A márciusban 85. születésnapját ünneplő Quincy Jones alaposan ért hozzá, hogyan kell hírverést csapni a jeles eseménynek, és adott két olyan interjút az elmúlt hetekben, melyeknek egyetlen mondatában több érdekesség van, mint amit bármelyik mai popsztár mesélni tudna a saját egész életéről. A millió rekordot tartó zenész, producer, zeneszerző tényleg az ún. könnyűzene hőskorszakának egyik utolsó túlélője, barátja volt Sinatrától kezdve Ray Charlesig mindenki, aki számít; nélküle nem lett volna Michael Jackson a nyolcvanas évek legnagyobb popsztárja, mellesleg pedig olyan sztorijai vannak, hogy ha csak a fele igaz azoknak, amiket összehord, akkor is többet élt, mint nagyjából bárki más.
Nem véletlen a kételkedés: Jones azért előfordul, hogy ellentmondásokba keveredik, néha homlokegyenest az ellenkezőjét mondja annak, ami korábbi interjúiban elhangzott (egyszer azt, hogy a Thriller felvételekor be volt szívva, máskor meg azt, hogy sosem drogozott a stúdióban), vagy éppen összekeveri Bonót Bob Geldoffal, és még egyéb jeleit is mutatja annak, hogy nem biztos, hogy szellemi képességeinek még teljességgel a birtokában van. Az is furcsa, hogy Jones most kezdett akkorákat mondani, hogy aztán átvegye a szövegeit a teljes világsajtó, miközben folyamatosan készültek vele interjúk az elmúlt években is. Az ember viszont csak egyszer 85 éves, és ezt megünneplendő készül Netflix-dokumentumfilm, a CBS egy külön műsort szentel neki Oprah Winfreyvel, sőt, állítólag még egy életrajzi tévéfilm is készülőben van. Jones pedig tett róla, hogy ezek senki figyelmét ne kerüljék el.
De ennyit a szkepticizmusról, annál is inkább, mert jó okunk lehet azt hinni, hogy Jones legtöbb sztorijának valami alapja van, sőt: amit például Marlon Brando és Richard Pryor szexuális kapcsolatáról mondott a Vulture-ön szerdán megjelent interjúban, azt azóta megerősítette az utóbbi színész özvegye is. A másik nagy visszhangot felverő interjú egyébként még januárban jelent meg a GQ magazinban, de most ebben a cikkben egyéb, korábbi interjúkból is szemezgetünk.
Quincy Jones, a gyerek
Jones a leghírhedtebb korszakát élő Chicagóban született, és ott is élt tízéves koráig, az apja pedig ácsként dolgozott a két leghírhedtebb korabeli gengszternek. Hamar megszokott látvánnyá váltak a halottak a gyerek Quincy számára is, ő maga pedig egyszer csak az idejében érkező apjának köszönhette a megmenekülését, amikor rossz környékre tévedve bicskával szegezték a kezét a kerítéshez. Teljesen normális lett volna, ha belőle is gengszter válik felnőttként, pláne, hogy anyja, Sarah hiába dolgozott bankban és volt rendkívül intelligens nő (Quincy azt állítja tőle örökölte a nyelvérzékét, és 26 nyelven ért vagy beszél), mivel skizofréniája miatt intézetbe zárták, amikor Jones mindössze hétéves volt.
Közbejött azonban a zene: egy betöréskor tízévesen meglátott egy zongorát. „Ahogy leütöttem egy billentyűt rajta, a testem minden porcikája azt mondta: mostantól ezt fogod csinálni egész életedben.” Volt ugyan még egy periódus, amikor Quincyéket a nagyanyja nevelte a testvéreivel (akkor állítólag rendszeresen patkányt ettek), majd Jones apja újranősült, és a családot a háború vége már Seattle-ben találta, ahol iskolába járt, ott tanult meg zenélni több hangszeren is, melyek közül a trombita lett az elsődleges, és 14 évesen már zenekarban játszott, együtt a nála két évvel idősebb Ray Charlesszal. A trombitálást aztán még 40 éves koráig folytatta, ám két agyértágulat miatt erről le kellett mondania. Addigra azonban Quincy Jones már világhírű volt, és nem trombitásként.
