All Eyez On Me
Valamiért itthon a hip-hop szubkultúra nem igazán sikeres a kulturális érdekérvényesítésben, minthogy annak idején a gigasikeres Straight Outta Compton sem került mozikba itthon, és most a Tupac-film sem kerül. Az All Eyez on Me címen érkező film azt ígéri, hogy elmondja Tupac Shakur igaz és eddig ismeretlen történetét – csak az általános biopic-küldetéstudat ez, semmi más. Ám míg a Straight Outta Compton kiemelkedően jól sikerült, addig ugyanez sajnos a Tupac-filmről nem igazán mondható el az eddigi visszajelzések alapján. Ezzel együtt az kár, hogy nem lesz alkalmunk saját magunknak eldönteni.
A Ghost Story
A Sundance egyik megosztó filmje volt a Rooney Mara és Casey Affleck főszereplésével készült romantikus-misztikus dráma, amelyben a két főhős egy szerelmespárt alakít, mígnem utóbbi meghal, hogy aztán szellemként, klasszikus szellemjelmezben (!) visszajárjon az élők közé. Nem ám kísérteni, csak úgy itt lenni. A lány közben éli az életét, gyászol, emlékezik, tovább megy, zajlanak az élet kicsinyes-nagyszerű pillanatai, a film pedig nagyon furcsán ezt mutatja meg. Kétségkívül nem egy akciódús darab, és az edzett művészfilm-rajongóknak is ad némi gondolkodnivalót, de közben olyan őszinte és megható tanmese lesz belőle időről és emberi létről, hogy azt látni kell. Vagyis csak kellene, de a film itthon nem kerül mozikba.
Wind River
Taylor Sheridan nevét itthon nem annyira ismerjük – pedig elég gyorsan emelkedik a csillaga a nemzetközi égbolton, minthogy a színészből forgatókönyvíróvá, majd ezzel a filmmel immár rendezővé avanzsált filmes már Oscra-jelölt, ő írta ugyanis az idei díjszezon többszörös legjobb eredeti forgatókönyv-jelölt Hell or High Water című mozi szkriptjét. De ha ez a filmje esetleg nem lenne meg, akkor a Sicario már biztosan – az ott látott-szeretett húzások sora felvonul a Wind River című rendezői debütfilmjében is, itt is van sötét, bonyodalmas bűntény, és nem éppen barátságos környezet. A sztoriban az Elisabeth Olsen alakította FBI ügynök és a Jeremy Renner alakította vezetője – aki, mert hát mégis csak Sólyomszem, egyébként mesterlövész – egy gyilkos után nyomoz a téli Wyoming nem éppen emberbarát tájain. Az eredmény dögös, feszes thriller, amilyen sajnos nem gyakran érkezik a hazai mozikba – például ez sem jön, de jegyezzük meg a címet, és amint elérhető lesz online, vadásszuk le.
Manifesto
Cate Blanchettnél csak az jobb, ha sok van belőle – ebben a filmben pedig tizenhárom van belőle. Na jó, Blanchettből tulajdonképpen csak egy van. Viszont tizenhárom teljesen különböző karaktert alakít. Igazi filmes kuriózum, sajnos nem láthatjuk.
Call Me By Your Name
A közelmúlt egyik méltatlanul kevés figyelmet kapott, ám a „beavatottak” körében annál kultikusabb státuszba emelkedő filmje, a The Bigger Splash – avagy Vakító napfényben – rendezője új filmet hozott az idei Sundance-re, és egy ilyen előddel bizony felfigyelünk az efféle hírekre. Luca Guadagnino ismét marad hazai terepen, ezúttal is Itáliában történik filmje hőseivel egy sor feledhetetlen, életformáló dolog, ezúttal is sokat formál az eseményeken a forró nyár ihletett hangulata, ezúttal is nehéz szerelmek fortyognak a hőségben, és ezúttal is várható, hogy mindent áthat az a fajta természetes érzékiség, amit csak az olaszok tudnak.
120 dobbanás percenként
Erről a filmről egyelőre nem mondtunk le teljesen – minthogy már van magyar címe, így akár még elő is fordulhat, hogy mozikba kerül itthon is. Nem is lenne baj, a film ugyanis 3 díjat vitt haza Cannes-ból, köztük a zsűri nagydíját. Emellett témában is fontos: a főhős a HIV-vel kapcsolatos buta sztereotípiák ellen harcol.
You Were Never Really Here
Szintén cannes-i díjazott, elhozták alegjobb forgatókönyvnek járó díjat, és Joaquin Phoenix vitte haza a legjobb férfi alakítás díját ezért a moziért, amely egyébiránt több percen át tartó vastapsot kapott a fesztiválos premieren. A sztori nem vidám, cserébe legalább sötét: egy háborús veterán igyekszik megmenteni egy lányt attól, hogy eladják prostinak, ám a dolgok nemhogy jobbra, sokkal rosszabbra fordulnak, mint ahogy azt bárki várná. Szex-kereskedelem és brutalitás tombol gyakorlatilag a film teljes hosszán át, nem az a fajta darab ez, ami nagyon megkönyörülne.
Pokot (Spoor)
Az Európa, Európa az egyik legrendítőbb film a huszadik század identitásválságáról, így Agnieszka Hollandra érdemes nagyon odafigyelni. A lengyel filmes új rendezése a Berlinalén Ezüst Medvét ért, de nem csak ezért lenne jó moziban látni: a lengyel krimi-thriller hangulatban is sokat ígér. A főhős egy idős nő, aki tudni véli, ki az a rejtélyes alak, aki halomra öli a népet a környéken.
Girls Trip
Bár sokszor rám sütik a sznobériát, a valódi helyzet az, hogy például egy igazán szórakoztató csajfilmért már elég sokat adnék. Csak hát nincsen. Például a nem régen érkezett Csajok hajnalig is csak az „annyira rossz, hogy az már jó” értelemben volt élvezhető. Ami a girlpower hangulatot, a humort és a szórakoztatást legutóbb megadta, az történetesen egy egyáltalán nem limonádénak szánt mozi volt, hanem a létező személyekről, valóban megtörtént esetről szóló A számolás joga, ami olyan friss, életteli és mégsem felszínes, hogy csak elragadtatott tapsikolással lehet rá reagálni. Valami ilyesmit várok a Girls Trip című mozitól is, ami júliusban, igazi nyári limonádénak időzítve érkezik – de sajnos csak az Államok mozijaiba, pedig ahol egy sereg afro-amerikai csaj bulizni indul, ott alighanem kő kövön nem marad a lehető legjobb értelemben. Minthogy itthon a film nem lesz látható, reméljük, hogy hamarosan legalább online elérhetővé válik.
