Túl sokan vagyunk a Földön, az egykéké a jövő

A héten a mozikba kerülő Hét nővér egy nagyon fontos problémával foglalkozik, mi van akkor, ha a Föld már tényleg képtelen több embert ellátni, a nem túl távoli jövőben, hogyan kezeljük majd a túlnépesedést. A fiatal filmes Tommy Wirkola nem a megújuló energiaforrásokkal kezeli a helyzetet, nem is fogamzásgátlókkal, hanem egy sokkal drasztikusabb módszerhez nyúlt. A Glenn Close (Nicolette Cayman szerepében) vezette politikában

nem lehet egynél több gyerek a családban, ha mégis testvér születik, a rendszer büntet, a nem elsőszülötteket hibernálják, hogy majd egy szebb társadalomban ébredhessenek fel. 

De nem egy luxusútként kell ezt elképzelni, nem az Utazókban járunk, ahol kényelmes kabinokban várja az emberiség egy része, hogy a kiégett Föld helyett egy új világot keressenek. A Hét nővérben egy erre szakosodott hatóság brutálisan válogat, erőszakkal választják el az anyától a gyerekét, akik valószínűleg soha többé nem látják a szüleiket. Senki sem tudja, igazából hol tárolják a hibernált testeket, és nem is derülhet ki, elvégre jó esetben a nők és férfiak már nem érik meg az utódaik új életét.

Olyan viszont mindig akad, aki kijátszaná a rendszert, bújtatja a másod-, harmadszülötteket, aztán vagy jön a rendőrség, vagy nem. Általában pedig jön, maximum annak lehet szerencséje, aki feláldozza magát, hogy megóvja a gyerekeit. Terrence Settmannek (Willem Dafoe) nincs más lehetősége, a lánya ugyanis hetes, egypetéjű ikreknek adott életet, és hogy egyszerűbb legyen a Settman-nővérek élete, nagyapjuk mindenkit a hét napjáról nevez el, van itt Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap.

A búvóhelyüket szabály szerint mindenki csak, és kizárólag a saját napján hagyhatja el, heten alkotnak egy személyt, és ami eggyel megtörténik, az kihat a többi hat lányra is. 

Ez a magányos, összenőtt életforma persze csak akkor működhet, ha nincs hiba a rendszerben, egyik testvér sem érzi, hogy kilépne a mókuskerékből és Karen Settman többszörös személyiségéből. Itt jönnek a gondok, akad egy leggyengébb láncszem.

A film alapvetően egy érdekes ötlettel és városképpel teremti meg a 2070-es évek világát. Nem lehet kilógni a sorból, mindenhol kapuk ellenőrzik az állampolgárokat, a vigyázó rendszer szemét semmi semmi nem kerülheti el. Hét külön személyiséget viszont egy embernek nagyon nehéz hitelesen visszaadnia, nem elég egy paróka vagy smink, hogy valóságosnak érezzük itt ikrekről van szó. A korábban a Prometheusban és a Sherlock Holmes-ban feltűnő Noomi Rapace-nek pedig csak hellyel-közzel sikerül hoznia a testvéreket, egyes karaktereket jól eltalált, másokat túljátszott, de még egyszer elismételném, hogy 7, azaz hét külön szerepről beszélünk.

A legnagyobb probléma, hogy az alapvetően Netflixes platformra (nálunk bemutatják a filmet a mozik) gyártott Hét nővér egy jó alapgondolat és egy B-kategóriás projekt keresztezése. Olyan mintha egyszerűen odadobták volna egy horrorrendezőnek a filmet, hogy kezdjen vele, amit akar. És láss csodát, pontosan ez is történt. A norvég rendező, Tommy Wirkola eddig nagyrészt horrorokat írt és rendezett, a legemlékezetesebb műve a Náci zombik 1. és Náci zombik 2, amit amolyan síelős horrorként lehet leírni pár zombira maszkírozott náci tiszttel.

A Hét nővér bár kilóg a sorból, Wirkolának nem sikerült elszakadni a korábban már megszokott stílusától, teljesen fölösleges a 18-as karika, a film nem félelmetes, ugyanakkor néha undorító. Nem tesz hozzá a pár darabolás a sztorihoz semmit, és nem is vesz el belőle. Ezt leszámítva viszont egy teljesen korrekt Netflix-moziról van szó egy kifejezetten kreatív sztorival, ami kis segítséggel sokkal több lehetett volna, mint egy közepesnél kicsit jobb sci-fi.

Kiemelt kép: Vertigo Média Kft.