A cseh határtól mindössze tíz kilométerre, a lengyel fővárostól pedig hetven kilométerre fekvő százhúszezres város, Wałbrzych a kilencedik század óta lakott, igazán ismertté viszont csak rövidke, második világháborús szerepével vált, hiszen közelében áll a szép nevű Książ kastélya (németül a jóval könnyebben kiejthető Schloss Fürstenstein névre hallgat), melynek alapjait egy 1263-ban II. Ottokár cseh király által lerombolt erődítmény adta, legidősebb részének falai pedig 1292-ben emelkedtek a város fölé. Az épületegyüttes a következő két évszázadban több tulajdonosváltáson is átment, sőt, néhány hónap erejéig (1428-1429) még a husziták is a magukénak tudhatták. 1482-ben a környék kormányzója, a területet megszerző Mátyás királlyal szembenálló Georg von Stein romboltatta le. A falak azonban nem maradtak sokáig tető nélkül, hiszen a Hochberg család tagja, I. Konrád 1509-ben megkezdte a romok helyreállítását, sőt, a család egészen 1944-ig az azóta többször bővített, így a gótika, a barokk és a rokokó jegyeit is hordozó várkastély tulajdonosa maradt.
Ekkor azonban a náci Németország katonái kopogtattak az ajtón, és kisajátították a gyönyörű épületegyüttest, köszönhetően annak, hogy a család feje, XVII. Hans Heinrich herceg már 1932 óta Angliában élt, sőt, felvette a brit állampolgárságot, testvére, Alexander von Hochberg pedig lengyel állampolgárként már korábban csatlakozott a lengyel hadsereghez, és persze annak is, hogy a kastély a titokzatos Riese-projekt részét képezte, melyet máig számtalan titok övez.
Annyi biztosnak tűnik azonban, hogy ez lett volna Hitler saját otthona, ha ők nyerik a világháborút, de a Vörös Hadsereg katonái 1945-ben közbeléptek, a terv dugába dőlt, az arról szóló dokumentumokat pedig a kastély berendezésének jó részével együtt eltüntették, vagy megsemmisítették.
Az összeesküvés-elméletekre fogékonyak azonban nem elégednek meg ennyivel, hiszen a nácik a kastélyhegy és a környező területek alatt alagutak és óriási, robbantással formált hatalmas, tizenkét méter magas termek egész sorát építtették meg a jórészt Magyarországról és Lengyelországból összegyűjtött zsidó foglyokkal.
Vajon atomfegyverek, aranyvonatok, vagy egyszerűen csak a legszebb, összelopott műkincsek szigorúan őrzött helye lett volna a komplexum? Erre a kérdésre jó eséllyel sosem fogunk választ kapni, de évente több ezren bóklásznak a környéken, kezükben egy fémdetektorral, homályos történetekből tudni vélt kincseket keresve.
A kastély és az alagútrendszer egy része ma nyitva áll a látogatók előtt, múzeumként működnek.
