Buda legnagyobb zsinagógája is tornyosulhatna a Széll Kálmán tér felett

Ha a budapesti zsidóságra gondolunk, elsőként minden bizonnyal az erzsébetvárosi Wesselényi és Kazinczy utca, illetve azok környéke (a bulinegyednek is nevezett Zsidónegyed) jut eszünkbe, pedig joggal gondolhatnánk akár Újlipótvárosra, Józsefvárosra, vagy akár a budai kerületekre is, hiszen a Várnegyedben két zsinagóga is működött, de az óbudai, illetve a Frankel Leó utcai hitközség ma is működik – arra azonban egyáltalán nem gondolnánk, hogy akár a Széll Kálmán tér fölé is magasodhatna egy zsinagóga, méghozzá Buda legnagyobbja.

Az 1911-ben megszületett gondolat egy ezernégyszáz főt befogadni képes épülettel számolt, de az 1912-1914 közt kiírt három tervpályázat egyikéből sem született végül olyan terv, ami eljutott volna a megvalósításig: az első pályázaton diadalmaskodó Lajta (Leitersdörfer) Béla tervét egyszerűen csak nem javasolták megvalósításra (“Egyedüli hibája e tervnek, hogy a templom nagyon közel jutott a Krisztina körúthoz, és hogy az előirányzott költségekből fel nem építhető.”), a második kiírásra érkezett kéttucat terv mindegyikét lesöpörték az asztalról, a harmadikon diadalmaskodó, a Kazinczy utcai zsinagógát is megálmodó Löffler-fivérek, Sándor (Samu) és Béla rajzait pedig jó eséllyel az első világháború kitörése, vagy épp az építtetők visszatáncolása intézte el.

A tervek szerencsére fennmaradtak, így segítségükkel némi képet nyerhetünk arról, hogy milyen épületek próbálták betölteni a ma a város egyik legforgalmasabb, jelenleg épp óra nélkül szomorkodó tere feletti űrt, melyet végül a Sándy Gyula tervei szerint 1926-ra elkészült Budai Postapalota foglalt el.

A Postapalota

A nem épp osztatlan megítélésű épület építésénél követelmény volt a takarékosság, hiszen az első világháború után felvett külföldi kölcsönből épült, de a puritanizmust és egyszerű anyagok használatát is szem előtt tartották, hogy az emberek ne érezzék túl fényűzőnek a belsőt. Érdekes, hogy ennek következtében réz- helyett vaskilincsek kerültek az ajtókra, noha aprólékos gyártásuk többe került, mintha a sorozatban gyártott, egyszerű rézkilincseket vásárolták volna meg.

A téglával borított épület egészen 2008-ig a Magyar Posta székházaként funkcionált, majd 4,02 milliárd forintért eladásra került a Wing Zrt. részére. A páternoszterrel is rendelkező épület azóta üres, belső épületdíszei – a faburkolatok, valamint az igazgatói dolgozószoba kandallója – közepes állapotúak, a homlokzatokon viszont megjelentek a falfirkák, egy évvel ezelőtt pedig már vakolatdarabok is hullottak az egyik oldalon.

Nyáron derült ki, hogy a jegybanki Pallas Athéné alapítványok nagybevásárlásának részeként ez az épület is az MNB-ingatlanvagyon részévé vált. A 22,3 millió euróért (7 milliárd forint) gazdát cserélt épület egy nyolcmilliárdos befektetésnek köszönhetően változik majd luxusirodaházzá.

Nézzük a legérdekesebb zsinagógaötleteket!