Kultúra

A templom, ahol ötszáz éve egy krokodil lóg a hívők feje felett

A templom, ahol ötszáz éve egy krokodil lóg a hívők feje felett

De mit keres egy kitömött, Európában nem túl gyakori állat egy templomban?

A Milánó közelében fekvő apró olasz városka, az alig kétezer lakosú Ponte Nossa Szeplőtelen Szűz Mária-temploma első pillantásra csak egy átlagos, évszázados mediterrán templomnak tűnik, közelebbről megvizsgálva azonban a legfurább dolgot fedezhetjük fel, amit templomban jó eséllyel valaha is láthattunk:

egy, a mennyezetről a padsorok fölé lógó, kitömött krokodilt.

ponte_nossa_coccodrillo_chiesa_sm_annunziata

Nem ez persze az egyetlen, európai templomban látható krokodil, de a ponte nessói egy dologban különleges:

ez a világ legrégebbi, ma is kitűnő állapotban lévő kitömött állata, ami minimum ötszáz éve már az épület része.

1024px-pontenossa_santuario_apparizione

Felbukkanásának pontos ideje sajnos nem ismert, de a legrégebbi, hozzá kapcsolódó dokumentum egy 1534-es írás, ami az állat templomból való eltávolításáról számol be. A következő két évszázadban aztán az teljesen el is tűnt a térképről,  de valamikor a XVIII. században újra felfedezték, közel évszázadokon át elfoglalt helyéhez:

az épület pincéjében porosodott.

Az egykor szebb napokat látott krokodil akkor visszakerült a hívek fölé, és azóta is ott nézelődik békésen.

22886954543_ef559bfdec_k

De mit keres egy afrikai hüllő egy olasz templomban?

A kérdésre jó eséllyel a kutatók sem tudják a pontos választ, de a legtöbben a sárkány-sztori mellett teszik le a voksukat, hiszen a krokodilok végső soron egészen hasonlóak a sárkányos sztorikban – így például a Szent György-legendában –említett lényekhez, ezzel pedig néhány példányuk helyet kaphatott a templomokban, emlékeztetve az embereket a történetre, melyben a Jézus Krisztus által küldött szent megölte a Sátán szolgáját, de persze az a lehetőség sem elvetendő, mely szerint a híveket a krokodil emlékeztette arra, hogy a gonosz állandóan (még Isten házában is!) a közelben ólálkodik.

Fotók: Wikimedia Commons, Ago76, Nicola Agostini
Olvasói sztorik