (Matthieu Lucci), aki hamar szembe is kerül a közösségé formálódó csoporttal a szándékosan provokatív viselkedése miatt. A csoporton belül el is szigetelődik, Olivia érdeklődését viszont felkelti, hiszen egyszerre vonzza és megijeszti, amit lát és hall Antoine-ból. A workshop hivatalos célja ugyanis az, hogy a résztvevők együtt írjanak egy regényt, és mivel a fiatalok gyorsan el is mennek bűnügyi irányba, központi kérdés lesz a gyilkolás, mely láthatóan különösen izgatja Antoine fantáziáját. Pláne, hogy amikor nem a tengerbe ugrál a sziklákról vagy otthon játszik a számítógépén, akkor egy szélsőséges politikai szervezet videóit nézi (amelynek a szlogenjei megdöbbentően hasonlítanak a magyar kormány idegenellenes propagandájára), és a barátaival fegyverrel gyakorlatoznak egy közeli szigeten.

Adja magát, hogy a film hangsúlya egy idő után a csoportról áttolódjon Oliviára és Antoine-ra, hiszen ők ketten a kidolgozott karakterek, és maga Cantet is azt mondta, kezdettől fogva rájuk akart koncentrálni, és velük együtt ijesztően valóságossá válik az addig csak írásban meglévő erőszak veszélye. Antoine alakja azonban szerencsére sokrétűbb és mélyebb annál, mintha egy papírmasé neonáci lenne, és ez nagy részben köszönhető Matthieu Luccinek is, aki kifejezetten nyugtalanító jelenléttel bír a filmben – egyszerre szolid és jólnevelt, intelligens fiú, illetve pszichopata is egyben. De hiába hiteles Foïs is középkorú írónőként, kettejük kapcsolata még úgysem érdekes annyira, mint a workshopos jelenetek, hogy a film egy ponton átmegy thrillerbe, egyszerűen azért, mert Cantet erről a témáról nem tud annyit elmondani, mint a francia fiatalokról.

Utóbbiak üdítően természetesek, és csaknem minden igaznak hat, amit mondanak, legyen szó terrorizmusról vagy a bezárt hajógyárról, és nem véletlenül nyilatkozta a rendező is, hogy elég pontosan jelenítik meg a nemzedéküket. Cantet már nem először biztosít lehetőséget, hogy a főszerepet a valódi fiatalság alakítsa egy filmben, hiszen utólag is inkább ők maradnak meg bennünk, meg a szúrós tekintetű Antoine, nem pedig a film végére felgyülemlő feszültség. A The Workshop tehát a végét leszámítva leginkább beszélgetős, valósághű film, ráadásul üdítően szép helyszínekkel, napsütéssel, és egész biztos egy kicsit jobban érthetjük a világunkat a végére.

The Workshop (L’atelier), 1h 53 perc, 2017, 7/10

Borítókép: Cinenuovo Kft.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik