Brutális, kőkemény, és jó értelemben földhözragadt film a Logan, amely méltó hattyúdala a Farkas-franchise-nak. Ennek fényében tökéletesen érthetetlen, miért nem ilyen szellemben készült az X-Men kezdetek: Farkas (felejtsük is el a bevarrt szájú Deadpoolt) és a Farkas (te jó ég, az Ezüst Szamuráj mennyire gagyi volt). Sokan azt gondolhatják első blikkre, hogy biztos az R-kategóriás besorolás miatt lelkendezik miatta sok kritikus, de ez csak egy szelete a teljes képnek. Mert ugyan a tavalyi év egyik legjobb képregényes dobása, a Deadpool is explicit volt, de abban azért el volt hülyéskedve az összes gyilkosság. A Loganben nem. Fontos hasonlóság még az is, hogy ez a film szintén rendkívül önreflexív, de pont annyira, hogy senkinek se menjenek az agyára az utalgatások.
Hihetetlenül üdítő volt az is, hogy nincs világmindenséget/tér-idő kontinuumot elpusztítani vágyó főgonosz, piszlicsáré történések vannak: Farkas megöregedett, lassabban gyógyul, mert konstans mérgezi a szervezetét az adamantium, Charles Xavier, a világ valaha volt legnagyobb telepatája Alzheimer-kóros, és amíg előbbi limuzin-sofőrködésből próbálja megkeresni a whiskyre valót, addig utóbbi egy gyártelepen húzza meg magát két roham között.
Már nincsenek mutánsok, és tulajdonképpen mindketten belenyugodtak abba, hogy záros határidőn belül ennyire dicstelen véget ér az életük. Csakhogy beesik az életükbe egy kislány, aki legalább annyira brutális, mint a jó öreg Farkas, és újra arra kényszerülnek, hogy harcba szálljanak, hiszen egy egész magánhadsereg próbálja visszaszerezni a csajt.
Ennek a sztorinak van lelke, és nehéz elhinni, hogy ugyanaz a James Mangold felelős a Loganért és az előző Farkas-filmért is. Igaz, ott nem nem volt írói kreditje, itt pedig igen, de ettől még tény, hogy amíg utóbbi egy emberiség elleni bűntett volt, ezt a filmet még azoknak is ajánlom, akik amúgy fáznak a szuperhős-filmektől.
Például azért, mert Hugh Jackman mondjuk játszik. És nem a semmiből semmibe érkező vad mutánst, akinek menő karmai és vicces egysorosai vannak, hanem a gyarló embert, aki tisztában van azzal, hogy maholnap meghal, és igazából csak egy kis nyugtot akar magának, a hősködést pedig leszarja. Ugyan a karmai továbbra is megvannak és ezúttal sem vagyunk híján az egysorosoknak, de ez már csak jellemet és történetet színező elem. A mexikói határ közelébe helyezett sztori westernhangulatot kölcsönöz a filmnek, amit tovább mélyítenek a nyers akciójelenetek.
Talán egy-két dolog van, amire nagyobb hangsúlyt illett volna fektetni: Logan és Charles kapcsolata nem elég mély, ezért a drámainak szánt közös nagyjelenetük sem éri el azt a katarzist, amit amúgy igényelne a film, és a kislány iránt tanúsított attitűdje is túl hirtelen változik meg, s szinte csak azért, mert a dramaturgia ezt kívánja.
Viszont ügyesen van megcsinálva, hogy a történetet 2026-ba helyezték, hiszen bármennyire is hangoztatja Hugh Jackman és Patrick Stewart, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy karmokat növesztettek és tolószékbe ültek, szerintem van az a pénz, amiért mindketten meggondolhatják magukat, hogy ismét szerepet vállaljanak egy olyan filmben, ami mondjuk elmeséli, mi is történt az új timeline miatt megbolygatott utolsó X-Men-film és a Logan sztorija között.
Mivel egyelőre erről szó sincs, maradjunk a tényeknél: a Logan egy megérdemelt hattyúdal, amely méltóképpen zárja le a két legkedveltebb X-Men szereplő történetét, úgy, hogy közben önálló alkotásként is komplett. Farkas a végére pont az, mint amit vártunk tőle először, meg az után is.
Logan – Farkas (Logan). Magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 135 perc, 2017. Értékelés: 9/10
