Rendszeres olvasóim már jó eséllyel sejtik, hogy vannak hajlamaim a sznobériára – bár én ezt magamnak úgy magyarázom, hogy a minőségi szórakoztatás híve vagyok –, így ha nem munkaköri kötelességem, holtbiztos, hogy be nem ülök egy olyan filmre, amihez Vin Dieselnek köze van. A B-kategória egyszerűen nem az én világom, és ne a gázsit tessék nézni: nem kell ezen megsértődni, a B-kategória a showbusiness, az igazi szórakoztatás terepe, nincs azzal gond, A B-kategória már nem gázsi-különbséget jelent, hanem például azt, hogy a színésznek nem annyira színjátszási tálentumra, gazdag arcjátékra, kifejező tekintetre van szüksége, hanem inkább fejlett fizikai képességekre, hogy bírja az ugrabugrát, meg hogy jól mutasson a vásznon. Vin Diesel, Dwayne Johnson, Jason Statham, erre vannak kitalálva, és marha jól csinálják – A Sziklának ráadásul van komikusi vénája, ami meg már tényleg csak hab a tortán. Szóval lehet ezt jól csinálni: nem lesz díjeső, mert az a kaszkadőröknek járna, de a célnak megfelel. Az új Tripla X is megfelel a célnak.
Szóval Xander Cage-et halottnak hiszik jó sokan, X-ék többsége biztosan. De Xander nemhogy nem halott, de úgy éli világát, ahogy azt a kisfiúk tizenkét évesen, a pubertáskor hajnalán elképzelik: csintalanságokat követ el, de csak a közösség érdekében, oltári nagy menőcsávó, (Persze, te nem így képzelted tizenkét évesen, nem is rólad van szó, a melletted ülőről, tudjuk.) Aztán egy meghekkelt, meteorit-bombaként használt műhold mindent megváltoztat, az azt irányító kütyüt ráadásul egy csapat macskaügyességű, életveszélyes seggfej ellopja, és ez van olyan erős indok, hogy Xander újra munkába áll, a főnök ezúttal az NSA, a CIA, FBI és társai ugyanis már annyira 2010. Aztán jön a szokásos kör, össze kell verbuválni a csapatot, akikkel majd visszaállítják a világbékét, és elpáholják a rosszfiúkat, ám természetesen kiderül, hogy van egy-két-sok csavar az erőviszonyokban, nem is az a kütyü, nem is az a rosszfiú, és így tovább, ne bonyolódjunk bele a történetbe nagyon, felesleges.
Az xXx ugyanis nagyjából olyan, mint a pornó: fantasztikusan bugyuta történet, ami senkit nem érdekel, csak sűrűn jöjjenek a minél szaftosabb akciók, közelről, távolról, váltott nézőpontokból. Így aztán Ehhez még hozzá vehetünk egy harmadik dolgot, az pedig a szereplők motivációinak tisztázása, ami szintén nem történik meg: ki a főgonosz, és mitől lett az, meg úgy egyébként mit akar? Mitől szakadt ketté a csapat, és mitől kötöttek békét? Lehetnének még kérdések, de teljesen felesleges, mert ami történik, az annyi, hogy ömlik ránk a törés-zúzás, ugrás, zuhanás, repülés, bunyó, lövöldözés, közben az olyan unalmas apróságok, mint mondjuk a gravitáció vagy az idő múlása – melyik repülőnek tart ennyi ideig, hogy lezuhanjon? –, szabadságra mentek. Változatosságképpen kapunk még néhány alaposan exponált csaknem meztelen női testet, és olyan zsibbasztóan fájdalmas szóvicceket, hogy azért veszélyességi pótlékot kéne kapnia a közönségnek. De tényleg, a film nagyjából harmadik percében hangzik el például, amint épp Neymart, igen, azt a Neymart, akarják beszervezni X-nek, hogy
Neymar fel a feladathoz!
és ennél, bármilyen hihetetlen, csak fájdalmasabb az összes többi.
A színészgárda pontosan akképpen szerepel, ahogy azt a lehetőségei megengedik, Vin Diesel váltogatja a keménycsávós baltaarcot és a rosszkisfiús ferde mosolyt, nagyon kopasz, nagyon kigyúrt, és nagyon sokszor elmondja, hogy ő mennyire menő, szóval csak a szokásos. A csajok nagyon, nagyon szépek, például bármilyen hihetetlen, de Nina Dobrevnél is van gyönyörűbb lány a gárdában – és egyébként nem kis fricskaként csak a női karakterek nem full retardáltak –, az egyedüli ínyencfalat a legutóbb a Zsivány Egyesben Chirrut Imwe szerepében látott Donnie Yen, aki ugyanazt a halál lazaságot hozza, mint ott, több szerepet neki! A látványon látszik, hogy volt rá büdzsé, égett a VFX csapat keze alatt a munka, és a kaszkadőrök sem unatkoztak, van pörgős, erőszakos zene, a vágás meg olyan szinten túlpörgetett, hogy az akciójelenetek felében nem is látod, mi történik. Igazi szórakozás, az a fajta, amihez kikapcsol az agyad. Na, nem mintha szükség lenne rá.
xXx: Újra akcióban (xXx: Return of Xander Cage) – színes, amerikai akciófilm, 107 perc – 6/10
