Kultúra
British actress Audrey Hepburn on the set of Breakfast at Tiffany's, based on the novel by Truman Capote and directed by Blake Edwards. (Photo by Paramount Pictures/Sunset Boulevard/Corbis via Getty Images)

Voltak az emberi lények, és volt Audrey Hepburn

Jankovics Márton
Jankovics Márton

újságíró. 2018. 01. 20. 09:00

A cím idézet, így ezt nem is én mondom, hanem Sam Wasson, aki a legalaposabb könyvet írta Hepburn kultikus filmjéről, az Álom luxuskivitelbenről. Tonnányi ilyen idézetet lehetne találni róla, de talán ez foglalja össze legtömörebben az általános véleményt, miszerint Audrey Hepburn nem egészen evilági tünemény volt.

Mert ha valaki, ő aztán tényleg több volt, mint egy filmsztár: a báj és az elegancia szélesvásznú megtestesülése volt, aki Marilyn Monroe-val robbant be a köztudatba, és szabályosan dominálta az ötvenes évek popkultúráját. Monroe burjánzó és dögös nőiességével szemben ő inkább a kislányos, romantikus skatulyába került, amitől később többször is szabadulni próbált. Mert ikonnak lenni borzasztó megterhelő.

Nem értem azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy én sosem izzadok, csuklok vagy tüsszentek, mert ők is tudják, hogy ez nem igaz. Valójában még többet is csuklok az átlagnál

– fakadt ki egyszer Hepburn, és ez természetesen korántsem csak a csuklásról szól. Ennél lényegesebb dolgok sem fértek bele sokáig a róla kialakult örökké vidám és elbűvölő imidzsbe, mint például a depressziós időszakok. Utolsó évtizedeit már nem is a filmeknek, inkább a családjának és a jótékonykodásnak szentelte. Audrey Hepburn épp 25 éve, 1993. január 20-án halt meg. Íme öt elbűvölő pillanat és öt érdekesség Hollywood egyik legnagyobb ikonjáról.

Szomorú gyerekkor

Bár elsőre a csillogás, a sikerek és a felhőtlen vidámság jut róla eszünkbe, Hepburnnek bőven kijutott a szenvedésből. Még kislány volt, mikor apja elhagyta családját, ami életre szóló trauma maradt számára, majd Hollandiában kellett átélnie a náci megszállás éveit, ami állandó fenyegetettséggel és éhezéssel járt. Van abban valami elgondolkodtató, hogy a 20. század egyik nagy divatikonjának soványsága mögött a kamaszkori alultápláltság, és az ebből fakadó emésztési problémák állnak. A háború alatt volt, hogy csak tulipánszirmokon élt, évtizedekkel később ezért egy tulipánfajtát is elneveztek róla.

Szülei ugyan sokáig szimpatizáltak a fasizmussal, Hepburn már gyerekként segítette a holland ellenállást. Titkos üzeneteket közvetített, és még egy balettelőadást is tartott, amelynek bevételét az ellenállók számára ajánlotta fel. A családját sem hagyta érintetlenül a háború: bátyja koncentrációs táborba került, több rokonát pedig kivégezték, de a halál ezen kívül is mindennapi élmény volt számára kiskamaszként.

A saját szemünkkel láttuk, ahogy agyonlőnek fiatalembereket a fal mellett, majd újra megnyitják az utcát, és elsétálhatsz mellettük…  Ne vess el semmi borzalmat, amit a nácikról hallasz vagy olvasol. Rosszabbak voltak, mint bármi, amit el tudsz képzelni

– mondta később. A háború utáni években egy barátjától megkapta ajándékba Anna Frank naplóját, amely óriási hatást gyakorolt rá, hiszen a saját gyerekkori élményeire ismert. Pályája során többször is fölajánlották neki Anna Frank szerepét, de mindig visszautasította, mondván, hogy egy tinédzsernek kell eljtászani.

