Az M2-es metróvonalat, illetve annak felújított állomásait ma minden nap több, mint 450 ezer ember használja, a sokszor már ijesztő állapotúra rohadt szovjet metrókocsikat leváltó, vezető nélküli Alstomokban ülve pedig már-már Európában érezzük magunkat, ez az állapot azonban egy több, mint hat évtizedes küzdelem eredménye.
Az 1970-ben (első szakasz), illetve 1972-ben (teljes vonal) megnyitott M2 első tervei ugyanis 1949-ben születtek meg, építése pedig 1950 őszén indult meg.
Az eredetileg a mai Stadionok állomást, illetve a Déli pályaudvart összekötni kívánt vonal kialakításának munkálatai viszont három és fél év után, a gazdaság gyengélkedése miatt egyszerűen megtorpantak, noha a teljes szakasznak 1954/1955-re már el kellett volna készülnie.
A munkákat végül csak 1962 végén folytatták, és további nyolc – összesen tehát közel 12, munkával töltött – évre volt szükség az eredetileg négy évesre tervezett projekt utolsó simításainak befejezéséhez, majd megérkeztek a hármas vonalon még ma is szolgálatot teljesítő, Szovjetunióban gyártott, lassan talán már tényleg teljesen megújuló, bár tökéletesen sufnituning-terméknek tűnő, furcsa körülmények közt beszerzett kocsik.
A Ganz Vagongyár 1951-ben kezdte meg a P1, illetve P2 néven jegyzett modellek tervezését, melyekben automata központi ütköző- és vonókészülék mellett úttörőnek számító, az aktuális terheléshez igazított automatikus fékerőszabályzás, valamint az egymásra futást megakadályozó automatikus vonatmegállító berendezés is helyet kapott.
Az 1953. június 25-én átadott két kocsi számára a Népliget szomszédságában fekvő Budapest-Hegyeshalom vasútvonal töltése mellett építettek hatszáz méteres próbapályát, a Vajda Péter utcában pedig egy apró áramátalakítót (ez a következő évtizedekben a környező villamos- és trolijáratokat tartotta életben), de a vonalépítési munkák 1954-es megakadása miatt a P1 és P2 alig néhány hónap után befejezte a futásokat, majd egy közeli, ideiglenesnek szánt barakkba került.
A hatvanas években folytatódott munkák során a két kocsit már nem szedték elő a raktárból, a Ganz pedig nem fogadta a fejlettebb kocsik tervezésére irányuló felkérést, így a P-k 1970-ben az Örs vezér téri mai metróvégállomás mellett fekvő, Fehér úti metrótelepre kerültek, ahonnan két évvel később leselejtezték őket.
Ezzel a magyar járműtörténet fontos darabjai tűntek el szem elől – jó eséllyel örökre.
