Aqua – Barbie Girl
Nem nagyon lehet a ’90-es éveket jobban jellemezni semelyik másik nótával, mint a dán Aqua együttes rágógumiszínű, izgő-mozgó Barbie Girl című nótájával, ami ha másért nem, azért biztosan egészen kivételes szerzemény, mert legitimálta a fejhangú nyávogást a popdalokon belül. Abba azért inkább ne menjünk bele, hogy miről is szól a szöveg…
Natalie Imbruglia – Torn
A csupa hurráoptimista ’90-es évekbeli nóta között igazi furcsaság volt a Torn, amelyet a szegény ember Alanis Morissette-je, Natalie Imbruglia tett híressé. Egyébként nem az ő dala, hanem az Ednaswap nevű amerikai rockbandáé, de kit zavar mindez, amikor annyira fülbemászó az egész.
Savage Garden – Truly Madly Deeply
Az évtized egyik legsikeresebb szerelmes dala volt az ausztrál Savage Garden nótája. Ők egyébként nem vicceltek ezzel a szívrablós, fátyolos hangú érzékeny-fiú imidzzsel, másik nagy slágerük, a To The Moon and Back ugyanez pepitában.
‘N Sync – Tearin’ Up My Heart
Ha egyetlen jellemzővel kellene leírni a ’90-es poppiacát, alighanem annyit mondanánk: girlgroupok és boybandek, ez volt az évtized ugyanis, amikor Spice Girlstől Backstreet Boysig terjedt a legnépszerűbb előadók skálája. Az N’Sync – BSB harcból aligha előbbi jönne ki győztesen, de szerencsére ez egy olyan harc, amiben vesztesek nincsenek. Vegyük például Justin Timberlake esetét, aki sehol nem lenne ma az N’Sync nélkül. Nevetségesen babaarcú még a lenti klipben.
Backstreet Boys – Everybody (Backstreet’s Back)
Ha már boybandek és Backstreet Boys: a legmenőbb boyband legmenőbb dala is éppen húsz éve szaggatta a slágerlistákat. A klip egyértelműen a maratoni hosszúságú Michael Jackson-klipek stílusát követi, még hangulatában is a Thrillerre hajaz, de ez teljesen mindegy egy ennyire minden értelemben hibátlan popnótánál. Valamirevaló altisis táncosgyerekeke tuti összeraktak erre egy koreót.
Chumbawamba – Tubthumping (I Get Knocked Down)
Mind ismerjük azokat a tipikus nótákat, amelyek szövegéből egy sort, avagy esetleg a nagy “bemondást”, azaz három-négy szót ismerünk KIZÁRÓLAG, egy betűvel sem többet, azt viszont annál nagyobb lelkesedéssel ordítjuk bele a bulilevegőbe. A Chumbawamba alapslágerével is ez a helyzet, ugye. Ugyanitt tegye fel a kezét, aki tudta, hogy ennek a nótának ez a hivatalos címe.
Hanson – MMMBop
Sok furcsaságot kitermelt a korszak, az nem kétséges, ezek között a Hanson volt az egyik legfurább: három szőke gyerek, változatos korban és testmagasságban, mint az orgonasíp, hiszen tesókról beszélünk, ráadásul a másodlagos nemi jelleg annyira nem volt még kifejlődve a fiúknál, így tinimagazinok kérdés-rovatai voltak tele kérdéssel, hogy Hansonék vajon nem lányok-e tulajdonképpen. A dal maga a nemzetközi leveletkaptamlájf, ugyanis a refrénjének egy árva szó értelme nincsen.
The Verve – Bitter Sweet Symphony
A Bittersweet Symphonynak volt egy jó, mit jó, NAGYON JÓ melódiája, így a szövegre a keményvonalas rajongókon kívül aligha emlékszik valaki is. Annyi baj legyen, cserébe igazi korszaknóta ez, benne van ennek az évtizednek az a fajta elveszettsége, amit a Trainspotting-féle filmek énekeltek meg hasonló erővel.
Elton John – Candle In The Wind
Kis kakukktojás: ezt a dalt nem éppen a fiatalok hallgatták ronggyá bulikban és/vagy szerelmi bánatos estéiken, ellenben egy bolygónyi gyászoló tette az év egyik legnagyobb sikerű dalává: ez volt ugyanis a dal, amit Sir Elton Diana hercegnő halálára írt főhajtásként.
Celine Dion – My Heart Will Go On
Ha valami ’90-es évek, akkor a Titanic főcímdala nagyon az. A Titanic lévén az év leggigantikusabb filmsikere, nézettségi rekordokkal, ölnyi díjjal, így nem csoda, hogy a főcímdal is hatalmasra nőtt. Generációm leánygyermekeinek tömegét erre a nótára kérték fel először lassúzni, nem személyes példából beszélek, á, dehogy.
Kimaradt kedvenc ’97-es nótád? Depresszióba zuhantál, hogy már ENNYIRE öreg vagy? Írd meg kommentben! A magyar verzióval is hamarosan érkezünk.
