Kultúra

Hetven éve még autóvezető kutyával szórakoztatták a magyar újságolvasókat

1948 nem volt épp jó év Magyarország számára: a kommunisták épp az azt megelőző évben csalták el a választásokat a híres kék cédulákkal, és lassan megkezdődött a diktatúra kialakítása. A sajtóból áradt a propaganda, és létrejött az ÁVO-ból létrejött az Államvédelmi Hatóság (ÁVH).

Nem is meglepő, hogy az emberek minden jó, vagy legalább nem mindennapi hírre felkapták a fejüket – így törhetett előre az ősbulvár mélyéről Susu, a kétéves csodasofőr, egy álmos tekintetű kétéves vizslakölyök, akit gazdája saját elmondása szerint megtanított vezetni.

A négylábú az Új Magyar Film Iroda – így hívták 1945-1948 közt a későbbi Mafilm filmhíradókat és oktatófilmeket gyártó részlegét – 32. számú Filmhíradójában tűnt fel először 1948. októberében (a felvétel ide kattintva, új ablakban indul).

A felvételen a Városligetben és az Andrássy úton száguldozó, taxisok állát leejtő kutyáról alig egy hónappal később már az Autó 1948. december 15-i számában jelent meg rövid anyag, benne olyan tökéletes mondatokkal, mint a gazdájától származó

Amikor először rátette mancsát a kormánykerékre, azonnal láttam, hogy a kutyának nagyszerű érzéke van a vezetéshez. Természetesen idomítottam is, de ma már tökéletes biztonsággal kezeli a volánt. Fordulóknál, magától értetődően jeleznem kell neki az irányt, de ezt csak felesleges óvatosságból teszem, mert a jobbra-balra szavak értelmét is azonnal megérti.

A gazda, az autó- és motorsportban egyébként komoly tisztségeket betöltő Freud Elemér azért bevallja, hogy a pedálokat ő kezeli, de a kutyától még akkor is elég szép teljesítmény az, hogy kanyarodni és egyenesben tartani képes a mindig kilőni kész, nyitott Aero-Sportot.

A lap természetesen annak is utánajárt, hogy egyáltalán szabad lenne-e a kutyának vezetnie. Természetesen nemleges választ kaptak, hiszen a törvény kutyákra nem vonatkozik, a rendelet betartásáért pedig az autó üzembentartója, jelen esetben az anyósülésen ülő Freud a felelős.

A teljes cikk:

A történetre közel ötven év távlatából, Az Autó-Motor 1995. július 4-i számában Surányi Endre író emlékezett vissza, aki egykor saját szemével is látta a kutyát:

„Susuval a Fradi-pályán egy salakverseny előtti tréningen ismerkedtem meg. Susu felelős oktatójával, a Gazdival ült az Aeróban. Én pedig a BMW-mmel köröztem, az oldalkocsiban a feleségemmel, a nevében hasonló Luluval, aki az én kanyarvételeimet igyekezett artistákat megszégyenítő kihajlásaival ellensúlyozni. […]

A salakversenyek bemutatóin egyedül is vezetett Susu, beállított gázzal, mintegy tíz kilométeres sebességgel. Indulás után Elemér kilépett a kocsiból, és egy-két kör után visszaugrott leállítani. Első alkalommal Susu és én külön-külön gyakoroltunk, később együtt, egyszerre futottunk a pályán. Én többször megelőztem, megvallom, nem minden félelem nélkül, mert én, az ember ebben az esetben gyorsabb voltam a kutyánál. De féltem, hogy megakadályoz az előzésben, mint egyes versenyzők. Susu azonban abszolút sportszerűen lehúzódott. […]

Hogy Susu, a kutya számára szokatlan volt az autó, méghozzá egy sport Aero vezetése, az még a kutyát emberszámba vevők számára sem egyértelműen természetes. A Gazdinak mégis megadták a rendőrségen azt az engedélyt, hogy Susu az ő jelenlétében Magyarország területén bárhol vezethet. A Sztálin úton is gyakran végighajtott. Pedig ez igen forgalmas volt, óránként több mint tíz autó is átfutott rajta, abban az időben.”

Az állat későbbi sorsáról sajnos a sajtó már nem tudósított, a világ pedig belépett a tizenöt perc hírnév korszakába, ahol bárkiből, illetve bármiből sztár lehetett néhány percre, majd visszasüllyedt az ismeretlenbe.

Az Autó-Motor 1995.07.04-i, illetve az Autó 1948.12.15-én megjelent számát az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével értük el.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik