Kína immár jó ideje a világ második legnagyobb filmpiaca (India után), nem véletlen, hogy Hollywoodban számos stúdiónak külön szekciója van arra, hogy a blockbustereit kínaisiítsa (ha egyáltalán van ilyen szó), és akár kínai termékeket, helyszíneket vagy színészeket (esetleg mindhármat) helyezzen el a végső verzióban. Sőt, az is előfordult, hogy olyan jelenetek kerültek a végső alkotásba, amiket csak a kínai nézők láthattak, a nyugati verziókban pedig nem szerepelt.
A leírtakból azonban nem az következik, hogy A Nagy Fal esetében Hollywood fogta magát és forgatott egy filmet kifejezetten a kínai piacra gyártva, hanem ennél grandiózusabb a kép, kínai befektetők kezébe került a Legendary Pictures, amelynek első alkotása már az új piacok elérése érdekében egészen más szellemben készült.
Hogy miben más, mint az a nyugati szemnek megszokott, igyekszem sztereotípiáktól mentesen, inkább a kulturális különbségekre felhúzva árnyalni:
A Nagy Fal ugyanis egyrészt ízig-vérig ázsiai alkotás (már csak a történet miatt is: nem a nomád törzsek miatt építik a 7000 km-es erődítményrendszert, hanem furcsa gyíkszerű lények ellen, akik hatvanévente támadnak), amelyben olyan precíz minden, mint ahogy egy kínai selyemszövő munkáját elképzeljük. Ez nemcsak abból fakad, hogy a nagy falon militáns rendben szaladgálnak és teszik a dolgukat a különböző rikító színű, díszes egyenruhába öltöztetett katonák, akik atomórával beállított precizitású időközönként és hosszban csapnak össze Tremors-szerű reptilánokkal egyre nagyobb tétre menő csatákban, hanem abból is, hogy a rendezői székben ráadásul az a Zhiang Yimou ült, aki a kulturális forradalom gyermeke, és a kínai látványfilmek (Repülő tőrök klánja, Az aranyvirág átka) ünnepelt direktora.
Abban viszont baromi amerikai (a főszereplő Matt Damon, a Trónok harcából ismerős Pedro Pascal és Daniel Defoe-n kívül), hogy a sztori számos pontján klasszikus hollywoodi fordulatokat látunk, amiket már megszokhattunk a zsáneri filmektől (a nyugati nyalka barátok osztják egymást, a legkiélezettebb pillanatokban pedig mindig jön valami, ami kimenti a slamasztikából hőseinket). Vannak jók, rosszak, kicsit rosszak, önfeláldozók, hősök, gyávák, és mindenki pont annyira komoly, amennyire komoly lehet egy olyan film, amelyben női akrobaták bungee jumpingolnak a kínai nagy falról és hatalmas dárdákkal így próbálják lezúzni a lényeket.
Ezek a szinergiák viszont egyesülnek, és valami egész fogyasztható születik belőle, legalábbis a nézőnek nem támad kedve paprika spray-vel szemen fújnia magát. Már csak azért is, mert vállaltan nem lesz túl mély a film, nem mélyed el a vuhsziák világában, nem lesz ordenáré giccses, van felskiccelt vonzódás a nyugati fekete port kereső utazó és a kínai női parancsnok között, de ezek is pont annyira jelennek meg jelzésértékűen, amit még mindenki ingerküszöbe elbír.
Viszont gigászi hadseregek ide, epikus csaták oda, A Nagy Fal inkább hasonlít egy nagyon drága és látványos animációs filmre, amelyben pátoszos szólamokat hallgathatunk bizalomról, és fantasztikus képeket nézhetünk félelmet nem ismerő harcosokról. Valamilyen szinten százszor látott történet, mégis ízlésesen felöltöztetett ruhában, amelyben szépen kiegészítik egymást az élőszereplős és CGI-vel felpumpált snittek. Emlékezetesnek viszont egyáltalán nem nevezhető, nem lesz instant klasszikus, az élmény pont a stáblistáig tart, hiszen a befejezés minden fantáziát nélkülöz (pedig egy fantasy-ről van szó ugyebár), de legalább ezen sincs idegeskedni való (nem úgy, mint a félresikerült Warcraft-mozin, aminek a nézettségi adatait amúgy a távol-keleti nézők mentették meg, és van rá esély, hogy a folytatást Kínában forgatják).
A Nagy Fal (Great Wall). Magyarul beszélő, amerikai-kínai akcióthriller, 94 perc, 2016. Értékelés: 6/10.