A díjak királynője

Audrey Hepburn nemcsak sikeres, de egy különleges hollywoodi elitklub, az EGOT tagja is volt. Ebbe azok tartoznak, akik nyertek Emmy-, Grammy-, Oscar-, és Tony-díjat is, ami körülbelül olyan, mintha egy teniszező kipipálja mind a négy Grand Slam-tornagyőzelmet. Az Oscarra nem kellett sokat várnia, hiszen rögtön első amerikai főszerepére, a Római vakációra megkapta. Ezután még négyszer jelölték, de többet nem kapta meg a szobrocskát, de vigasztalódhatott három BAFTA- és három Golden Globe-díjával. 1993-ban ítélték neki oda a Jean Hersholt nevét viselő humanitárius Oscart, de a ceremónia előtt Hepburn meghalt, így már csak fia vehette át.

A divatikon

Hogy Hepburnből ekkora divatikon lett, abban szerepet játszott Hubert de Givenchy is, aki múzsájának nevezte a színésznőt. Már az 50-es évek elején egymásra találtak és elkezdtek együtt dolgozni, Givenchy innentől nemcsak filmbeli ruháit tervezte, de életre szóló barátságot is kötöttek.

Egyfajta házasság volt

– emlékezett vissza évtizedeken átívelő kapcsolatukra a már idős divattervező, akitől Hepburn leghíresebb kosztümjei származnak. Például az Álom luxuskivitelben fekete kisestélyijét és kiegészítőit is, amely hosszú évtizedekre beégett a divat fejlődésébe – ha valaki nem is látta a filmet, akkor is pontosan tudja miről beszélek, hiszen ruha- és parfümreklámok százairól ismerheti. Hepburn és Givenchy együttműködései a termékelhelyezés korai, előrehaladott példája volt, ahol egy idő után a filmek már csak a Hepburn-imidzs hirdetési felületeivé váltak. Az Álom luxuskivitelben Holly Golightlyja a mai napig az elegancia és az elbűvölő stílus szinonimája. Ebből a szempontból pedig teljesen mindegy, hogy Marilyn Monroe-hoz tényleg sokkal jobban passzolt volna a figura, és az alapművet szerző Truman Capote is őt álmodta meg a szerepre.

Nemcsak az arcát adta

Tanúsíthatom, hogy az UNICEF mit jelent a gyerekeknek, mert én is azok között voltam, akik ételt és orvosságot kaptak a II. világháború után

– mondta Hepburn, aki 1988-ban lett a segélyszervezet jószolgálati nagykövete. Az UNICEF-nél sokan arra számítottak, hogy csak az arcát adja majd a projekthez, de Hepburn nagyon elkötelezettnek bizonyult, és utolsó éveit ennek az ügynek szentelte. Végiglátogatta a legkétségbeejtőbb helyzetű országokat, és volt, hogy napi 15 interjút adott, olyan országokra irányítva rá a figyelmet, mint Etiópia, Szudán, Szomália, Vietnam vagy Banglades. Hepburn 1992-ben megkapta Amerika legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. Ekkor már rákkal kezelték, de még ebben az évben is elutazott Szudánba, ahol milliók haltak éhen. „Apokaliptikus. Egy rémálomba léptem. Etiópiában és Bangladesben láttam már éhezőket, de ehhez foghatót még soha. Nem voltam erre felkészülve. Nehéz egy olyan dologról beszélni, amire nincsenek szavak” – nyilatkozta ezen útja után.

Connery helyére ugrott be angyalnak

Hepburn a 70-es évektől kezdve már alig forgatott. Utolsó filmje az 1989-es Örökké volt, amelyben egy kicsi, de annál fontosabb szerepre ugrott be. Egy Hap nevű angyalt játszik, aki a Richard Dreyfuss által alakított hősies pilótát vezeti át a mennyországba. Természetesen még angyalként is roppant stílusos az egyszerű, csupa fehér szerelésben. A szerepet amúgy Spielberg eredetileg Sean Connerynek szánta, ő azonban visszamondta, így a rendező úgy döntött, inkább legyen női a karakter. Hepburn a szerepért kapott egymillió dolláros fizetését egy az egyben felajánlotta az UNICEF-nek. Richard Dreyfuss így emlékezett a közös munkára Hepburn halála után:

A legjobbat mutatta abból, amivé lehetünk; minden ízében elbűvölő és szeretetteljes volt. Egy megtestesült álom, abból a fajtából, amelyikből mosolyogva ébredünk, és később is emlékszünk rá.

Borítókép: Getty Images

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.