A XX. század második felének építészete hazánkban nem örvend széles elismertségnek, hiszen az utóbbi ötven évben született alkotásokra előszeretettel nyomjuk rá a panel, a lelketlen beton, vagy épp a szocreál jelzőket, pedig a világ – és így Európa is – tele van szebbnél szebb építményekkel, melyekért nem csak a téma iránt érdeklődők képesek rajongani, hanem akár a sajónekeresdi Gizi néni is, aki épp egy fapados légitársaságnak köszönhetően fedezi fel kisunokájával együtt az idegen városokat.
Ilyen épület például a világ számos pontján alkotott spanyol építész, Ricardo Bofill talán legikonikusabb, és leginkább festővászonra kívánkozó munkája, az 1973-ra elkészült La Muralla Roja, azaz a Vörös Fal.
A spanyol tengerparton, a festői városokkal pöttyözött Alicante régióban fekvő Calp egyik legfőbb látványossága az észak-afrikai arab építészet tornyaiból táplálkozik, színével pedig hatalmas kontrasztot jelent a zöld növényzethez, a kéklő éghez és tengerhez, valamint a környező házakhoz mérten.
A jövőre negyvenötödik születésnapját ünneplő, ötven lakást tömörítő épületegyüttes viszont nem csak színében, illetve magasságában tér el az átlagos spanyol lakóházaktól, hiszen belső folyosói egy görögkereszt alakját követik, tetőteraszain pedig szolárium, úszómedence, illetve szauna is helyet kapott – sőt, egyik lakását már Airbnb-n is kibérelhetjük!
Inkább ez, mint egy unalmas hotelszoba, ugye?