Quincy Jones, a zenész
Jones tehát jazztrombitásként lett ismert, de hamar kiderült, hogy nem hangszeres játéka az igazán kivételes, hanem hangszerelőként, szerzőként és producerként volt utánozhatatlan. Ilyen minőségében dolgozott együtt előbb a jazz, majd a populáris műfajok legnagyobb sztárjaival, méghozzá olyan különböző világot képviselő énekesekkel, mint Frank Sinatra, Aretha Franklin, George Benson, Lesley Gore és persze Michael Jackson. Egy sereg téren úttörő: ő volt az első fekete filmzeneszerző Hollywoodban (néhány munkája: Hidegvérrel, Az olasz meló, Mackenna aranya, A kaktusz virága, Ébresztő a halottnak, A zálogos, Káprázat stb.), az első fekete zeneszerző, akit Oscarra jelöltek a legjobb betétdal kategóriában, továbbá az első fekete vezető nagy lemezkiadónál, és Jones vezette első feketeként az Oscar-gála zenekarát is 1971-ben. Emellett soha senkit nem jelöltek ennyi Grammy-díjra, mint őt (összesen 78 alkalommal, ebből 28-at el is nyert), és gyakorlatilag minden lehetséges elismerést megkapott, amit zenészként lehet.
Mindezt csak azért érdemes hangsúlyozni, mert a nagy nyilvánosságot kapó médiaszereplései során nem a zenei érdemeiről esik a legtöbb szó, bár arra érezhetően büszke, hogy az ő korában még minden zenésze tudott kottát olvasni, miközben a mai zenészeknél ez már régóta nem általános, sőt. Igaz, így is lelkesedik olyan mai sztárokért, mint Kendrick Lamar, Bruno Mars, Drake, sőt, még Ed Sheeran új lemezét is dicsérte, Taylor Swifttől viszont nincs elragadtatva, mint ahogy összességében a mai popzenétől sem: „Rengeteg olyan emberrel találkoztam, aki úgy akart sikeres lenni, hogy nem akart dolgozni. Pedig ez sok munkát igényel. A siker viszont kizárólag a szótárban előzi meg a munkát (legalábbis az angolban), sehol máshol” – mondta a GQ-nak Jones, aki szerint a dal a lényeg: „Egy jó dal a legrosszabb énekesből is világsztárt csinál, míg egy rossz dalt a világ három legjobb énekese sem tudná megmenteni. Én ezt már ötven éve tudom.”
Quincy Jones és Michael Jackson
A legtöbb figyelmet azonban a legsikeresebb pályatársára, Michael Jacksonra tett megjegyzései keltették. Jones és Jackson együttműködése tényleg példátlan a poptörténelemben: nemcsak a számos rekordot döntő Thriller albumon dolgoztak együtt, hanem az Off The Wall és a Bad is Quincy Jones produceri munkáját dicsérik, nem véletlenül erre az időszakra szokás tenni Jackson pályájának csúcsát is. Amit pedig ketten Jonesszal műveltek az olyan klasszikus dalokon, mint mondjuk a Thriller album első slágere, a Billie Jean, azt a legjobban egy tízéves Guardian-cikk szemlélteti: “Több gondolat volt ennek a dalnak az elkészítésében, mint Axl Rose, a Coldplay, Shania Twain vagy Gwen Stefani teljes karrierjében.”
Jones viszont ahogy öregebb, annál csúnyább dolgokat mond Jacksonra, de ezt sem most tette először, hiszen a már a lassan egy évtizeddel ezelőtti halála után is megszólalt, akkor az énekes plasztikai műtéteiről beszélt (ezeket Jackson mindig is a vitiligo nevű, ritka bőrbetegségével indokolta): „Egy pillanatig sem hittem soha, hogy beteg lett volna, ez baromság” – mondta többek között akkor Jones, hozzátéve, hogy Michael nyilvánvalóan nem akart fekete lenni. Nagyjából ezeket ismételte most meg a Vulture-nek adott interjújában, és azzal indokolta mindezt, hogy „Jacksonnak problémája volt a külsejével, mert az apja rondának nevezte és sokat bántalmazta.” Ráadásul most egyebeket is mondott róla: azt állította, hogy számos dalát lopta, Machiavellit idéző manipulátor volt és önző. Lehet, hogy csak médiahacknek szánta, lehet, hogy tényleg így gondolja, mindenesetre még annál is nagyobb visszhangot keltett, mint a Beatlest vagy Elvis Presleyt ekéző szavai.
