A Magyarországon a XVIII. század hajnalán megjelent, pálinka vagy épp bor tárolására használt butellákból (nevüket a francia bouteille szó magyarossá reszelésével kapták) legalább egyet ma minden vidéki otthonban találhatunk, a nagyszülők díszes tányérjai, vagy épp a mázsaszámra bedobozolt nippek közt, de használati tárgyakként már rég kikoptak a mindennapokból.

A butellagyártás csúcsát a XIX. század második felében, a magyar szeszgyártás fénypontján (ekkor itthon több, mint százezer főzde üzemelt) érte el, alakjuk pedig tájegységtől, illetve kortól függően változott – a legtöbbjük leginkább egy modern alkoholos ital palackjára hasonlít: ovális, lapos, vagy domborodó oldalú, kis kerek szájban végződő, de előfordultak akár a csukott könyvek alakját adaptáló példányok is.

A darabok megrendelésre, ajándékként készültek, így – sokszor talán bizarrnak tűnő – feliratokat is olvashatunk rajtuk, melyeket látva sokszor felsír a bennünk élő Grétsy László.

A Nagyházi Galéria és aukciósház szerdai árverésén egy egész sornyi kerül ezek közül kalapács alá. Most bemutatjuk a legérdekesebb darabokat.

“Szép bútéla az én nevem mikor Pálinka van bennem de ha ki fogy belőlem mingyár tserép az nevem”

“Az vásárra kéne meni felesíegm de az bútellámat tősd tele az útra Kis Kedvesem mert ha ébűl íhatúnk mingyán jobban árúlunk az vásárba vagy piátzba”

“Cs. Nagy Sándor számára készűlt ez az Butela a kiiszik belőle váljon egéségére vivát igyúnkhát Készült ez a Butela az 1890 dik Esztendöben Nagy Szalontán”

“Mészáros Jozsefé ez a kis könyv Én ides kis könyvecsgém Honom allá repült fecském Ides kis könyvemmegfoglak Bezeg nagyothuzok rajtad. Igyál édes barátom ihatnál amit látom Éljen”

“Csatlós Istváné ez a butella készítette nem magamnak hanem sok jó barátjának igyál pajtás belőle csak főne bukjál tőle.”

“Készűlt 1871 Év akki iszik belőlle vájjon Egéssé gire”