A figyelmet sorozatos rakétakísérleteivel és nukleáris programjával, az utóbbi időben magára irányító Észak-Korea nem csak a világ legzártabb és leginkább elnyomott országa, hanem a legbizarrabb is, ahol mindent megtesznek azért, hogy a világ felé elhitessék: náluk nincs szegénység, az emberek jó része pedig óriási jólétben él.
Az igazság sajnos egyáltalán nem jár ehhez közel, hiszen a huszonnégy milliós népesség fele ma is éhezik, a kilencvenes évek derekán pedig százezrek (egyes források szerint viszont akár 3,5 millióan) haltak éhen, de a diktatúra továbbra is patyomkinfalvakat, Phenjan futurisztikus, vadonatúj városrészét, illetve látványosságait, sőt, boldog gyerekekkel teli, jól felszerelt óvodákat, és gyerekkórházat mutogat az oda tévedő turistáknak, illetve külföldi sajtómunkásoknak.
Utóbbit a BBC nemrég az országban járt forgatócsoportjának is meg kellett néznie, a felvételek pedig elképesztőek, hiszen minden egyes kockájáról süt, hogy Észak-Korea egyszerűen hülyének nézi a világot.
A 2013-ban átadott épületek annyira tiszták, hogy némi túlzással ehetnénk a padlóról, a Délkelet-Ázsiában elmaradhatatlan falfestmények tökéletes állapotúak, sőt, az épületben látott, feltűnően kevés gyerek is makkegészségesnek tűnik.
Az egyik teremben egy sor gyerek például felnőtteknek készült futópadokon, illetve szobabicikliken, játékszőnyegek közt edzett, egy másik pedig egy osztálytermet rejtett, ahol szintén egészségesnek tűnő lányok olvastak.
A brit csoporttal tartó Sir Richard Roberts, 1993 orvosi Nobel-díjasa itt tette fel a kérdést: milyen betegség tartja a lányokat a kórházban?
Egyikük tökéletes választ adott:
A narrátor elmondása szerint a csoport szívesen bepillantott volna egy-két kórterembe is, de a kérésük természetesen süket fülekre talált, válaszként pedig mindössze annyit kaptak, hogy tiszteletben kell tartani a szabályokat, így ilyen látogatásokra nincs mód.
A filmrészlet végén azt is megtudhatjuk, hogy Roberts a stáb nélkül végül visszatérhetett a kórházba, ahol számos pácienst látott, sőt, bejutott a vizsgálókba, ami nem épp csúcstechnológiát képviselő gépekkel volt felszerelve, de az országot sújtó korlátozások és embargók ismeretében úgy tűnt, hogy Phenjan tényleg az elérhető legjobb felszerelést költöztette az épületbe.
Kérdés persze, hogy mindezeket a rendszereket valóban használják-e, valamint az is, hogy a szülőkkel érkező pácienseket nem csak a tökéletes biodíszlet kedvéért kerítették-e elő a biokémikus kamerák nélküli látogatásáig.