Quincy Jones és a nők
Jones világéletében nagy nőbolondnak számított: háromszor nősült, és hét gyereke született, összesen öt nőtől. Már korábban is sok kritikát kapott fekete polgárjogi aktivistáktól, amiért fehér nőket vett feleségül (így a svéd Ulla Anderssont és a Twin Peaks Normáját, Peggy Liptont, de élt Nastassja Kinskivel is), ezekre most a GQ-ban így reagált: „A vegyes házasság feketék és fehérek között a polgárjogi forradalom része volt, mert a negyvenes években ez szóba sem jöhetett volna. (…) Ez maga volt a szabadság! Azt csinálni, amit akarsz, és senki nem mondhatja, mit ne csinálj.”
A GQ újságírójának is elhencegett vele, hogy most, 84 évesen 22 barátnője van, méghozzá a világ számos pontján van egy, Kairótól Sanghájon át Stockholmig. A lányai is beleegyeztek, de kikötötték, hogy egyik barátnője sem lehet fiatalabb náluk, úgyhogy a barátnői most 28 és 42 éves közöttiek, amikor viszont az újságíró megkérdezi, hogy nem akarna-e korban inkább hozzáillő nőket, Jones elszörnyed: „Megőrült? El tud képzelni engem egy 84 éves nővel?” – kérdezi, és hozzáteszi, hogy a riasztója elzavarja a kövéreket és az öregeket. Az pedig még kevésbé veszi ki jól magát, hogy barátja, a többszörös nemi erőszakkal gyanúsított Bill Cosby ügyeit nem hajlandó kommentálni.
Quincy Jones és a hírességek
Jones a legjobban akkor van elemében, amikor legendás hírességekről sztorizhat. Marilyn Monroe? „Frank Sinatra állandóan össze akart hozni vele, de körte alakú mellei voltak.” Nelson Mandela? Megpróbálta rávenni Jonest, hogy megsimogasson egy gepárdot, de hiába. Elon Musk? „Tíz évig a szomszédom volt. Hetente két-háromszor vacsoráztunk együtt Zuckerberggel, Serge Brinnel vagy Jeff Bezosszal.” II. János Pál pápa? “A reverenda alatt olyan cipőt hordott, mint a stricik.”
Vagy ott van Truman Capote, aki kiakadt, amikor megtudta, hogy a Hidegvérrel filmváltozatához egy fekete szerzi a zenét: „Richard, miért egy néger a zeneszerző, amikor a film csak fehérekről szól?” – kérdezte a producert, de később bocsánatot kért Jonestól. Viszont nemcsak Jones, de a teljes zenekar Malcolm X-től vette a kokaint. Prince? El akarta gázolni Michael Jacksont a limuzinjával. Pablo Picasso? Egymás mellett laktak Cannes-ban 1957-ben és egyszer együtt ebédeltek, és „folyton szét volt csapva abszinttal.” Leni Riefenstahl? Vele is ebédelt, hiszen Jones óriási rajongója Az akarat diadala című filmjének. „Életem leghihetetlenebb találkozása volt” – mondta erről, és Riefenstahl mesélte neki azt is, hogy a Harmadik Birodalom vezetői közül mindenki kokainista volt, Hitlert is beleértve, mert a szer növeli az erőszakra való hajlamot. (Mussolini fiával, a jazz zongorista Romanóval is játszott együtt egyébként.) Sharon Tate? Jones is meg volt hívva a vacsorára, mely utána végül Charles Manson és bandája megölte a színésznőt és a többi vendéget, csak elfelejtett elmenni. Marlon Brando pedig a legvonzóbb ember volt, akit ismert, és “még egy postaládát is megdugott volna. Meg James Baldwint, Richard Pryort, Marvin Gaye-t.” És akkor a zenészekről szóló történeteiről most nem is beszéltünk külön.
Sőt, még arra is van megfejtése, ki ölte meg Kennedyt (egy Sam Giancana nevű chicagói gengszter, CIA-kapcsolatokkal). Egyébként is, Jonesnak azt mondják az orvosai, hogy akár 110 éves koráig is elélhet, úgyhogy jó esetben még 25 évig sztorizhat, és ki tudja, mik derülnek még ki?
Borítókép: Joshua Blanchard/Getty Images for Women’s Image Awards/AFP
