Elöljáróban rövid rocktörténelem:
Az, hogy egyáltalán létezik rock, elsősorban a második világháború okozta politikai feszültségeknek köszönhető, megalkotóinak a töke tele volt azzal, hogy Frank Sinatra-szerű előadók tingli-tangli lágy és érzelmes melódiákra adtak elő fülbemászó, romantikus dalokat.
Ezek a háború után felnőtt tinédzserek ezért olyan zenét találtak ki, ami legjellemzőbben ezt az életérzést fejezte ki, és leszarták, hogy ezek a dallamok szinte csak nekik szólnak. Hamar kiderült persze, hogy nem tökéletesen öncélú dologról van szó, és a rockzene futótűzként terjedt szerte a világon, s csakhamar kialakultak a saját stílusjegyei, mind dallamvilágban, öltözködésben és viselkedéskultúrában is.
Vagyis:
További eltérések más zenei műfajoktól:
A popslágerekben szinte mindig mindenki happy (kivéve Taylor Swift, aki csak a gyökér expasikról és szerelmi csalódásairól énekel), de a rock sokkal nyersebb, felhívja a figyelmet az élet árnyoldalaira, társadalmi problémákra és sokszor gúnyt űz a lefitymált popkultúrából.
Lássuk, egy magyar rocker miket fikázhat hazánkban:
- Orbán Viktor
- Gyurcsány Ferenc
- az összes közszereplő
- hipszterek
- Berndt Storck
- vegánok
- mindenki, aki kimaradt (itt és emitt van még rengeteg ötletünk)
Ha van/volt mainstream reggeli rádióműsora Magyarországnak, amit pellengérre lehet állítani ugyanezen a listán, akkor az kétségtelenül a Sebestyén Balázs, Rákóczi Ferenc, Vadon János vezette imádott-gyűlölt Morning Show volt, amit hallgatók százezrei követtek Magyarországon, sőt a határon túl is (anyáink Szabolcsban és Kárpátalján minden reggel ezt hallgatták puliszkakészítés közben).
Ez tipikusan az a műsor, amit lehet utálni, mert ennyien szeretik, sőt néha tényleg ildomos is szapulni, ha Sebestyén Balázs éppen kinyilatkozik például a chemtrailről, de tök más vicces publit írni arról, hogy ezek az arcok milyen elszálltak/nyomorultak/senkiháziak, meg az is, hogy azt a látszatot keltjük, mától a Radio Rock 95,8-on folytatódik a Morning Show.
Aham.
Inkább olyan, mint egy Haldoklik a Nemzet Színésze!!!4! című clickbait, ami arról szól, hogy ja, amúgy semmi baja, csak melanómának nézett egy pattanást.
Eleve felmerül a kérdés: vajon látja-e a Rádió Rock, hogy amiből itt viccet csinált, az az ő bőréről is szól? Valószínűleg nem, mert akkor nem tenné: icipici ország icipici médiapiacán abban a hitben meglovagolni egy ilyen ügyet, hogy ő nyeregben van, hisz működik, ártalmatlanul növekedik, ül a magyar nép örökké száguldó nosztalgiavonatán, nem is lehet veszélyben.
My sweet summer child
– mondanák a Trónok harcában, ami már nincs is olyan messze egy híres Guns’n’Roses számtól, ugye. Hogy lehet ennyire nem látni, hogy ezen a pici kis asztalon, ami Magyarország, úgy áll a médiapiac, mint egy Jenga-torony, minden fakocka elmozdítása hat az egészre, és bármikor összeborulhat az egész. És akkor Rádió Rock nemhogy nem nehézkedik minden erejével abba az irányba, ami segítene egyensúlyban tartani a tornyot, még pöckölgeti is az instabil darabot?
De oké, rockeréknél belefér, mert a rockerek viccesek. Meg milyenek is még a rockerek? Mint a farkasok, vagy mi a szokásos szöveg? Hááát…
Nem mi vagyunk Balázsék legelvakultabb rajongói, de minimum neccesnek érezzük, hogy jelen pillanatban, amikor ”médiapiaci átalakulások” zajlanak hazánkban (a közmédia kínálatán kívül nincs más országos sugárzású rádiócsatorna, a Népszabisokat egyik napról a másikra nem engedték be a munkahelyükre és holnap akár rólunk is készíthetne leleplező anyagot a Tények) azon poénkodunk, hogy
ha-ha, a rock világába belefér az ilyesmi átverés.
Hát nem.
Lehet lázadni, kell kritikát megfogalmazni (ez minden újságíró kötelessége lenne amúgy, khm), véleményt formálni, de az átverés alapú promóció minden formája gáz, ha rocker vagy, ha nem. Az örökösen lefitymált “átlaghallgató” ugyanis nem hülye, és nem szereti, ha hülyének nézik.
