A kelták egyik legjelentősebb ünnepe, a Samhain során faragott, kivilágított emberarcok szokását brit és ír bevándorlók vitték Észak-Amerikába, tarlórépa, cékla, vagy takarmányrépa helyett viszont a jóval nagyobb, könnyebben kezelhető sütőtököt kezdték használni, hogy megvédhessék magukat a szellemektől és más, nem evilági lényektől.
A legenda
Egy ír legenda szerint a lámpás angol nevét (Jack-o’-lantern) egy Jack O’Lanter nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta magával. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és ravasz módon elérte, hogy az ördög felmásszon egy fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét, ha végre leengedi őt. Jack ekkor megengedte az ördögnek hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt, mert a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Végül az ördög szánta meg és egy izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tüz parazsából, a parazsat Jack egy marharépába tette, amit a nyugtalan lelkének szánt, világító lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a marharépa lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvását.
A sütőtökből faragott darabokat mindenki ismeri, de milyenek voltak az ősök? Íme két példa a XIX. századból, melyek nyilván a növény öregedése miatt még rémisztőbbek, mint elkészítésükkor voltak, de jó eséllyel százötven éve is inába szállt a bátorsága annak, akivel egy utcasarkon befordulás után ez a fej nézett farkasszemet:
Persze a modern darabokra sincs panasz:
Az emberarcok egyébként egészen százötven évvel ezelőttig egyáltalán nem kapcsolódtak a mai Halloweenhoz, sőt, igazi reneszánszukat csak a XX. század hajnala óta élik.
